Hajdú Farkas-Zoltán csíkszeredai származású, Heidelbergben élő író, rendező Az árulásról című könyve először a kolozsvári Koinónia Kiadónál jelent meg Szászok – egy árulás címmel, mostani kiadása DVD-mellékletben a szöveg alapjául szolgáló, Balog Gábor és Hajdú Farkas-Zoltán által jegyzett filmet is tartalmazza. A többször díjazott filmalkotás és a szöveg alapja két mélyinterjú két népszerű erdélyi német íróval az erdélyi szászok Németországba településének okairól, következményeiről, a két alkotó személyes viszonyáról, a huszadik század Romániájáról. Meg Közép-Európáról.
A könyvhöz előszót író Szőcs Géza Márai Sándor A gyertyák csonkig égnek regényéhez hasonlítja a művet. Szerinte „ez a könyv izgalmasabb, mint a Máraié, és nem csak azért, mert a valóság általában izgalmasabb – de mindig fontosabb – a fikciónál”.
Márai szerint „a barátot meg lehet ölni, de a barátságot, mely a gyermekkorban szövődött, talán még a halál se öli meg”. Márai népszerű, akár mondhatnánk, bestseller regénye Henrik és Konrád barátságát, illetve egymástól eltávolodásuk útját örökíti meg. Henrik és Konrád tízévesen ismerte meg egymást, ifjú éveiket együtt töltötték, amíg Henrik asszonyt nem hozott a házhoz, aki végül Konrád szeretője lett. Ennek napvilágra kerülése, de sejthető ténye előtt egy vadászaton Konrád szinte büntetlenül megölhette volna Henriket, de ehelyett szeretőjét hátra hagyván menekült a barátság és a szerelem kettős szorításából. A két barát ezt követően négy évtized után találkozott ismét, akkor kibeszélték az addig kibeszéletlen gondolataikat, majd kézfogással búcsúztak – immár örökre – egymástól.
Márai könyvének hősei a mai olvasó számára talán idejétmúltnak tűnő eszmények bukását közvetítik: a nemesség, a hűség, a barátság, az erkölcs visszavonulása viszont a regény megírásának korában, 1942-ben az emberiesség csatavasztésének dokumentumaként épült a regénybe.
Hajdú Farkas-Zoltán filmje és szövege is egy megkésett, voltaképpen szimulált beszélgetés dokumentuma, itt (is) két idős úr járul kamera elé, hogy a maga igazát tegye közkincsé. A szerző-rendező sajátos werkfilm szöveges átültetéseként dolgozta föl az erdélyi szászok eltűnéséhez kapcsolódó, benső, intim vívódásokat, konfrontációkat, érveléseket és érzelmeket. A regényben szereplő két író közül az idősebb (Hans Bergel) személyesen szakmailag segítette a fiatalabbat (Eginald Schlattnert), közben ellenállt a kommunista diktatúrának, nehéz kényszermunkára ítélték, majd a múlt század hatvanas éveiben Günther Grass közbenjárására kiköltözhetett Németországba. Elhagyta, távozásával elárulta népét, amely 850 éve élt Erdélyben, s megírta az általa megélt korról szóló regényeit. A fiatalabb író az olvasó szempontjából sunyibbnak tűnik, pedig nem az, neki is meg kellett küzdenie a saját démonaival. A kommunista diktatúra sarokba szorította, börtönbe zárta, és ő hősiesen hallgatott. Majd elérkezett a törés pillanata, amikor elhatározta, attól fogva beszél. Beárulta idősebb íróbarátját, aki e vallomás miatt jutott kényszermunkára, és vallott még mindent, amit csak kérdeztek tőle. Ő maradt, s elárulta felkerekedő népét, a szászokat, amelyek mindössze töredéke maradt Erdélyben, mostani létszámuk alig 1500, pedig egymilliónál is többen voltak. Falvak, városok, parókiák maradtak üresen 1989 után, amikor megnyílt előttük a kivándorlás lehetősége Németországba.
Az idős író azzal árulta el az erdélyi szászokat, hogy élt a később Nobel-díjassá emelt kollégája támogatásával, aki maga is a bűn és a felejtés rétegeit igyekezett fölfejteni műveiben, és elhagyta népének 1100-tól belakott világát. A fiatalabb író is áruló, nem csak azért, mert a titkosszolgálatnál beköpte idősebb tanítómesterét, hanem mert később a rezsimnek köszönhetően mérnöki diplomát szerzett, majd viszonylag jólétben élt a diktatúra kebelén. Aztán férfikorának delén isteni sugallatra otthagyta lakását, kocsiját, jólétét, elvégezte a teológiát és lelkésznek állt. Aztán meg egyetlen év alatt, a két legnagyobb keresztény ünnep között elfogytak körüle a hívei. Az utolsó szálig. Árulóvá vált-e a fiatalabb íróból lett pap azáltal, hogy nem követte nyáját, egyedül maradt a parókiáján, mert szerinte a haza nem költöztethető portéka? Vagy az idősebb író lenne áruló, mert úgy gondolta, hogy népét megfojtotta a diktatúra, elvágta gyökereit, megfosztotta nyelvétől, kultúrájától és önazonosságától, s hitte, mindenki magával viheti a hazáját.
Meg egyáltalán, mi is a haza?
Itt például, Közép-Kelet-Európában, ahol nemcsak az erdélyi szászoknak, az erdélyi magyaroknak, hanem az évszázadok óta itt gyökeret vert népeknek is el kell gondolkodnia a két párhuzamos sorstörténet tanulságai fölött.
