A Forum Könyvkiadó Intézet gondozásában megjelent kötet péntek esti bemutatójának elején Perpauer Attila, a Thurzó Lajos Művelődési és Oktatási Központ képviselője, valamint Antalovics Péter, az újvidéki könyvkiadó igazgatója köszöntötte a közönséget, majd Brenner János, a kötet szerkesztője méltatta a kiadványt.
Brenner elmondta, hogy a líra alapvetően kissé távol áll tőle, ezért egy verseskötet szerkesztése mindig komoly kihívást jelent számára. Klemm József versei azonban már az első olvasáskor megszólították: asszociációik, hangulatuk és kifejezőerejük gyorsan magukkal ragadták, így könnyen rá tudott hangolódni a szerző költői világára.
Kiemelte, hogy Klemm költészete erős kapcsolódási pontokat kínál az olvasónak. Olyan belső tereket nyit meg, amelyekben a befogadó saját kérdéseivel, élményeivel és gondolataival is szembesülhet. A Pont nem az első Klemm-kötet, amely a Forumnál jelent meg: 2013-ban látott napvilágot a 99 című, haikukat tartalmazó könyve, amelyhez hasonlóan az új kiadvány is korábban megjelent és frissen publikált verseket egyaránt magában foglal.
A kötet két nagy ciklusra tagolódik. Az első, A korhadó életágon című rész hosszabb, hagyományosabb szerkezetű verseket tartalmaz, és olyan alciklusokra épül, mint az állomások, a megtérés, valamint a magasság és mélység. A második, A csönd felé című ciklus már haikuformában íródott, és személytelen, személyes, istenes, illetve látomásos verseket foglal magába. Brenner szerint éppen ezekben a rövid, tömör formákban válik a legerőteljesebbé a kötet expresszivitása. A a haikuk szűkszavúságuk ellenére mély gondolatiságot hordoznak, és rövidségük révén különösen sűrűn közvetítik a költői mondanivalót.
A szerkesztő szerint a kötet egyik legfontosabb sajátossága a kérdésfeltevés. A versek létfilozófiai, megismeréselméleti és személyes töprengések felé vezetik az olvasót, és arra késztetik, hogy ne csupán a szövegeket, hanem önmagát is értelmezze. Az esten szó esett a könyv vizuális világáról is. A borítót Léphaft Pál készítette, akinek munkáját a magyar kultúra napjának zentai központi ünnepségén külön is méltatták, kiemelve a fedőlapterv ötletességét, valamint a tartalom és a látvány közötti összhangot.
A szerzőt az est folyamán jórészt napilapunk nyugalmazott karikaturistája faggatta költői világáról és az alkotás természetéről. Klemm József elmondta, hogy csak akkor ír verset, amikor úgy érzi, kapcsolatba tud kerülni egy felsőbb énjével. Úgy véli, a hétköznapi én többnyire csak azt látja, amit mások is, a költészethez azonban mélyebb, szinte spirituális látásmódra van szükség. Ezt a „harmadik szem” megnyílásaként írta le, amelynek segítségével az ember olyan összefüggéseket is észrevehet, amelyeket mások talán keresnek, de nem mindig találnak meg.
A versírást egyfajta áldott állapotként éli meg, amelyet nem lehet erőltetni. Nem tartozik azok közé az alkotók közé, akik naponta írnak, inkább akkor ül le dolgozni, amikor úgy érzi, a belső csatorna megnyílik vagy már túlcsordul. Ilyenkor próbál rálátni arra, ami nemcsak valóság, hanem igazság is.
Felidézte azt is, hogy 16–17 éves korában kezdett versírással foglalkozni, majd gyermekkori barátaival, Léphaft Pállal és Heinermann Péterrel együtt beiratkozott a Magyar Tanszékre. Ott szembesült igazán az irodalom erejével és gazdagságával, ami elbizonytalanította saját költői törekvéseiben. Úgy érezte, nem méltó arra, hogy költőnek nevezze magát, ezért abbahagyta a versírást. Közben egyre inkább az újságírás felé fordult. Már elsőévesként az Újvidéki Rádió ifjúsági műsorának irodalmi rovatát szerkesztette, később pedig az Újvidéki Televízió ösztöndíjasa lett.
Mintegy harminc évvel később, amikor már vezetői és menedzsmentfeladatokat látott el, újra érezni kezdte az írás hiányát. Ekkoriban fordult érdeklődése a távol-keleti vallásfilozófiák, a buddhizmus és a taoizmus felé, s így talált rá a haikura. Úgy látta, ez a tömör versforma lehetőséget ad számára a visszatérésre, mert rákényszeríti az alkotót, hogy a szavak eredeti súlyát, jelentését és tisztaságát keresse. Ebből a felismerésből született meg korábbi kötete.
Klemm arról is beszélt, hogy a művészetek két alapvető témája a szerelem és a halál, vagyis Erósz és Thanatosz és amennyiben fiatalon folytatta volna a költészetet, valószínűleg sok verset írt volna a szerelemről és az emberi kapcsolatokról. Mivel azonban hatvanéves kora körül tért vissza a versíráshoz, költészetében inkább a „vertikális kapcsolat”, vagyis az ember és a transzcendens világ viszonya került előtérbe. A halálra pedig nem félelmetes végpontként tekint, hanem olyan határként, amelyen túl valami más is létezhet.
Az est végén a szerző a szépszámú közönségnek azt is elárulta, hogy már leadta harmadik kötetének kéziratát a Forum Könyvkiadónak. A készülő mű középpontjában egy önkéntes remeteségbe vonuló férfi áll, aki egy felhőkarcoló legfelső emeletéről szemléli a világot. A kötet egyetlen nap, huszonnégy óra történésein keresztül mutatja be egy kívülálló ember nézőpontját: valakiét, aki nem hajlandó elfogadni a társadalmi normákat és előítéleteket.
Nyitókép: Klemm József elmondta, hogy csak akkor ír verset, amikor úgy érzi, kapcsolatba tud kerülni egy felsőbb énjével (Fotó: Horváth Zsolt felvétele)
