2024. október 13., vasárnap

A legtöbbet adni…

A kishegyesi származású dr. Lengyel Lászlót a Magyar Érdemrend Lovagkeresztjével tüntették ki

Kishegyes számos sikeres embert adott a világnak, akik maradandót alkottak szakmájukban. De míg egyesek neve ismerősen cseng, mint pl. Rúzsa Magdié vagy Lajkó Félixé, addig többükről csak szűkebb körben hallottak. Dr. Lengyel László is közéjük tartozik. A kishegyesi származású fiatalember nagy sikereket ért el szakmájában, amit az idei évben a Magyar Érdemrend Lovagkeresztjével ismert el a magyar állam. Lengyel László a Nemzeti Kutatási Fejlesztési és Innovációs Hivatal elnökhelyettese, a Magyar Tudományos Akadémia doktora, a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Villamosmérnöki és Informatikai Kar Automatizálási és Alkalmazott Informatikai Tanszékének tanszékvezető-helyettese. De hogy a történetet az elejéről kezdjük, László Kishegyesen járt általános iskolába, s innen indult el a siker útján.

 

– A középiskolai tanulmányaimat Magyarországon végeztem, Hódmezővásárhelyen. Egy olyan gimnáziumi osztályba jártam, ahol sok plusz informatikai rész volt. Onnan a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemre kerültem, ahol a villamosmérnöki informatikai karon tanultam. Ott a műszaki informatikus szakon öt év alatt megszereztem a diplomámat, majd rögtön megkezdtem a PhD-képzést, amit három év alatt be is fejeztem, egészen pontosan 2006-ban. Utána az egyetemen oktattam és kutattam, ez volt az egyik fontos szál a szakmai életemben. Ezzel párhuzamosan az egyetemi munkatársaimmal 2011-ben alapítottunk egy szoftverfejlesztő céget, amely tizenegy évig szépen fejlődött, tavaly pedig eladtuk egy angol társaságnak. A cégnek az eladás pillanatában már százötven munkatársa volt. A tudományos szál pedig úgy folytatódott, hogy a PhD után, mint az köztudott, a következő tudományos fokozat a habilitáció. Ez nagyjából a PhD háromszorosának felel meg, vagyis olyan szintű tudományos eredményeket várnak el az embertől, ugyanakkor vannak benne oktatással kapcsolatos dolgok is, mint pl. az utánpótlás-nevelés, a tehetséggondozás, stb. Ez mind a műszaki egyetemhez kötődik. Emellett van egy országos tudományos rendszer, a Magyar Tudományos Akadémia (MTA). Ennek van egy minősítése, az MTA doktora, ezt 2019-ben, a habilitációt követően szereztem meg. Az egyetemen is vannak különböző fokozatok, tanársegéd, adjunktus, docens és egyetemi tanár. Az MTA doktorival lehet valaki egyetemi tanár, és ez is 2019 óta vagyok. Ez a két dolog, a tudományos szál és a cég, sokáig párhuzamosan volt jelen az életemben. Ahhoz azonban, hogy teljes legyen a kép, meg kell még említeni azt is, hogy a villamos karon folyamatosan oktattam, kutattam. Az egyetemnek nyolc kara van, hat mérnöki, egy gazdaságtudományi és egy társadalomtudományi, majd kilencedik karként 2017-ben létrehoztak egy ipar-egyetem együttműködést, a Felsőoktatási Ipari Együttműködési Központot. Amikor ez elindult, akkor engem bíztak meg azzal, hogy az igazgatója legyek, és ezt csináltam négy éven át, egészen 2021 végéig. Ebben olyan tevékenységek vannak, mint pl. start up vállalkozásokkal való foglalkozás: különböző programok, támogatások, mentorálás, piacra juttatás és a szellemi tulajdon kezelése; az EU-s projektekhez való kapcsolódás, hogy az egyetem minél több projektummal tudjon részt venni Horizont Európa programokban és más nemzetközi programokban, stb. Az ipar-egyetem együttműködés főként nagyvállalatokkal valósult meg, mint pl. a Siemens, Magyar Villamos Művek, Nokia, Mol, Bosch, stb. És, hogy kerek legyen a történet, el kell mondanom, hogy az egyetemen május óta már csak részmunkaidőben vagyok, ugyanis a Nemzeti Kutatásfejlesztési és Innovációs Hivatalban (NKIH) dolgozom, elnökhelyettesként.

Az elismerés ünnepélyes átvétele

Az elismerés ünnepélyes átvétele

Itt mivel foglalkozol?

– A tudományos és a nemzetközi dolgok tartoznak hozzám. Ebben vannak kutatói kiválósági programok, az egyetemet kezdők ösztöndíj programjaitól kezdve a doktoranduszhallgatók, posztdoktorok, fiatal kutatók és szenior kutatók ösztöndíjprogramjáig. Vannak intézmény kiválósági programok, amik egyetemeket, kutatóintézeteket támogatnak különböző programokban. És persze sokféle nemzetközi ügy, amelyek között vannak Magyarország és más országok kutatócsoportjai közötti együttműködések. Természetesen, van a nagy Horizont Európa programokban való részvétel támogatása annak érdekében, hogy magyar egyetemek, kutatóközpontok minél sikeresebbek legyenek. Ez egy országos iroda, amely a kutatásfejlesztést támogatja, azzal a céllal, hogy minél több kutató legyen Magyarországon, minél jobb eredményekkel.

Az idei évben a Magyar Érdemrend Lovagkeresztjével tüntettek ki. Mely eredményeidnek köszönheted ezt?

– Ez kifejezetten az egyetemi időszakhoz kapcsolódik, ahhoz a négy és fél évhez, amit a Felsőoktatási Ipari Együttműködési Központ vezetésével, kiépítésével töltöttem. Az egy kb. harmincfős társaság lett ez alatt az idő alatt, minden kialakult és szépen működött, amikor átadtam a vezetését egy kollégámnak. Kifejezetten annak a tevékenységnek az elismerése, és gyakorlatilag azért is kerültem a NKIH-hoz, mert olyan jól sikerült az a tevékenység, amit a műszaki egyetemen csináltunk, hogy most már országosan az összes egyetem és kutatóintézet hasonló ügyeivel foglalkozhatok.

Mit jelent neked emberileg, szakmailag ez az elismerés?

– Mindenki örül annak, ha elismerik a munkáját, ezzel én is így vagyok. Egy egyetemi professzorral csináltak egyszer egy interjút, amelyben a díjakról kérdezték. Ő azt mondta, hogy jó dolgok ezek a díjak, egy dologra azonban nagyon oda kell figyelni: annyi díjat kell kiosztani, hogy azok is kapjanak, akik megérdemlik. Mindenesetre, mint mindenkinek, úgy nekem is jólesik, ha azt mondják, hogy az, amit csináltam, jó volt.

Számos szakmai siker után egy országos intézmény vezetésében vagy. Mik a további terveid?

– Egyértelműen az a legfőbb célom, hogy minél nagyobb lehetőséget adjak az egyetemi hallgatóknak, és azt követően a fiatal kutatóknak. Ez gyakorlatilag a húsz és negyvenöt év közötti, pályán lévő kutatókat, fejlesztőket jelenti. Azokat a programokat, amik itt nálunk lehetőséget adnak nekik, szeretném minél jobban áthangolni, és még jobban abba az irányba terelni, hogy nagyobb lehetőséget, nagyobb törődést kapjanak általuk. Ennek van egy olyan oldala is, amiben én nagyon hiszek, mégpedig az, hogy minél többet kell beszélgetni ezzel a korosztállyal, illetve az őket kezelő doktori iskolákkal. Tájékoztatni kell őket, elmondani, hogy miért vannak ezek a programok, megérteni, hogy mit szeretnének, milyen felmerülő kérdéseik vannak, stb. Fontos megértetni velük, hogy hogyan működik ez az egész, s lelkesíteni kell őket, hogy ne csak itthon, hanem nemzetközi szinten is megállják a helyüket. Bármiben segíteni kell, ami előreviszi az ő ügyüket, értelemszerűen a hivatal által elérhető eszközökkel.

Nagyon sok mindennel foglalkozol a szakmádon belül, jut-e emellett időd a családra?

– Önző vagyok az időmmel kapcsolatban, ezért a család ideje nem kiszorítható. Van feleségem és három gyermekünk, a rájuk szánt idő nem cserélhető be szakmai karriere. Ilyen szempontból jó értelemben vagyok önző az időmmel, arra sokat fordítok, ami az otthoniakat jelenti.

Mik a prioritások az életedben?

– Az első helyen az áll, hogy szeressük azokat, akik körülöttünk vannak. Aztán tegyünk meg mindent annak az érdekében, hogy kellemes társaság, partner legyünk a másiknak. Ez a jó értelemben vett, felvilágosult önzőséghez kapcsolódik, hogy legyek annyira jó, hogy kicsattanjak az egészségtől, az örömtől, azért, mert ebben az állapotban tudok a többieknek a leghasznosabb lenni. Akár otthon, akár a munkahelyen. Ha jó állapotban és lelkiségben vagy, akkor tudsz igazán adni a többieknek. Úgy gondolom, hogy ez nagyon fontos. Emellett talán az is lényeges, hogy minél több legyen azokból az apró jó dolgokból, huncutságokból, amiket el lehet plántálni a mindennapokban. A kis összekacsintások, összemosolygások folyamatosan részei legyen az életnek, és ne az legyen, hogy hét közben toljuk a szekeret, majd hétvégén lazítunk. Folyamatosan kellő egyvelege legyen annak, hogy a hétköznap és a hétvége is normálisan és jól teljen. Ha megtalálod azt, amit szívesen csinálsz a hétköznapokban, akkor az téged is feltölt energiával, és folyamatosan abban az állapotban tudsz lenni, hogy kellemes társasága vagy a többieknek.

Lengyel László a Magyar Érdemrend Lovagkeresztjével

Lengyel László a Magyar Érdemrend Lovagkeresztjével

Mit jelent neked, hogy kishegyesi származású vagy?

– Én is és a feleségem is kishegyesiek vagyunk, most már sajnos csak az ő édesanyja él. Fél évvel ezelőtt még az én szüleim is éltek, és négy-öt-hathetente hazalátogattunk Kishegyesre. Nyáron és karácsonykor talán kicsit hosszabb időre is. Igazából mindenki szereti a gyökereit, olyan szempontból, hogy az indította el. Én nagyon hálás vagyok Kishegyesnek és a szüleimnek is. Ahogyan mi felnőttünk, az meghatározta, hogy mennyi önbizalmunk van, mennyi bátorságunk van belevágni dolgokba. Nemrég jöttem rá, hogy az optimista hozzáállásom a gyerekkoromból, a szüleim jelleméből adódik. Nagyon jó dolog számomra Kishegyes, most is öt-hathetente ott vagyunk, és visszük a gyerekeket is.

 

Érdeklődési területei a kutatási és fejlesztési aktivitások, oktatás, szoftver projektek koordinálása és csapatok menedzselése. Mint kutató és projektkoordinátor számos K+F projektben vett részt a következő területeken: szoftverfejlesztési módszerek, szakterületi nyelvek kidolgozása, szoftvermodellezés és modellfeldolgozás, beágyazott rendszerek, valamint felhő alapú megoldások.

Több mint 15 éves oktatási tapasztalattal a BME Villamosmérnöki és Informatikai Karán, valamint számos szoftverfejlesztési projekt támogatása és koordinálása révén erős kommunikációs képességet alakított ki, tapasztalatot gyűjtött a kutató és fejlesztő csoportok menedzselésében és a nemzetközi csoportokkal való közös munkában.

Mint szoftverfejlesztő és szakterületi modellező nyelvek kutatója, számos szakterület sajátosságait és részleteit ismerte meg. Ez a tapasztalat, valamint az elméleti szoftverfejlesztési ismeretek szolgáltatják azt az alapot és képességet, amelyek lehetővé teszik számára különböző IT-kihívások megoldását és kidolgozását.

Erősségei: szoftvermodellezés és modellvezérelt alkalmazásfejlesztés; szoftvertervezés és fejlesztés; követelményelemzés, üzleti modellezés; agilis fejlesztési módszerek; információs és kommunikációs technológiák (IKT), beágyazott rendszerek, felhő; projektmenedzsment, csoportkoordináció, kommunikáció; csoportok, kollégák és hallgatók motiválása és támogatása, szoftverprojektek koordinálása és támogatása, üzleti stratégia, K+F projektek és pályázati anyagok.

Jelentősebb kitüntetések: Bolyai János kutatói ösztöndíj (2006–2010 és 2015–2019), Siemens Excellence Award (2008), NJSZT Kemény János-díj (2012), BME Innovációs Díj – A SensorHUB koncepció és keretrendszer (2014), Új Nemzeti Kiválóság Program (ÚNKP) felsőoktatási posztdoktori kutatói ösztöndíj (2016–2017).

Nyitókép: Dr. Lengyel László