A Strand című produkciót mutatta be szerdán a Szabadkai Gyermekszínház, amellyel nyári vakációzásra invitálta a gyerekeket. Az előadás szöveg nélküli, és a címéhez híven a strandolás gyönyöreit és gyötrelmeit mutatja be, látványos színpadi elemekkel, vidám zene kíséretében, és két kiváló fiatal színésszel, akik mindvégig fenntartják a figyelmet. Az előadást a háromtól hétéves korúaknak ajánlják, de az idősebbeknek is érdekes lehet. Interaktív, azaz kommunikál a közönséggel, a gyerekek legnagyobb örömére, hiszen így ők is a produkció részesei lehetnek.
Az előadást Góbi Rita rendezte, aki nem először dolgozott a Szabadkai Gyermekszínházban, és a két szereplővel, Horváth Blankával és Kőműves Csaba Bencével sem:
– Nagyon hálás vagyok a színészeknek, keményen és kitartóan dolgoztunk mindannyian. A felkészítő időszakot bemelegítés követte, hogy a fellépők jó fizikai állapotba kerüljenek. Az előadásban ugyanis a test és a mozgás dominál, így szükség mutatkozott tréningre. Az előadás kifejezetten a színészekre épült, amilyenek a mindennapokon, olyanok a színpadon is. A produkciónk története is a próba közben alakult – mondta Góbi Rita, akitől azt is megtudhattuk, hogy az előadás elkészítése voltaképpen egy ígéret betartása.
– Sok óvodába mentünk mozgásszínházas előadásokkal. Egyszer egy oviban megkérdezték, hogy búvárok vagyunk-e. Meglepődtem a kérdésen, mert tavaszváró előadással készültünk, azt mondtam, hogy azt a jelmezt épp otthon hagytuk, de jó az ötlet, és következőleg nyári, búváros előadással jövünk, ami a vízről és a strandról szól. A víz nagyon fontos elem a számomra, és számos előadásomban jelenik meg. Ez esetben azt fejtegettük a színészekkel, hogyan viszonyulnak a gyerekek a vízhez. Valakik bátrak, mások félnek a hullámoktól, a halaktól. A víz egy ismeretlen világ a gyerekek számára, így fontosnak tartottam előhozni a bátorság próbáját is.
Azért kezdtem el gyerekeknek előadásokat készíteni, mert az ő fantáziájuk még valóban határtalan. A mesékben egy adott szöveggel találkoznak, de látvánnyal van dolguk, akkor ők költhetnek mesét a képekről, a látottakról, és ez gondolkodásra, kreativitásra serkenti őket. Szerintem, ha egy pedagógus elhozza a gyerekeket erre az előadásra, akár egy hétig is foglalkozhatnak vele, rajzolhatnak róla, beszélgethetnek, el is játszhatnák a nyári kalandjaikat. Engem ez érdekel, kíváncsi lennék a rajzokra is – fejtette ki Góbi Rita.
Horváth Blankát arról kérdeztük, hogy színészként mire kell különösképp odafigyelni a mozgásokra épülő előadásoknál, és mit kért tőlük a rendező:
– Azt kérte, hogy minden mozdulatunkat kicsit csavarjuk ki, játsszunk szélesebb gesztusokkal, kifejezőbb arcmimikával. A mozgásszínház nincs a komfortzónámon kívül, volt már benne részem. A kondíció viszont más dolog. Fel is tettem magamban a kérdést: vajon egy prózai színész végig tud táncolni fél órát anélkül, hogy kiköpje a lelkét? Az akadémián az első évben az volt a feladatunk, hogy szöveg nélküli jeleneteket adjunk elő. Azt kellett megmutatnunk, hogy mennyire tudjuk kifejezni magunkat úgy, ha nincs szöveg, mint kapaszkodó. Csak a mozgásra, a mutogatásra, az arc játékára és a reakciókra támaszkodhatunk. Emellett akrobatika órákon és táncórákon is részt vettünk, az előadásban ezek az elemek is megjelennek. Lényegében mindent bevetettünk, hogy a gyerekekkel szavak nélkül is megértessük magunkat. A téma pedig mindenki számára ismert, a nyár, a tenger, az úszás, a strandolás, a víztől való félelem, vagy épp az ellenkezője, mindez közel áll a gyerekekhez – hallottuk Horváth Blankától, aki az előadás interaktív részére is kitért.
– Leszaladunk a színpadról, pacsizunk velük, labdázunk, ez az ő világuk, ebben benne vannak, részt akarnak venni. Előfordult, hogy már futottam vissza a színpadra, de egy kislány még jött utánam, hogy pacsit szeretne adni, mert nem akart lemaradni az élményről. A gyerekeknek nagy öröm, amikor a színész úgy megy le közéjük, mintha a barátjuk lenne. Nagyon jó ilyen fajta interaktív előadásokat készíteni a kisebbeknek. Tulajdonképen ez volt a legnehezebb, hogy kitaláljuk, miként vonjuk be a közönséget a játékba, ami után még folytatódhat az előadás. Ne az legyen, hogy lemegyünk közéjük és akkora bulit csapunk, hogy utána már képtelenek figyelni – mondta Horváth Blanka.
Az előadás létrejöttéről osztotta meg velünk az élményeit a másik szereplő, Kőműves Csaba Bence is:
– A mozdulatsor és a szöveg megtanulásánál a lényeg, hogy ismételni kell, méghozzá sokat. Mondták is nekünk, hogy nem megtanulni kell, hanem addig gyakorolni, míg egyszer csak tudja az ember, természetesen jön. Fizikai erőnlét nagyon is szükséges hozzá. Ez egy sprintfutás, nem kell órákig a színpadon lenni, de az alig több mint harminc perc nagyon intenzív jelenlétet és koncentrációt kíván. Közben meg kell találni azokat a kis pillanatokat, amikor vehetünk egy nagy levegőt a következő lendülethez.
Az előadás bohócjátékot, commedia dell'arte elemeket is magába foglal, és pontosságot követel. Ebben nincs semmi varázslat. Ha jó a ritmusa, működik az előadás, ha nem jó, akkor szétesik az egész. Figyelnünk kell magunkra, a másikra, a nézőkre, sőt a zenére és a díszletre is. Habár humoros produkcióról van szó, fegyelmezett és szigorú hozzáállást követel, egyébként az egész kipukkan, mint egy léggömb. Ketten vagyunk a színpadon, és ilyenkor egymásra vagyunk utalva, ezért nagyon fontos a jó partner. Készenlétben kell állni, és folyamatosan reagálni a partnerre. Meghatározott mozdulatsor alapján dolgozunk, de az előadás ad némi teret arra is, hogy meglepjük egymást, ne csússzon az egész megszokásba – hallottuk a színésztől.
Az előadást vidám zene kíséri, amiről Kucsera Géza gondoskodott. Felcsendülnek benne ismert nyári slágerek dallamai is, a Pancsoló kislány, Mungo Jerry In the Summertime-ja, a Walking on Sunshien a Katrina and a Waves-től, de a gyerekek arra kapták fel leginkább a fejüket, amikor megszólalt az Under the Sea A kis hableány c. animációs filmből.
Az előadást az NKTK támogatta.
Nyitókép: Lukács Melinda felvétele
