Ahol felértékelődik az ünnep

A karácsonyt megelőző adventi előkészületek és a várakozás hangulata a legtöbbünk lelkét megérinti, különösen a gyermekek, az érzékenyebb embertársaink számára lehet varázslatos időszak. Így van ez Topolyán, a Zentai úton székelő Bethesda Szeretetszolgálatban is, amelyben hetekkel korábban igyekeznek felkészülni az ünnepkörre. A 22 éve működő napközi szolgálatot jelenleg 14 egyén látogatja Topolya, Zenta és Szabadka községből. A felhasználók már december elejétől igyekeznek minél több ünnepi programban részt venni, és elkészítik azokat a kézműves ajándékokat is, amelyekkel megköszönik a feléjük forduló támogatók figyelmességét. Mégis, ilyenkor nem csupán az ünnepi készülődésre összpontosítanak a szeretetszolgálatban, hanem arra a különleges összekapcsolódásra is, amelyet a társadalom részéről évről évre megtapasztalnak.

Érkezésünkkor Cipó Rózsa, az intézmény igazgatónője szerény méretű irodájából tett egy lépést a helyiség mellett található foglalkoztató terembe, ahol az írás alapját képező interjúk készültek. Itt Balu, mindenki kedvence, a nyugdíjas korú fehér labrador szundikált a kosarában. A fotózás közepette mintha motyogott is volna valamit, kicsit meg is moccant, de aztán zavartalanul folytatta déli sziesztáját, jelezve, hogy őt bizony nem érdekli, ha lemarad a képről. Közben Rózsa elmondta, hogy egyre több támogató, civil szervezet, iskola, cég és magánszemély keresi meg őket azzal a szándékkal, hogy együtt tegyenek jót másokért.

– Sokak számára az advent a társadalmi érzékenység és a felelősségvállalás ünnepe is. Bennünket ez megerősít abban a hitben, hogy olyan világot építhetünk, ahol mindenki elfogadott és értékes tagja a közösségnek. Különösen fontos, hogy a fogyatékossággal élő emberek ne elkülönítve, hanem a közösség egyenrangú tagjaként kapjanak helyet. A támogatói megkeresések azt mutatják, hogy egyre többen gondolkodnak hozzánk hasonlóan. Igyekeznek befogadóbbá formálni a környezetünket, és valódi gyakorlattá tenni az esélyegyenlőséget. Köszönjük mindazoknak, akik jelenlétükkel, együttműködésükkel, tárgyi vagy anyagi támogatásukkal, önkéntes munkájukkal vagy akár egy apró, figyelmes gesztussal hozzájárulnak ahhoz, hogy egy nyitottabb, elfogadóbb és emberibb világot hozhassunk létre – hangsúlyozta Rózsa. Háláját fejezte ki azért is, hogy velük együtt többen hisznek abban, hogy ez a világ csak közösen formálható jobb irányba. Meglátása szerint a civil szektorban tevékenykedők sokkal humánusabban élik meg az életet, tiszta a hivatástudatuk. Ezért is képesek sokszor szilárd kapaszkodók és támaszpontok nélkül is funkcionálisan működni.
 

TÖBB MINT KÉT ÉVTIZEDES A SZOLGÁLAT

A Bethesdát a Munkaügyi, Foglalkoztatási, Veteránügyi és Szociális Minisztérium ellenőrzi, a működésünket pedig Topolya Község Önkormányzata támogatja meghatározott összeggel. Az intézmény emellett igyekszik kihasználni a rájuk vonatkozó pályázati lehetőségeket is.  

– A mi szolgáltatásunk úgynevezett alternatív szolgáltatás, tehát nem kötelező igénybe venni. Az, hogy nem csak a mi községünkből választanak bennünket a felhasználók, azaz családok, annak a jele, hogy a minőséget keresik, és mi megfelelünk az elvárásaiknak. Hiszen több mint két évtizeddel ezelőtt, a napközi szolgáltatásunk indulásakor nagyon magasra tettük a lécet, amit azóta is igyekszünk kompromisszumok nélkül tartani.A mi intézményünk 2017 óta rendelkezik hivatalos működési engedéllyel, ami 2029-ig érvényes. Hogy ezt az engedélyt megkapjuk, minden olyan szigorú feltételnek meg kellett felelnünk, mint egy óvodának, egy iskolának, egy egészségháznak. Az állam felé teljesített kívánalmakat úgy teljesíthetjük, hogy mindent magunk intézünk és szervezünk, irodai szakszolgálat, titkárnő vagy más segítség nélkül. Amellett, hogy legalább három munkakört látunk el, a felhasználóink megkapják a színvonalas ellátást. A Bethesda jelenleg öt alkalmazottal működik, úgy, hogy az ötödik alkalmazottat meghatárzott időre tudjuk foglalkoztatni, bérét pedig a céleszközök révén biztosítjuk. Szállítói szolgáltatást is nyújtunk, reggel érkezünk a felhasználóinkért, délután pedig hazavisszük az utazókat – nyilatkozta az igazgatónő. Elmondta azt is, hogy az idei évet meghatározza, hogy az eltérő fejlődésű gyermekek szakszolgálata november 28-ával befejezte a működését a Bethesdában. Ez nem azt jelenti, hogy a szolgálat megszűnik Topolyán: a gyermekek és a szülők nem maradnak szakember nélkül, de ők immár önálló formában, magánvállalkozóként folytatják – mutatott rá Rózsa.

SZEMLÉLETVÁLTÁSSAL AZ ÖNÉRVÉNYESÍTÉSÉRT 

Kiemelte, a Bethesda életében mérföldkő volt, amikor 2023-ban belecsöppent a LépÉsKÉK, Tegyük a világot az értelmi sérült emberekkel közösen számukra is érthetővé! című Erasmus+-programba, amelyet 2024-ig bonyolítottak le a szegedi székhelyű Értelmi Fogyatékosok Csongrád Megyei Érdekvédelmi Szervezetével (ÉFCSMÉSZ) közösen. Ennek keretében sok szép impulzusban részesültek úgy az intézmény dolgozói, mint a felhasználók és a szülők is. A Bethesdában megtudtuk, hogy a program hatalmas szemléletváltozást hozott magával, egyebek mellett rávezette az értelmi fogyatékos egyéneket és a családokat az önérvényesítésre. Egy, az idén lebonyolított képzésnek köszönhetően pedig a könnyen érthető kommunikáció alapjait is elsajátították. A teljes projekt pedig a közelmúltban a magyarországi TEMPUS Közalapítvány Nívódíjában részesült, emellett Európai Innovatív Tanítási Díjat is kapott.

MOZGALMAS AZ ADVENT IS

Mielőtt azonban ezzel kapcsolatban megszólaltatnánk a Bethesda felhasználóit, Huber Varmuzsa Anikó gyógypedagógus mesélt a karácsonyi előkészületekről. Anikó 2004 óta erősíti a Bethesda csapatát, először önkéntesként igyekezett kivenni a részét a munkából, mára az intézmény oszlopos tagja.

– Még az advent első vasárnapja előtt feldíszítjük a székházat, hiszen a december, majd a január is a vendégfogadásról szól. De mi magunk is ellátogatunk a támogatóinkhoz. A fogyatékosság világnapján, december 3-án megtisztelt bennünket Szatmári Adrián községi elnök, és velünk töltött egy kis időt, a napközi tagjai programmal készültek az alkalomra. December 5-én, az önkéntesek világnapján pedig igyekszünk kiemelni a segítők szerepét, az igazgatóbizottságunk minden tagját, valamint azokat a szülőket, akiknek a vállalása elengedhetetlen feltétele a zavartalan működésünknek. A bennünket támogató önkéntes csapat csúcsán az intézményünk elnök asszonya áll, a Belgiumban élő, topolyai kötődésű dr. Dimítrijevics Anna, aki több téren is segíti a munkánkat: az ő szerepét is kiemeljük december 5-én. Ezután Mikulástól karácsonyig rendkívül mozgalmas és változatos időszak következik nálunk. A felhasználóink számára azok a programok a legnépszerűbbek, amelyek kapcsolódnak a környezetünkhöz. Ha van egy kis időnk, akkor meglátogatjuk a topolyai és a szabadkai karácsonyi vásárt, a korcsolyapályát, színházba megyünk, karácsonyi témájú bábelőadást nézünk meg – sorolta Anikó, akitől az iránt is érdeklődtünk, hogy számára mit jelent a gyógypedagógia és a Bethesdában betöltött munkája.

– Nem emlékszem, hogy valaha is bármilyen negatív érzést váltott volna ki belőlem, hogy fogyatékossággal élő egyénekkel foglalkozom. Valahogy azonnal természetesnek, magától értetődőnek éltem meg a kapcsolódást. A hivatástudatom ma sem a segítségre épül, hanem inkább arra, hogy azt a természetességet hirdessem és képviseljem, hogy a társadalmunk részei a fogyatékossággal élő személyek is. Ez egyfajta partneri viszony közöttem és a felhasználóink között – felelte kérdésünkre Anikó. Az is érdekelt bennünket, hogy mennyire közhely az, hogy a fogyatékos egyének őszintébb szeretettel viszonyulnak egymáshoz, embertársaikhoz. A válasz határozottan és gyorsan érkezett.

– Igen, ez közhely. Valóban kapok őszinte szeretetet, és igen, valóban sokkal kevesebb az ármánykodás, a haszonlesés, a helyezkedés, a számítás, de ők ugyanolyan emberek, mint bárki más. Nyilván a többségi társadalom felkészültebb a kihívásokra, és jobban el tudja magát adni, azaz érvényesíteni. Így felhasználóinkat főként az önérvényesítésre tanítjuk, arra, hogyan tudnak önállóan rendelkezni, hogyan tudnak a társadalomban kibontakozni. Nem feltétlenül egy óvó-védő közeget igyekszünk számukra biztosítani, ahol sokat nevetgélünk és plüssmacikat simogatunk. Sokkal inkább olyant, amelyben meg tudják élni és érvényesíteni tudják a saját érdekeiket. Ebben a tekintetben tehát sokkal letisztultabb és pozitívabb a légkör – mutatott rá a célra a gyógypedagógus.

„JÓ ÉRZÉS TANULNI, DOLGOZNI”

Közben már meg is érkezett az intézmény foglalkoztató szobájába Sinkovity Valentina, aki az idén is aktívan kivette a részét az ünnepi előkészületekből. Beszélgetésünket rögtön azzal kezdi, hogy mennyire szereti a Bethesdát, ahol sohasem unatkozik, mert mindig történik valami érdekes. Mesélt arról is, hogy sokat jelentett az életében a LépÉsKÉK programja, melynek keretében segítőjével, Kingával együtt részt vett a program nyitórendezvényének megszervezésében is – mondta boldogan Valentina, aki legszívesebben a Bethesdában eltöltött időről mesélt nekünk.

– Reggel ideérünk, aztán van reggeli. Utána mindenki csinálja a dolgát. Sok mindennel foglalkozunk, kézimunkázunk, verseket mondunk, kirándulni is járunk. A kézimunkázás alkalmával az idén sapkát és sálat horgoltam a hóembereknek – sorolta Valentina. Majd elmondta, hogy minden bethesdás társa jó barátja, de elsősorban Ádámmal szeret találkozni és beszélgetni. Kicsit visszatereltük a témát arra a bizonyos komoly, LépÉsKÉK-projektre, és az iránt érdeklődtünk, hogy mi volt konkrétan az ő szerepe. –

Leveleket kellett írnom, és a polgármesterhez is el kellett mennem, meg arra is oda kellett figyelnem, hogy mik lesznek a programok. Nagyon jó érzés volt, hogy dolgozhattam, tanulhattam. És nagyon megörültem a fizetésnek is. Blúzt és kifestős könyvet is vettem a pénzen. Nagyon szeretnék a jövőben is részt venni ilyen programban, hogy megint dolgozhassak. Nyáron voltam egy tanfolyamon is, szövegellenőrnek tanultam. Meg kellett állapítanom, hogy érthető-e az a szöveg, amit hallok a rádióban, az interneten, vagy megjelenik az újságban. A Bethesdából összesen hatan vettünk részt ezen a képzésen, és erről kaptunk egy tanúsítványt – mesélte Valentina.

Közben Celluska Andrejjel is megismerkedünk, aki testvérével él Topolyán.

– Szórakoztat a társaság a Bethesdában, Jécóval és Daniellával szoktam beszélgetni, barátkozni a legtöbbet, de mostanában Anitával is sokat beszélgetek. Régebben kézműveskedtem a Bethesdában, mostanában kevésbé van hozzá kedvem. Azt szeretem a legjobban, ha utazunk, kirándulunk, ellátogatunk valahova. Nemrégen a Nefelejcs kézimunkacsoporthoz mentünk. A kedvencem még az irodalomóra, szeretem a verseket, nagyon szeretek olvasni, én vagyok a foglalkozások fő felolvasója. Kányádi Sándort, Weöres Sándort, Juhász Gyulát kedvelem a legjobban – mesélte Andrej csillogó szemmel. Hozzátette, hogy még az iskolában ismerkedett meg ezekkel a szerzőkkel. Az iránt is érdeklődtünk, hogy mivel foglalkozik akkor, ha éppen nincs a Bethesdában.

– Otthon zenét hallgatok, eszegetek, edzeni járok, estefele sétálok és sokat alszok. Számítógépen is szoktam játszani. Vásárolni otthonról is járok, és a Bethesdában is, amikor megbíznak vele – sorolta Andrej, aki Valentinával együtt még azt is megengedte, hogy fotót készítsünk róluk a Bethesda ünnepi díszbe öltöztetett udvarában. Majd begördült az intézmény szállítói szolgálata, és hazavitte a napközi felhasználóit.