2024. június 24., hétfő

Karlóca történelmi jelentőségű központja

Vidékünket járva lépten-nyomon találkozhatunk olyan történelmi emlékekkel, amelyek a múltban meghatározó jelentőségűek voltak az itt élő nemzetek számára, és nagyban meghatározzák identitásukat. Kevés olyan település található Vajdaság területén, amelyben annyi történelmi emlék és eredeti formáját megőrzött épület található, mint a Duna jobb partján fekvő Karlócán. Ezt a szerémségi várost okkal nevezhetjük történelminek is, hiszen a szerb és a magyar nép számára egyaránt jelentős történelmi emlékekkel rendelkezik. A város a múltban elsősorban a Habsburg Birodalomban élő szerbség számára volt jelentős, és Újvidék mellett Karlóca volt a szerbek kulturális, egyházi és oktatási központja. Elég, ha csak a pátriárka palotájára, az ortodox papnevelő intézetre, vagy a szerbség legrégebb óta fennálló gimnáziumára gondolunk.

A Szent Miklós ortodox székesegyház közvetlen szomszédságában a római katolikus templom áll, de a városközpont és a település többi részén is számos régmúltban épült lakóházat találhatunk, amelyek közül némely – ha romos állapotban is – de megőrizte eredeti formáját. Karlócáról beszélve nem hagyhatjuk említés nélkül az 1699 januárjában ezen a helyen megkötött világtörténelmi jelentőségű, és a Nagy Bécsi Háborút (1683–1699) lezáró béke emlékére építtetett békekápolnát sem, ami a város legjelentősebb, magyarsághoz is köthető emléke. A 18. század folyamán kiépült és katonai közigazgatás alatt álló határőrvidék a Habsburg Birodalom déli határait volt hivatott megvédeni, a lakosságát pedig elsősorban szerbek, horvátok, románok és németek alkották. A határőrvidék lakossága békeidőben főként földműveléssel foglalkozott, háború esetén azonban rövid idő alatt szervezett katonasággá vált, és az osztrák hadsereg kötelékeiben Európa különböző hadszínterein vitézkedtek. A határőrvidék lakossága katonai szolgálataiért cserébe az uralkodótól különféle jogokat élvezhetett.

Karlóca is a katonai határőrvidék részét képezte, azonban Mária Terézia császárnő és királynő által 1753-ban kiadott rendelet értelmében szabad határőrközösségi státuszt kapott, ezáltal biztosítva a város nagyobb léptékű fejlődését. Ezt követően a várost a magisztrátus vezette, amelyet az elnök, a jegyző és két szenátor, valamint szindikus alkotott. Karlóca napjainkban is történelmi városnak nevezhető, az itt látható épületek és a megannyi történelmi emlék valósággal magával ragadja a városban megforduló embereket és évszázadokkal visszarepíti őket a múltba. A felsorolt emlékek között kiemelkedik még az úgynevezett magisztrátus épülete is, amely tartományi szinten az egyik legjelentősebb kulturális-történelmi létesítménynek számít. Az épület Karlóca történelmi központjában található, amit egyébként is számos hasonlóan jelentős épület gazdagít. A 18. században létezett magisztrátus épülete sokkal szegényesebb külsőt mutatott a napjainkban is ismert létesítménynél, mindössze néhány irodával, egy levéltárral és egy zárkával rendelkezett.

A nagyterem falát a délvidéki szerbség kiemelkedő történelmi személyiségeinek festményei ékesítik

A nagyterem falát a délvidéki szerbség kiemelkedő történelmi személyiségeinek festményei ékesítik

A jelenleg közigazgatási székhelyként működő épületet és annak történelmét Svetomir Mihaljev, Karlóca község kabinetfőnöke készségesen mutatta be lapunk számunkra. Elmondta, hogy a történelmi jelentőségű város – habár a katonai határőrvidék részét képezte – nem volt mindig egy kifejezetten katonai jellegű település, ugyanis a már említett szabad határőrközösségi státusz elnyerésének köszönhetően a lakosok a katonai szolgálaton kívül más tevékenységeket is űzhettek, mint a különféle szakmák és a kereskedelem.

– A közigazgatás központja a magisztrátus épületében volt, ami a 19. század elején épült a Péterváradi várban állomásozó osztrák katonaság jóvoltából, a különféle katonai egységek elhelyezése céljából. A magisztrátus épülete az 1805-ben átdolgozott terveknek megfelelően 1809 és 1811 között neoklasszicista stílusban épült, mint ahogy már említettem is, elsősorban katonai létesítményként szolgált. A mai kinézetét a 21. század elején nyerte el, az 1990-es évek végén pedig gyakorlatilag közigazgatási székhellyé vált. Az épület belsejét is ekkoriban alakították át, míg a külső részén nem eszközöltek változtatásokat, mivel kiemelt jelentőségű műemlékként tartják számon és ennek megfelelően műemlékvédelem alatt áll. Az épület négyszögletes alapot alkot, két trapéz formájú átriummal. Az épület valójában minden oldalról körülveszi ezt a két nagy átriumot. A létesítmény egyik jellegzetessége, hogy a meredeken lejtős terep miatt a város főterének irányában három, míg a többi részen kétszintes – magyarázta Mihaljev.

A neoklasszicista stílusban épült magisztrátus egyik jellegzetessége, hogy kialakítását a lejtős terephez igazították

A neoklasszicista stílusban épült magisztrátus egyik jellegzetessége, hogy kialakítását a lejtős terephez igazították

A Branko Radičević tér felé néző főhomlokzat különösen díszes kialakítású, ami függőleges irányban öt részre osztható. A homlokzat középső része háromszögletes timpanonnal van kiemelve, amelyen egy balkon található, kovácsolt vasból készült korláttal kiegészülve. Az épület monumentális, fából készült kapukkal hangsúlyozott részei attikával vannak ékesítve.

– A történelem folyamán az épület katonai létesítményként szolgált, majd a két világháború között rendőrállomásként is funkcionált, ezután pedig a második világháborút követő időszakban börtön is helyet kapott benne. A legjelentősebb történelmi esemény az 1848/49-es forradalom és szabadságharc idején történt ebben az épületben, ugyanis a közismert legenda szerint ezen a helyen kiáltották ki a Szerb Vajdaság megalakulását. A történelmi források ismeretében azonban azt kell mondanunk, hogy ez a történelmi esemény a pátriárka, vagy akkoriban még a mitropolita palotájának udvarában történt. A Matica srpska galériájában található Pavle Simić híres festményén is látszik, hogy a Szerb Vajdaság kikiáltása a tér túloldalán, a pátriárka palotájának udvarában zajlott le. A magisztrátus épülete szolgált a Szerb Vajdaság központjaként, valamint a julián naptár szerint 1848. május 1-je és 3-a között (a Gergely-naptár szerint május 13-a és 15-e között) ezekben a helyiségekben tartották meg a különféle testületek üléseit. A szabadságharc idején tehát a politikai és katonai hatalom központjaként szolgált. A második világháború idején ebben az épületben kapott helyet a Független Horvát Állam keretein belül a helyi karhatalom székhelye. Rendőrállomásként és egyfajta börtönként is szolgált, az embereket itt gyűjtötték össze és szállították a különféle táborokba – mesélte az épület gazdag múltjáról Mihaljev.

 

A magisztrátus boltíves lépcsőfeljárója

A magisztrátus boltíves lépcsőfeljárója

A legendás balkonról szép kilátás nyílik a város nevezetességeire

A legendás balkonról szép kilátás nyílik a város nevezetességeire

Az épület egykori katonai jellege miatt a tanácsterem is mentes minden dísztől, mindössze néhány kortárs tájkép teszi hangulatosabbá a helyiséget. A múltban is tanácsteremként használták és innen lehet kijutni a már többször emlegetett és történelmi jelentőséget tulajdonított balkonra, ahonnan gyönyörű kilátás nyílik a város központjára és történelmi nevezetességeire is. Az épületben található 108 férőhelyes nagytermet különféle alkalmakkor szokták használni, egyebek mellett előadásokra, ünnepségekre és fogadásokra egyaránt, mivel Mihaljev szavai szerint a város szűkölködik a hasonló tartalmak megtartására alkalmas helyiségekben. Emellett a városi képviselő-testület üléseit is itt tartják meg. A helyiség falát a városhoz, de általánosságban a szerbség történelméhez köthető neves személyiségek, mint Josif Rajačić pátriárka, Stevan Šupljikac vajda, Đorđe Stratimirović és Svetozar Miletić közelmúltban készült festményei díszítik. A nagyteremből kilépve a szép kialakítású lépcsősoron lehet feljutni a tetőtérbe, ahol szintén a helyi közigazgatási szervek irodahelyiségei kaptak helyet, az épület balszárnyában pedig a montenegrói főkonzulátus található. A 2006 óta a község közigazgatási székhelyeként szolgáló történelmi jelentőségű épületet tíz évvel ezelőtt újították fel a Vajdasági Nagyberuházási Alap által biztosított 40 millió dináros összegből, amelynek köszönhetően napjainkban is Karlóca egyik legjellegzetesebb létesítményei közé sorolható.

Források: http://www.pzzzsk.rs/sremski-karlovci/magistrat.html

https://www.vojvodina.gov.rs/aktivnosti/zavrsena-obnova-zgrade-magistrata-u-sremskim-karlovcima?id=97505

https://www.facebook.com/KarlovackiPendzer/photos/a.117191149965026/154803226203818/?type=3

 

Nyitókép: Az épület négyszögletes alapot képez, amely két átriumot ölel körbe, fotó: Ótos András