– A végrehajtó bizottság munkája alapvetően más működést jelent, mint a közigazgatási hivatalban a tanácsosok munkája, amelyről egyébként alig tudták az elmúlt négy évben, hogy kevés esetben léphettek fel döntéshozóként – ezt a funkciót a bizottságok látták el. Az, hogy melyik bizottság mennyire élt ezzel a lehetőséggel, joggal, feladattal, a bizottságoktól függött – ilyen szempontból vegyesek a tapasztalatok – hallottuk Lovas Ildikótól, aki az elmúlt négy évben a Magyar Nemzeti Tanács közigazgatási hivatalában művelődési tanácsosként dolgozott.
– Én örülök ennek a – nemzeti tanácsi törvény módosítása okozta új helyzetnek, mert világos és átlátható lesz a döntéshozatali mechanizmus, pontosan tudni lehet majd, hogy minden döntésért a végrehajtó bizottság felel, még akkor is, ha véleményezést kér a bizottságoktól, mert a korábbi gyakorlattól eltérően a bizottságok javaslata, véleménye nem döntés. A döntést a vb hozza meg, és ez a közéletben kialakult hangulatkeltő diskurzusok miatt sem mellékes, de elsősorban azért fontos, mert mind a négy területen közös gondolkodást gerjeszt – az időnkénti szembesülés helyett. Frissességet visz a munkába – példának okáért, ha én is tudom, hány gyereket szállítanak Vajdaság-szerte az iskolabuszaink, ugyanakkor a végrehajtó bizottság többi tagját esetenként arról kell meggyőzni, hogy miért fontos egy-egy beruházás, mondjuk a topolyai múzeum, vagy ha végighallgathatom, hogy Avilai Szent Teréz születésének 500. évfordulója kapcsán milyen Szabadkához, az itteni zenei élet múltjához is köthető nagyszerű zenei rendezvénysorozat történhet meg, a legkiválóbb anyaországi művészekkel – ha erről a vb döntést hoz – mondta Lovas Ildikó, akinek meggyőződése ez a fajta szellemi frissesség, a különböző területeken való történések, és ezáltal az egy-egy mikroközösség magyar ügyeinek a teljesebb megismerése óriási lendületet fog adni a munkának.
|
Lovas Ildikó 1967-ben született Szabadkán. Az Újvidéki Egyetem BTK Magyar Nyelv és Irodalom Tanszékén 1991-ben diplomázott. Az Újvidéki Televízió és a Magyar Szó újságírója, 1998 és 2008 között az Üzenet című folyóirat főszerkesztője. 2003 júniusa és 2010 januárja között Szabadka művelődési tanácsosa, 2010 óta a Magyar Nemzeti Tanács művelődési tanácsosa. 2007 óta a VMSZ tagja. Író. A pozsonyi székhelyű budapesti Kalligram Könyvkiadó és a belgrádi Fabrika knjiga könyvkiadó szerzője. Önálló kötetei: Kalamáris (1994), Másik történet (1995), Meztelenül a történetben (2000), Via del Corso (2001) megjelent szerbül is, Kijárat az Adriára, (2005, 2006) németül, horvátul, bolgárul, a Spanyol mennyasszony (2007, 2008) és A kis kavics (2010), szerbül is megjelent. Új regénye a Cenzúra alatti (2014). Eddigi munkásságát számos díjjal jutalmazták. |
– Ugyanakkor a következő négy év arról kell hogy szóljon, amit a választási programban képviseltünk. Többek között ezért jó, hogy akik a vb tagjai, azok végigkampányolták a választási időszakot: azt kell végigcsinálni, amit elképzelésként megfogalmaztunk és a választók elé tártunk. Mert akik elmentek, erre szavaztak. Akik otthon maradtak, azokért is dolgozni kell, de ők nem lehetnek fontosabbak azoknál, akik ránk szavaztak. Mit várnak el tőlünk azokon a területeken, amelyeken az MNT-nek jogosítványai vannak, mit tartok én fontosnak: igazságosabb, ha tetszik, szociálisan érzékenyebb, a valóságot, a szerbiai/újvidéki egyetemi élet realitásait jobban figyelembe vevő ösztöndíjrendszert, hogy ne fordulhasson elő az, hogy valaki, tanuljon bármilyen jól az orvosi egyetemen, nem lehet demonstrátor, ha nincs elegendő magyar hallgató az alsóbb évfolyamokon. Az anyanyelven tanulás előnyei ne csak pénzben legyenek mérhetők, hanem szellemi, lelki, közösségi építkezésben is: kirándulások, táborok, múzeumlátogatások formájában. A magyar községekben ne a Lenin és Petőfi brigád utcákba vigye a postás a levelet. És az én számomra talán az elmúlt években megkezdett építkezés legfontosabb terepe: a kulturális turizmus fejlesztése és a színházak tájolásának sokkal erőteljesebb anyagi támogatása – tudtuk meg Lovas Ildikótól.
