A Ferenc-csatorna mellett, a Bácska szívében fekvő Verbász múltja hosszú évszázadokra nyúlik vissza. Az első írásos említése a hivatalos álláspont szerint 1387-ből származik, azonban megemlíthető még az 1213-as év is, amikor az oklevelek egy Orbaszpalota nevű birtokközpontról tesznek említést. A Csarnok, a Suvakov-szállás, és a Polet-téglagyár területén végzett régészeti ásatások során számos értékes leletre bukkantak, a Fekete-tó partján pedig egy i. e. 5000–2500 közötti időszakból származó neolitikus település alapjait tárták fel a régészek. A település történelmében nagy fordulatot jelentett a török hódoltság időszaka, amikor is 1526 után több hullámban szláv, főként szerb telepesek érkeztek ezekre a vidékekre, amit a török defterek is bizonyítanak. A túlnyomóan szerbek által lakott településre az 1780-as évek elején kezdenek nagyobb létszámban letelepedni a németek. A falu határával járó terheket a lakosság nehezen tudta viselni, ezért a Paraszti-puszta egy részén és az egész Feketics puszta területén új falu telepítésére kértek és kaptak engedélyt. Ennek köszönhetően alakult ki 1785-ben Óverbásztól nyugatra Újverbász települése, amit túlnyomórészt németországi telepesek népesítettek be.
A 19. század folyamán Verbász egy iparilag fejlett kereskedelmi központtá alakult. Ebben a korban alapították meg az általános- és ipariskolákat, ugyanakkor már a 19. század elejétől a városnak gimnáziuma is volt. A település a Duna menti svábok kulturális központjává nőtte ki magát. A templomokról nem kívánunk részletekbe menően szólni, mindösszesen annyit jegyzünk meg, hogy a településen jelenleg nyolc különféle vallási felekezetű templom áll, habár a múltban ennél több is létezett. Mindez tovább erősíti Verbász kulturális jelentőségét is.
A város utcáit járva lépten-nyomon találkozhatunk a letűnt idők nyomaival és szembesülhetünk a település gazdag múltjával. A számos szakrális épület mellett a szecesszió által ihletett létesítményekben is gyönyörködhetünk.
Az 1960-as években lebontott régi községháza a múlt század elején (Fotó: Bordás Győző gyűjteményéből)
Egykoron a település ékének számított a régi községháza épülete is, ami napjainkban sajnos már nem képezi a városkép részét. A verbászi községháza múltjának bemutatása mondhatni hálátlan dolog, ugyanis eddig senki sem foglalkozott a történetének feldolgozásával, így irodalom és legfőképpen források hiányában lehetetlen feladatnak bizonyul pontosan és részletekbe menően bemutatni az épület múltját. Fontos megjegyezni azt is, hogy a település története során három épület is községházaként szolgált, illetve szolgál, amelyek történetének lehetőség szerinti felgöngyölítésében Bordás Győző író nyújtott nagy segítséget, mivel maga is Verbászon látta meg a napvilágot, és kiváló ismerője a település múltjának.
Az egykori és jelenlegi községházák múltjának felelevenítésében Pavle Orbović, történész, a verbászi Városi Múzeum kusztosza és Dognár János tisztviselő, amatőr színész és rendező is a segítségünkre volt. Legelőször az általunk ismert legrégebbi verbászi községháza múltját igyekszünk bemutatni. Beszélgetésünk során Bordás Győző a régi községházáról még a múlt század elején készült felvételt vett elő, amelyen jól kivehetőek az épület homlokzatát díszítő oszlopok, amelyek nem biztos, hogy a felépítésekor is a létesítmény részét képezték.
– A községháza építésének idejét nem tudjuk pontosan meghatározni, de ha figyelembe vesszük, hogy az evangélikus templom 1820-ban épült, a református pedig két évvel később, akkor feltételezhetően 1825 és 1830 között épülhetett fel – magyarázta Bordás Győző.
Ezt az állítást Pavle Orbović is megerősítette.
Pavle Orbović történész, a verbászi Városi Múzeum kusztosza (Fotó: Ótos András felvétele)
– Úgy vélem, hogy mivel a templomok sem épültek meg rögtön az új település 1785-ös kialakulását követően, ezért a régi községháza is valamikor az 1820 és 1830 közötti időszakban épülhetett. A létesítmény egészen az 1960-as évek derekáig állt fenn, amikor is lebontották. 1962-ben több épület is hasonló sorsra jutott, mivel megkezdték a Bácska Hotel építését. Valószínűleg röviddel ezután kerülhetett sor a régi községháza lebontására is – magyarázta Pavle Orbović.
Dognár János is megosztotta emlékeit a régi községháza épületéről, amely udvari résszel rendelkezett, ahol istállók is helyet kaptak.
– Természetesen még emlékszem a régi községháza épületére. Az akkori ifjúsági szervezet elnökségi tagja voltam, így megfordultam az épületben. Az egész létesítmény úgy nézett ki, hogy a községháza és a tűzoltóotthon épülete valójában össze volt kapcsolva. Ezen a részen voltak az istállók is, ahol a tűzoltóság felszerelése kapott helyet, de a községnek is még meg voltak a fiákerei – idézte fel emlékeit Dognár János.
Dognár János harmincnyolc éven át szolgált a községházán (Fotó: Ótos András felvétele)
A régi városházát, mint azt már fentebb sikerült nagyjából megállapítani, valamikor az 1960-as évek derekán bontották le. A közigazgatás központját ezt követően a jelenleg múzeumként működő épületbe költöztették át, ugyanakkor más szakszolgálatokat lakóépületek átalakított helyiségeiben helyezték el. Erről a Magyar Szó 1972. augusztus 2-ai száma a következőket írta: „(…) A régi, kiszolgált, jó öreg községházát már évekkel ezelőtt lebontották. Újat azonban nem építettek. A középtávú fejlesztési tervben sem találtunk utalást egy ilyen irányú építkezésre. Az is kérdéses, hogy az 1975-1980. tervidőszakban lesz-e elég pénz a munkálatok megkezdéséhez, így, amíg az új épület el nem készül, a képviselő-testület szakszolgálatai továbbra is jobbára a lakóépületekből átalakított helyiségekben végzik, igen kedvezőtlen körülmények között, mindennapi munkájukat. Eddig erre a célra három épület szolgált. A napokban kezdték meg mintegy 700 000 dináros befektetéssel egy negyedik épület átalakítását irodahelyiségekké Ezt az épületet a községközi pedagógiai intézet használta. Alapos javítás és átalakítás után a honvédelmi osztály számára szavatol majd jobb munkakörülményeket. A képviselő-testület központi épületében is nagyban dolgoznak a kőművesek, több irodahelyiséget korszerűsítenek, illetve egy kisebb tanácstermet rendeznek be.”
A Schuche család egykori lakóháza közigazgatási központként szolgált, jelenleg pedig múzeumnak ad helyet (Fotó: Ótos András felvétele)
Dognár János elmondta, hogy a községházán 1972-ben kezdett el dolgozni és harmincnyolc évet húzott le az épület falai között.
– Verbász csak nagyon rövid ideig volt járásszékhely, viszont annak is a központja ebben az épületben volt berendezve. A kommunista párton belül a kúlaiak és a verbásziak között ellentét alakult ki. A kúlaiak pedig addig erősödtek, hogy végül oda került át a járásszékhely. A szakszolgálatokat külön épületekben helyezték el, az egyik a római katolikus, a másik pedig az evangélikus templom szomszédságában volt. Ezeken kívül volt még két montázsépület is – magyarázta Dognár János.
A községházaként szolgáló második épületet Pavle Orbović szavai szerint 1918-ban építették és a Schuche család tulajdonát képezte.
– Ez az épület egykoron Karl Schuche tulajdonát képezte, aki gyógyszertáros és az újverbászi önkéntes tűzoltóegylet parancsnoka is volt. Karl Schuche a család legidősebb tagja volt, aki 1931-ben hunyt el, Gyula nevű fiát pedig az 1944-es vérengzések idején kivégezték. A házban maradt a fia, Ákos és az özvegye, akik egészen 1954-ig éltek itt. Miután Ákos elvégezte az érettségit, kiköltöztek Bécsbe, a házat pedig államosították. Az unokája, aki egy New York-i bankár, 2006 körül tért vissza Verbászra, és általa kapcsolatba léptem Ákossal, aki kifejezte abbeli szándékát, hogy a visszaszármaztatott épületet a múzeumnak ajándékozza. Ennek megfelelően a közigazgatási szervek egészen 2005 novemberéig ebben az épületben voltak elhelyezve, majd ezt követően költöztek át a központban álló emeletes létesítménybe – mondta Pavle Orbović, majd áttért a most is községházaként működő épület történetének rövid ismertetésére.
A verbászi Városi Múzeum gazdag tárlattal büszkélkedhet (Fotó: Ótos András felvétele)
– A verbászi kombinát nagyon erős volt, ezért a vezetőség eldöntötte, hogy egy igazgatási épületet létesítenek, azonban az állam nem engedélyezte ennek a megvalósítását. Ezért kerülőúton próbálták megvalósítani elképzeléseiket, így azzal álltak elő, hogy egy műszaki irodát létesítenek és így is jegyeztették be az épületet. Az építkezések éveken át húzódtak és az ünnepélyes megnyitás 1985 körül történhetett, amelyen megjelent Radovan Vlajković, a JSZSZK Elnökségének akkori elnöke is. Ez persze nem jelenti azt, hogy pont az említett évben fejeződött volna be a létesítmény, abba már valószínűleg korábban is beköltözhettek a kombinát szolgálatai – magyarázta Pavle Orbović.
A mojvrbas.rs oldalon talált egyik cikk szerint 1979. február elején nyitották meg Verbász központjában a PIK Vrbas épületét, amelynek földszintjén a bal oldalon sorakoztak a Beobanka Vrbas, míg jobb oldalon a Jugobanka tolóablakai. A városközpontban álló szép kialakítású, többemeletes egykori igazgatási épület 2005 óta szolgál a község székhelyeként.
Források:
Dr. Borovszky Samu (szerkesztő), Magyarország vármegyéi és városai, Bács-Bodrog vármegye I., Budapest, 1909., 135., 173.
Egyelőre nem épül új városháza Verbászon, Magyar Szó, 1972. augusztus 2.
https://mojvrbas.net/drustvo/vrbas-1979-godine/
https://web.archive.org/web/20121001124833/http://vajdasag.rs/Verb%C3%A1sz
Nyitókép: Az egykori igazgatási épület jelenleg községházaként működik (Fotó: Ótos András felvétele)
