2024. július 24., szerda

Szorult helyzetből szabadulni – A székrekedés

Napjainkban egyre gyakoribb, civilizációs probléma a székrekedés. Gyakorisága az életkor előrehaladtával nő, átlagosan a lakosság 5–20%-át, a 60 év fölöttieknek pedig a 20–30%-át érinti. Amellett, hogy a székrekedés az életminőséget jelentősen rontja, több betegséggel is összefüggésbe hozható, ezért mindenképp foglalkozni kell vele.

Mikor beszélhetünk székrekedésről?
Ha tartósan csökken a székelés gyakorisága, mennyisége, a művelet erőltetett és nehéz, székrekedésről beszélünk. A székelési szokások személyenként nagyon eltérőek lehetnek, van, akinek naponta többször van széklete, míg másoknak hetente kétszer-háromszor. Mindez egyedi és normális egészen addig, amíg nem tér el túlságosan a megszokottól.

A székrekedés jellegzetes tünetei közé tartoznak: fájdalmas bélmozgások, teltségérzet, haspuffadás, hasi fájdalom, szárazabb, keményebb, rögösebb széklet, hányinger, étvágytalanság, hangulati zavarok, ingerlékenység, gyengeség, fáradékonyság, alvászavar.

Mi okozhat székrekedést?
A székrekedésnek számos olyan oka lehet, ami nem hozható összefüggésbe különböző gasztroenterológiai vagy egyéb kórképekkel, ilyenkor elsősorban életmódbeli hiányosságokról beszélhetünk. A székrekedés gyakori okai közé sorolható a túlfinomított, rostszegény ételek fogyasztása, a helytelen és rendszertelen étkezés, az alacsony folyadékbevitel, a nem megfelelő bélflóra, a mozgásszegény életmód, a mindennapos stresszhatások, a székelési inger elnyomása, és bármely más faktor, amely kihatással van a napi rutin megtartására (utazás, ismeretlen környezet, étkezési szokás vagy az alvásidő korlátozása).
Nagy valószínűséggel alakul ki székrekedés terhesség alatt, ami a megváltozott étrenddel és életmóddal, a hormonális változásokkal és a bélmozgás csökkenésével magyarázható. Másik gyakori jelenség az időskori székrekedés, mely (az emésztési folyamatok és a bélmotilitás normális időskori csökkenése mellett) elsősorban a helytelen táplálkozásnak, a mozgásszegény életmódnak, és az alacsony folyadékbevitelnek köszönhető.

Fontos megemlíteni, hogy a gyógyszerek között is vannak olyan készítmények, amelyeknek székrekedést okozó mellékhatásuk van. Ilyenek a különféle vaskészítmények, az erős opioid fájdalomcsillapítók, az altatók, nyugtatók és bizonyos pszichiátriai készítmények, egyes vérnyomáscsökkentők és az erős hányingercsillapító gyógyszerek. A betegségek közül bizonyos endokrin betegségek ( pl. pajzsmirigy-alulműködés), az emésztőszervrendszer rendellenességei, de neurológiai problémák is okozhatnak székelési zavart.

Hogyan kezelhető?
Az enyhe vagy közepesen súlyos székrekedés tüneteinek enyhítése az életmódbeli változtatásokkal kezdődik. Íme néhány tanács a székrekedés enyhítésére.
Igyunk meg naponta legalább másfél-két liter folyadékot, lehetőleg vizet vagy teát! Indítsuk a napot egy csésze meleg citromos teával; az emésztést nemcsak a citrom, hanem a meleg ital is elősegíti. A gyógyteák is segíthetnek a panaszok enyhítésében, a gyermekláncfű- vagy az ánizstea ismert enyhe hashajtó hatásáról. Kerüljük a koffeintartalmú italok és az alkohol túlzott fogyasztását!
Fogyasszunk rostban gazdag ételeket: sok gyümölcsöt, zöldséget és teljes kiőrlésű kenyeret. A szilva nemcsak friss gyümölcs formájában, hanem aszalt szilvaként és lekvárként is jótékony hatással van a bélműködésére. Kerüljük a finomított élelmiszereket, a pékárut, és együnk kevesebb magas zsírtartalmú ételt!
Mozogjunk rendszeresen, legalább napi 30–60 percet! A mozgás elősegíti a belek működését.

Ne tartózkodjunk sokáig a vécén, ha szükséges, székeléskor legyen a lábunk egy sámlin, vagy helyezzük lábainkat úgy, hogy lábujjhegyen legyenek! A megemelt térd és csípő ellazítja a belső csípőizmokat és a záróizmokat.

Az antibiotikumok károsítják a normális bélflórát alkotó baktériumokat, ezért minden antibiotikumos kúra alatt és után ajánlott a probiotikum szedése. Antibiotikumos kúrán kívül is ügyeljünk arra, hogy minél több pro- és prebiotikumban gazdag élelmiszert fogyasszunk!

A székrekedést először érdemes mindenképp az egészségesebb életmóddal, életmódváltással kezdeni és csak ezek hatástalansága esetén térni át a gyógyszeres vagy egyéb megoldásokra. Hashajtásra alkalmas minden olyan anyag, amely növeli a béltartalom mennyiségét, puhítja, javítja állagát, felgyorsítja a bélmozgást és kiváltja a székelési ingert. A ballasztképző hashajtók csoportjába tartoznak az emészthetetlen poliszacharidok, például a cellulóz (korpa) és az útifűmaghéj.
Az ún. ozmotikus hashajtók a vízvisszatartás révén növelik a béltartalom mennyiségét. A folyadék a belekben marad, ez pedig lehetővé teszi, hogy a széklet több vizet tartalmazzon és ne keményedjen meg. Ilyen hatása van bizonyos sóknak (pl. keserűsónak), illetve a laktulóz- és makrogoltartalmú hashajtóknak.

A bisacodyl-, picosulfat-, illetve szennakészítmények népszerű hashajtóknak bizonyulnak. Ezek a bélfal izgatásával érik el a bélmozgás felgyorsulását. Ezek a készítmények hosszan tartó alkalmazás esetén hasi panaszokat, bélgörcsöket idézhetnek elő, valamint fennáll a hozzászokás veszélye is.