Virtuális térben ragadt fiatalok

Napjainkban a társas magány jellemzőbb, mint gondolnánk. Azon túl, hogy sok esetben két össze nem illő ember próbál együtt boldogulni, az egy hullám hosszon levőket is könnyen eltávolítják egymástól a technikai eszközök és a virtuális tér. A technika fejlődésével párhuzamosan sok esetben a valós kapcsolataink hanyatlását figyelhetjük meg. Gyakran láthatjuk, hogy a felek egymás mellett élnek ugyan, de nem egymással. A kettő között óriási a különbség, ennek felismerése egyszerre lehet ijesztő és sorsfordító. A fiatalság azonban már sokkal rosszabb helyzetben van ilyen téren, hiszen ők, mondhatni, beleszületnek ebbe, ezért sokkal nehezebben alakítanak ki valós kapcsolatokat, s ez kamaszkorban hatvá nyozottan problémát jelent számukra.

A témában Varga Arabella pszichológussal beszélgettünk a fiatalokat érintő problémákról és azok gyakoriságáról. Varga Arabella Bácskossuthfalván nőtt fel, egyetemi tanulmányait pedig Újvidéken a Bölcsészettudományi Kar pszichológia szakán végezte. Jelenleg a topolyai Nikola Tesla Általános Iskola pszichológusaként tevékenykedik.

Korábban dolgozott a szociális védelmi központban is, és már hosszú évek óta együttműködik a topolyai Bethesda Szeretetszolgálattal, ahol csoportos foglalkozásokat, egyéni, illetve családi és nevelési tanácsadást is folytat. A pszichológia iránti érdeklődése meglehetősen korán kirajzolódott benne – valamikor kamasz koromban – emlékezett vissza Arabella.

Mesélj, kérlek arról, hogy miért választottad ezt a hivatást.

– Arra figyeltem fel, hogy a környezetemben élők gyakran megtalálnak saját problémáikkal, megnyílnak és érzékeny, bizalmas, sokszor fájdalmas dolgokat osztanak meg velem. Ez a fajta érzékenység az emberek iránt valahogy gyermekkoromtól kezdve, észrevétlenül alakult ki, melyben édesanyámnak is nagy szerepe volt, aki hasonló érzékenységgel rendelkezik és teljes munkásságát a moravicai „OTTHON” Értelmi Fogyatékosok Intézetében töltötte. Ezenkívül nagy befolyással volt rám édesapám korai elvesztése is. Úgy gondolom, ez a veszteség szintén jelentős mértékben befolyásolta a pályaválasztásomat, és terelgetett a pszichológia irányába. A gimnázium végén, a pályaválasztás kapujában nem is volt más opcióm. Nem tudtam mit választanék, ha a pszichológia nem jönne össze. Ma már 17. éve tevékenykedem ezen a pályán.Az egyik legnagyobb kihívás és nehézség a munkám során talán az emberi értékek tudatosítása, kialakítása és átadása. Ez első ránézésre sokszor szélmalomharcnak tűnik a mai világban, ahol az emberi értékek igencsak eldevalválódtak. Épp ezért külön öröm számomra olyan fiatalokkal dolgozni, akik felismerik és keresik ezeket az értékeket önmagukban és környezetükben, akikben még ott van az igény a felszínen, materiális szinten túl mutató emberi értékek iránt. Ők jelentik számomra a valódi inspirációt.

 Mit gondolsz a mai fiatalok virtuális térrel kialakított kapcsolatáról?

– Az elmúlt évtizedek során nem csak a fiatalok társadalmi élete, hanem általában véve a szociális kapcsolatok, kapcsolattartás is jelentős átalakuláson ment keresztül. A társas kapcsolatok jórészt áttevődtek a virtuális térbe, ahol maga a tér jócskán kitágult, azt a hatást keltve, hogy minden és mindenki elérhető, ugyanakkor az ilyesfajta kapcsolatok valódi minősége gyakran megkérdőjelezhető. Sokszor hamis összetartozás érzést nyújt ez a virtuális kapcsolódás, amely ugyanakkor a mindennapi fizikai valóságban nem jelenik meg – gondolok itt elsősorban azokra a kapcsolatokra, amelyek ebben a térben születnek, és sokszor ebben a térben is maradnak, nem társul hozzájuk valós tapasztalás, élő, személyes kapcsolódás. Ugyanakkor egyfajta kötődés mégis kialakul, hisz a figyelmünk, időnk, energiánk egy részét leköti. A valós tapasztalás híján meglehetősen nagy tér marad feltöltetlenül, tartalom nélkül, ami jó táptalaj és felület a vágyak kivetítésére, saját elképzeléseinkkel való feltöltésére, miközben mindezt elkezdjünk valósként megélni. A digitális eszközök és a virtuális térben történő kapcsolattartás szerves része a mai ember életének. A fiatalok már ebbe a világba születnek bele. Mindennek megvannak a maga előnyei és hátrányai. Mindaddig, amíg ez egyensúlyban és összhangban van a fizikai valósággal, addig számos pozitív hozadéka is lehet.

 Hogyan hat ez az ő mindennapjaikra és közösségi életükre?

– Sokszor azt tapasztalhatjuk, hogy a fiatalokat beszippantja a virtuális világ. Fontos azonban megfigyelni, hogy ez nem minden fiatalra igaz. Mindannyiunk életének része ugyan a virtuális tér, de a súlypont mégsem billen át minden esetben a virtuális tér irányába. Minél tartalmasabb az adott személy fizikai valósága – ide tartoznak a valós emberi kapcsolatok, család, barátok, konkrét elképzelések, célkitűzések, hobbi, érdeklődési kör, szabadidős tevékenységek stb. – annál kevésbé ragadja magával adott esetben a gyerekeket, fiatalokat a virtuális világ. Valamint annál könnyebben tudnak belőle visszalépni a valóságba, mert az is tartalmas számukra. Tapasztalataim szerint gyakran épp azok a fiatalok vonódnak be mértéktelenül a virtuális világba, akiket, úgymond nincs ami, és aki itt tartson a valóságban. Ebben az esetben részükről megjelenhet egyfajta menekülés a valóságtól. Ekkor jelennek meg a virtuális barátok, szerelmek a valósak helyett, amelyek a vágyott kapcsolódás, összetartozás hamis érzetét nyújtják számukra. Véleményem szerint a virtuális világ vonzerejéhez az is hozzájárul, hogy ez a könnyebbnek tűnő út, hisz jóval kevesebb erőfeszítést igényel, mint a valós, mindennapi élet próbatételeit kiálló kapcsolatok kialakítása, működtetése és fenntartása. Érdekes, hogy a virtuális tér ad egyfajta védettséget, ezáltal látszólagos magabiztosságot is számukra.

Mennyire jellemző, hogy ezekkel a problémákkal szakemberhez fordulnak?

– Munkám során azt tapasztalom, hogy az utóbbi időben ugrásszerűen megnőtt a szorongásos tünetekkel szakemberhez forduló fiatalok száma. Hozzám az utóbbi időben többségében ilyen problémákkal fordul a középiskolás és az egyetemista korosztály. Miközben úgy tűnik, hogy minden elérhető, a dolgok valódi értéke mégis nehezen megítélhető számukra. Ezért a bizalmatlanság és bizonytalanság jelentősen nő, ami első ránézésre ellentmondásnak tűnhet, de valójában nem az. Egyrészt azért, mert az ember úgy működik optimálisan, ha néhány lehetőség közül választhat a „bőség zavara” viszont feszültséget, szorongást kelt benne, hisz képtelen minden lehetőséget számításba venni, mérlegelni. Ezért úgy érzi, bármit is választ, talán rosszul döntött és mégis mást kellett volna választania. Másrészt viszont a tapasztalás, tapasztalatszerzés, a jó és a rossz döntéseink egyaránt a fejlődésünket szolgálják, ennek az életkornak épp ez az egyik legfontosabb feladata, hogy tapasztalatokat gyűjtsünk, és azok által formálódjunk. Azonban mégis sok fiatalnál van jelen a szorongás, a kudarctól, kiszolgáltatottságtól való félelem, illetve az alacsony frusztrációs tolerancia is. A mai fiatalok többsége nem arra van szocializálva, hogy akadályokba, visszautasításokba ütközzön, vagy komolyabb erőfeszítést tegyen egy-egy cél elérése érdekében, ez azért is probléma, mert mint tudjukt ez mind a való élet szerves része.

 A személyes és bizalmi kapcsolatok hiánya nagyban befolyásolhatja a szóban forgó korosztály szexualitását, neked mik a tapasztalataid ezen a téren?

– A nemi szerepek kialakítása, megtapasztalása szintén ennek az életkornak az egyik kulcsfontosságú feladata. A szexualitás ennek csupán egy szegmense, ugyanakkor ennél a korosztálynál gyakran ez az egyik leghangsúlyosabb elem, melyet sokszor az intimitás kialakításának eszközéül próbálnak használni. Azaz a testiség sok esetben megelőzi a bizalmi viszony kiépülését, intimitás kialakulását, melynek a szexuális kapcsolódás valójában nem eszköze, hanem következménye kellene, hogy legyen. Ez az úgynevezett fordított sorrend azért veszélyes, mert fokozza a sérülékenységet, az amúgy is törékeny bizalmat és önértékelést, valamint törést okozhat a testi és lelki egység összehangolt, harmonikus működésében. Azonban, hogy valami pozitívat is mondjak, örömmel konstatálom, hogy ez a korosztály egyre nyitottabb és tudatosabb. Azt tapasztalom, hogy egyre bátrabban kérnek segítséget és fokozódik az érdeklődésük az önismeret iránt. Véleményem szerint ebben a nyitottságban, tudatosságban és tettrekészségben rejlik ennek a korosztálynak az egyik legnagyobb erőforrása és fejlődési lehetősége. Külön öröm számomra, hogy egyre több az olyan fiatal fiú is, aki felismeri a pszichológussal vagy más szakemberrel való együttműködésben, önismereti munkában rejlő lehetőségeket, és egyre bátrabban igénybe is veszi az ilyen jellegű szolgáltatásokat. Ez valóban nagy előrelépés a néhány évvel ezelőtti helyzethez képest, amikor szinte kizárólag csak lányok fordultak hozzám tanácsadásra. Véleményem szerint ez a fajta tudatosság és aktív felelősség-, illetve szerepvállalás nagy jelentőséggel bír a nemek közti kapcsolatok kialakításában és működtetésében a jövőre nézve.

 Hogyan és miként tudnak a szülők leginkább segíteni kamaszkorú gyermekeiknek a felmerülő problémáikban?

– Ami a felnőttek szerepét, szülői felelősségvállalást és odafigyelést illeti, azt gondolom, hogy a kamasz gyerekekkel való jó kapcsolat megalapozása kicsi gyerekkorban kezdődik. A kora gyermekkorban kialakított közeli, nyílt, bizalmi viszony szülő és gyermek közt kamaszkorban hozza meg valódi gyümölcsét. Ez az időszak egy igazán intenzív időszak, ami minden esetben próbára teszi a családon belüli viszonyokat és a szülő-gyermek kapcsolatot. Ezért fontos, hogy a korai gyermekkorból eredő, stabil gyökerekkel rendelkező szülő-gyerek kapcsolat rendelkezzen azzal a megtartó erővel, amire ebben a viharos időszakban egy fiatalkorúnak leginkább szüksége lehet.

Nagy Ágota 14 éve tevékenykedik a topolyai Mezőgazdasági Iskola és Diákotthon iskolapedagógusaként. Fontosnak tartja a tanulók lelki és érzelmi fejlődését, egészséges életmódra nevelését, a környezettudatos fogyasztóvá válásuk egyengetését. A pedagógus feladatköre főként a nevelésre és az oktatásra helyezi a hangsúlyt, valamint a tanulás hatékonyságát elősegítő technikákra, tanácsadásra a tanulókkal, a szülőkkel és a kollégákkal egyaránt.

 A fiatalokat illetően milyen problémákkal találkozol a leggyakrabban a középiskolátokban?

– Általánosságban elmondhatom, hogy nehezen köthető le a tanulók figyelme. Nehezen viselik el azt az időt, amit a mobiltelefonjuk nélkül kell eltölteniük. Az internetet nem észszerűen használják és sajnos nem tanulásra. A tanulók bizonyos százalékánál megfigyelhető a tanulási motiváció részleges vagy teljes hiánya, amelynek hátterében számos tényező áll. Ugyanakkor szerintem fontos megemlíteni a szülői jelenlétet, a szülői érdeklődés hiányát a tanulók előmenetelével kapcsolatban. Számomra igazi kihívás a kamaszokkal együtt dolgozni. A serdülőnek a fejlődése során feladatokat kell megoldania. Ki kell szakadnia a gyermekkor függőségéből és meg kell tanulnia felnőtt ember módjára önállóan élni. Bizalom kérdése az együttműködés ezzel a korosztállyal, azonban azt tapasztalom, hogy nehezen fogadják el a segítséget.

 Mi a véleményed a virtuális térről a fiatalok vonatkoztatásában?

– A mai fiatalok személyes kapcsolatait egyre inkább felváltják az online kapcsolatok. Fontos számukra a közösség és hogy annak a részeivé váljanak. Fontos számukra, hogy folyamatosan visszajelzéseket kapjanak környezetüktől, hogy észrevegyék őket. A mai fiatalok magukba fordulók, magányosak, nehezen beilleszkedők. Ez a jelenség azonban szerintem nagyon komplex. Egyrészt benne van a média által felpörgetett megfelelési kényszer, önértékelési gondok és a többi hozadék. Valamint ebből fakadóan a buborék alapú identitáspolitika és még sorolhatnám. A család a legelső és érzelmileg mindvégig a legjelentősebb közösség életünkben, amely a társas viselkedés szokásrendjébe vezet bennünket. Az egyén és a társadalom közti közvetítő. A kultúra szokásait, szabályait, a külső elvárásokat jórészt itt tanuljuk meg. A családnak nagyon fontos szerepe van a gyermek életében, és a gyermek viselkedésében teljes mértékben visszatükröződik, amit otthonról hoz.

 Mit látsz megoldásként a jövőben az említett problémák kezelésére esetleg szinten tartására?

– Manapság mind az oktatási intézmények mind a társadalom is óriási kihívások előtt áll. Mindenek előtt a társadalom alapja a család, véleményem szerint több figyelmet kellene fordítani a családokra, megreformálni az oktatáspolitikát, korszerűsíteni a tanterveket stb. Fel kell fedezni azokat a területeket és erőforrásokat, amelyeket megismerve, használva és továbbfejlesztve testi-lelki-pszichés jóllétet teremtünk és olyan környezetet biztosítunk a gyerekek számára, melyben a saját erősségeire építve hozhatja ki magából a lehető legjobbakat.

Összegzésképp elmondhatjuk, hogy a mai fiatalság igen súlyos problémákkal küzd, nehezen tudnak különbséget tenni a virtuális és a valós kapcsolataik között. Ez a világszintű társadalmi probléma azonban sokszor úgy kerekedik felül rajtuk és tulajdonképpen mindannyiunkon, hogy észre sem vesszük. Legtöbbször már csak a következményekkel szembesülünk, amik bár nem visszafordíthatatlanok, de minden bizonnyal szakember segítségét és kitartó önfejlesztő munkát igényelnek. Bár a globális probléma visszafordíthatatlan, mégis fontos megjegyezni, hogy a valós értékek bennünk vannak, melyeket kötelességünk továbbadni gyermekeinknek és a jövő generációinak. Nekik is meg kell tapasztalni a baráti kötelékek fontosságát, a család közelségének érzését, az első szerelmet, az ezzel járó sírást és nevetést, és minden olyan kapcsolódást, amelybe az ember lelke beleborzong a szó legjobb és legrosszabb értelmében egyaránt. Hiszen ettől érezzük, hogy élünk, fejlődünk és haladunk a saját utunkon.