2025. július 29., kedd

Feszült csend kísérte

Az Angyalok a lombok között című előadással nyert díjat Kisvárdán a Kosztolányi Dezső Színház

Nemrég tartották meg a Magyar Színházak 37. Kisvárdai Fesztiválját, amelynek ezúttal is voltak vajdasági díjazottjai. A Kulturális és Innovációs Minisztérium, valamint a Kisvárdai Várszínház és Művelődési Központ közös díját három produkció nyerte el, egyik a szabadkai Kosztolányi Dezső Színház Angyalok a lombok között című előadása, az újító szellemű kollektív megvalósításért. Az előadás a szektákhoz való tartozás kérdését boncolgatja. A díjról, a fesztiválról Mészáros Gáborral, a KDSZ igazgatójával, az előadás egyik szereplőjével beszélgettünk.  

– Az Angyalok a lombok között igaz történet alapján készült, tíz évvel ezelőtt történt meg Marosvásárhelyen, és alaposan megrengette a színházi és egyetemi világot. Nem tudom, hogy a véletlen matematikájának vagy a szelektor számításainak köszönhető, de pont aznap, amikor Kisvárdán játszottuk az előadást, ott volt a marosvásárhelyi társulat, és megnézték. Ez külön hozzáadott az élményhez. Azután beszélgettünk róla, azt mondták ez a téma még mindig aktuális, az eset ott lebeg az egyetem falai közt. Megrázta a közösséget, mély nyomokat hagyott. 

Milyen a kisvárdai fesztivál? Hogyan jutnak el rá a produkciók? 

– Néhány évvel ezelőtt megváltozott a fesztivál jellege, a Határon Túli Magyar Színházak Kisvárdai Fesztiválja helyett Magyar Színházak Kisvárdai Fesztiválja lett, a hangsúlyt azonban továbbra is a határon túli színházakra helyezik. Mint minden fesztiválnak, ennek is van szelektora, aki szinte egész évben úton van és nézi az előadásokat. Balogh Tiborról beszélünk, aki kíséri a bemutatókat, jelen van a határon túli színházak életében, és minden produkciót megtekint. Azután pedig ő dönti el azt is, hogy az évadból melyik előadást hívják meg. Mivel a színházunk harmincéves fennállását ünnepelte, ezért úgy volt, hogy több előadással megyünk. Ugyanígy a gyergyószentmiklósi Figura Stúdió Színház, ők is jubiláltak, a negyvenedik évüket ünnepelték. Ahogyan viszont alakult az évad, ez túl soknak bizonyult, ezért egy köztes megoldást kerestünk. Emiatt kezdtem el szorgalmazni azt, hogy vigyük el Tóth Dániel és Szabó Regina monodrámáját. Így jutottak el a színházon keresztül ők is fesztiválra, és a két fiatal művész megmutathatta magát. Mindkettőjük szereplése jól sikerült, és büszke vagyok rájuk. Szabó Regina ígéretet kapott Eperjes Károlytól, hogy felkarolják a monodrámáját és játszhatja Magyarországon is. Amire pedig külön büszke vagyok, hogy Pámer Csilla a női főszereplőért járó díjat részben az Angyalok a lombok között előadásért kapta meg. 

Miért jó ez a fesztivál, a játszás mellett még mire ad alkalmat? 

– Találkozhatnak a társulatok egymással, megnézhetik egymás előadását. A szabadkai kollégák mellett, ezúttal a gyergyószentmiklósiakkal és a marosvásárhelyiekkel barátkozhattunk. A fesztivál a kapcsolatépítésnek is teret ad, mi, társulatvezetők is leülhetünk beszélgetni az évadról, a lehetőségekről, a színházak működéséről és általában a művészetről. Ha az év folyamán más alkalmat nem is hozunk össze, Kisvárda biztosítja ezt. Most arra jutottunk, hogy megpróbálunk eljutni Gyergyószentmiklósra, a Kollokvium színházi fesztiválra. Az ottani vezetővel, Albu Istvánnal megegyeztünk, hogy mindketten pályázunk. Megpróbálunk támogatásokhoz jutni, hogy ott is megmutassuk magunkat. 

Vitafórum zajlik még a látottakkal kapcsolatban? 

– Minden reggel kerekasztal-beszélgetéseket tartanak az előző napi előadásokról. Ezek néha jól sikerülnek, néha kevésbé, mindenesetre adnak egyfajta visszaigazolást. Néha éles bírálatok hangoznak el, néha pedig csak mindenki mosolyog és elmondja milyen szuper, hogy eljöttünk. Most kaptunk hideget-meleget. Bírálták a szöveget és az előadás esztétikáját, ugyanakkor a társulatot az egekbe dicsérték. Azt azért meg kell jegyezni, hogy a társulatunk szinte mindig jól szerepel Kisvárdán. Úgy tartják rólunk, hogy merész színház vagyunk és az előadásaink is merészek. Sokan ezért jönnek megnézni az előadásainkat, sok jó visszajelzést kaptunk már. A beszélgetéseken szerencsés esetben a rendező is jelen van, és most velünk volt Csábi Anna is. Az Angyalok a lombok között előadás esetében a kerekasztal-beszélgetés résztvevői nem tudták a történet háttérsztoriját. Azt gondolom, ha valaki vállalja, hogy nyilvánosan beszél egy előadásról – és mivel nem egy adott szövegről van szó –, akkor valamennyire utána kellene néznie, mi adta a kiindulópontot, megtörtént esetről van-e szó. Ez megjegyzés volt a részemről. 

Hol játszottátok az előadást? 

– A kisvárdai zsinagógában, amelyet már néhány éve adaptálták a fesztiválhoz. Nem színházi térről van szó, és nehezen tudtuk beilleszteni az előadást, de végül sikerült. Próbáltuk áttenni a művelődési házba, és már nem lehetett, így legalább a tér szakralitása adott neki egy pluszt. 

Amikor jön hozzánk egy rendező, nagyon egyedi és fantasztikus ötletekkel, mindig a feladatomnak érzem elmondani, hogy a színházunk nemcsak itthon játszik, hanem teljesen más terekben, adott esetben más vajdasági színpadokon vagy fesztiválokon. Ennek az előadásnak is specifikus a tere, ugyanis három síkban játszódik, a színpad mélységével élve. A végén pedig kinyílik a hátsó fal, amely a nem létező tér szimbolikája, illetve azt nyitja meg. A kisvárdai zsinagógában ez úgy nézett ki, hogy a teremnek van egy hátsó ajtaja, amely az öltözőkre néz, és ahogyan lezuhant a lepel, elénk tárult az ajtó az oszlopokkal, a boltívvel, és úgy nyitottuk ki ezt a bizonyos nem létező teret, hogy az tulajdonképpen a zsinagóga tere volt. Abba bele sem mentünk, hogy ezzel milyen témát érintettünk, de esztétikailag hozzáadott az előadáshoz. 
 

Mészáros Gábor

Mészáros Gábor

Hogyan fogadta a közönség? 

– A legjobban az a mondás fejezi ki, hogy a csillárról is emberek lógtak. A szervezők megközelítőleg nyolcvan férőhelyes nézőteret állítottak fel, és az megtelt, de ültek a lépcsőkön, a karzaton és oldalt is, ahonnan az előadást félig sem látni. Rengetegen nézték, és mindenki feszült csenddel kísérte, hiszen ez olyan téma, amely valamilyen módon sokakat érinthet. Utána egy vallásos párral beszélgettem, akik azt dicsérték, hogy milyen szépen, a szereteten keresztül nyúltunk a témához, és nagy kár, hogy a világunk nem erről szól. 

Mik a tervek az új évadra vonatkozóan? 

– Szeptembertől indulunk, Szenteczki Zita jön rendezni egy saját tematikájú előadást. Molnár Csilláról fog szólni, aki a kommunizmus idején Magyarország szépségkirálynője lett, majd öngyilkosságot követett el. Dokumentumfilmek, könyvek, dalok jelentek meg róla. Az előadás minden bizonnyal körbejárja az egyén és társadalom viszonyát, valamint a szépség kérdését és a birodalmat, amit köré építettek. Azután Botos Bálint érkezik, aki Orwell 1984 című művét viszi színre, az évadot pedig Kokan Mladenović zárja, egy Gogol-szöveggel. 

Magyar ember Magyar Szót érdemel

Nyitókép: Molnár Edvárd felvétele