A magmaradást segítik

A közép-bánáti szórványmagyarság megmaradását az oktatási intézmények és az egyházak mellett a művelődési egyesületek biztosítják. A tordai Petőfi Sándor Művelődési Egyesület fellépésekben gazdag egy évet tudhat maga mögött. Az egyesület minden évben sikeres és aktív, igyekszik mind a külföldi, mind a belföldi meghívásoknak eleget tenni, hallottuk Csorba Norberttől, a néptáncosok együttes vezetőjétől, aki elmondta, hogy tavaly számos fellépésen, versenyen és fesztiválon vettek részt: a Tordai Művelődési Napokon, a Kőketáncon, a Dunán innen, Tiszán túl elnevezésű népi énekeseknek szánt vetélkedőn, a Gyöngyösbokrétán, a Durindón, a Szólj, síp, szólj! vetélkedőn, Törökbecsén a Ricsajon, de több alkalommal jártak Budapesten, sőt vendégszerepeltek Szegeden is. Bemutatkoztak még Bégaszentgyörgyön, Udvarnokon, Magyarcsernyén és Nagybecskereken.

‒Az egyesület egyik legmeghatározóbb élménye volt, amikor április elején Budapestre látogathatott az Országos Táncháztalálkozóra és Kirakodóvásárra. Az esemény háromnapos, a résztvevők a teljes Kárpát-medencéből és a diaszpórából érkeztek. A több ezer látogatót és résztvevőt a Papp László Budapest Sportaréna fogadta be. Ennek a rendezvénynek a mozgatórugója a népi kultúra szeretete, ami a tordaiakban is megvan. A hétvége alatt egész nap folyt a néptáncoktatás, a gála termekben bemutatkoztak a korábbi évek díjazott együttesei, szólistái, zenekarai, és az Erdélyből érkezett árusok portékáit lehetett megvásárolni. A folkkocsmában a zenekarok egymást váltva biztosították a talpalávalót. Vasárnap a Minden Magyarok Táncán mutatkoztunk be a külhoni és diaszpórából érkező nemzettársainkkal magyarbődi táncokkal – emlékezett vissza az együttesvezető.

Az egyesület magas színvonalú, széles körben is elismert rendezvények megszervezéséért, a kiváló minősítéseket és sikereket elérő szakcsoportok irányításában vállalt szerepéért, valamint a több mint hét évtizedes hagyományőrző és közösségépítő munkájáért az a megtiszteltetés érte, hogy államalapító királyunk ünnepén Budapesten, az Országházban ünnepélyes keretek között vehette át a Kallós Zoltán Külhoni Magyarságért Díjat. Az elismerést Sári Enikő, az egyesület művészeti vezetője Dobai János, a tordai helyi közösség tanácselnökének a kíséretében vette át Nacsa Lőrinc nemzetpolitikáért felelős államtitkártól.

‒ Kicsi közösség vagyunk, ennek ellenére a falu apraja-nagyja, az iskola összes diákja részt vesz valamilyen formában a munkában. Majdnem 70 gyermekkel foglalkozunk a három szakcsoportunkban: a Kincsünk néptánccsoportban a picikkel, a kicsikkel és az ifjúsággal; a Kincsünk citera szakosztályban szintén három csoporttal szorgoskodunk, a picikkel, a kicsikkel és a haladókkal; a Kincsünk énekosztályban pedig ugyanúgy három csoporttal, a kiscsoporttal, a leánykórussal, valamint az asszonykórussal munkálkodunk azzal, hogy Rúzsa Hannának köszönhetően szólóének oktatás is folyik az egyesületben. Szerencsésnek érzem magam, mert kiváló szakmai tudású oktatók és csoportvezetők dolgoznak az egyesületben: mellettem együttesvezető és koreográfus Dobai Anikó, a csoportvezetőnk Rác Bernadetta. A népdaloktatóink Rontó Márta és Csorba Bagi Valentina, a citerásainkkal pedig Flaman István foglalkozik. Az év végén és az újév elején mindenki értékel, számol, összegez. Mi annak örülünk, hogy mosolygós gyermekarcokat láthatunk egész éven át, és nagyon hálásak vagyunk, amikor beszínezik a szürke hétköznapjainkat – magyarázta Csorba Norbert.

KÖZÖSSÉGI KAPASZKODÓ

A nagykikindai Egység Művelődési Egyesület nem csupán civil szervezet Nagykikindán, hanem közösségi kapaszkodó, találkozási pont és identitáshordozó tér a helyi magyarság számára – hangsúlyozta Tóth Ramóna, az egyesület elnöke a múlt év történéseit összegezve. Kiemelte, hogy az egyesület hivatalosan több mint 80 éve működik, de az írásos források alapján arra következtetnek, hogy a magyar kultúrélet több mint egy évszázados múltra tekint vissza.

‒ Közösségünk fennmaradása nem a számok kérdése, hanem azoké az embereké, akik elhozzák a gyermekeiket a próbákra, akik a munka után bejönnek próbálni, szervezni, segíteni, akik hisznek abban, hogy magyarnak lenni itt érték, és hogy ezt az értéket kötelességünk továbbvinni. Az Egység Művelődési Egyesület története erről a hitről szól. Arról, hogy nyolc évtizeden át – minden nehézség, változás és bizonytalanság ellenére – voltak, akik tovább vitték a lángot. Ez a folytonosság bizonyítja, hogy mennyire mélyen gyökerezik az Egység a város magyar közössége életében. Ez a helyszín sokak számára valóban magyar otthon. Generációk nőttek itt fel: a legtöbben először gyermekként tértek be egy-egy próbára, később már szülőként hozták ide csemetéiket, ma pedig nézőként vagy aktív tagként térnek vissza. Évtizedek óta itt zajlanak az előadások, koncertek, irodalmi estek és a megemlékezések, de itt próbálnak a néptánccsoportjaink, kórusunk, zenészeink, valamint a színjátszóink is. A legtöbben egyszerre több szerepben kötődnek az egyesülethez – hangsúlyozta az egyesület elnöke, aki arra is rámutatott, hogy szakmai szempontból gazdag volt az elmúlt év.

‒ A József Attila Színtársulat kiemelkedő eredményt ért el a Félálmaink című előadással a Temerinben megtartott 29. Vajdasági Magyar Amatőr Színjátszó Találkozóján, amelyen elnyerte a Pataki László-díjat. Momić Violetta foglalkozik a Gézengúzok diákszínjátszó csoporttal, amely a Mikulás-műsorra és A világ legbutább cirkusza című előadásra készült, Karinthy Frigyes művei alapján. A csoport munkáját Király Sándor, a József Attila Színtársulat rendezője is segíti. A Viola kézimunkacsoport számos vajdasági és magyarországi kiállításon vett részt, ahonnan rangos elismerésekkel tért haza. Tóth Jolán csoportvezető ismét sikeresen pályázott a Szakkör programra, így szeptember óta két gyöngyfűző csoport alkot rendszeresen. Kiss Irén vezetésével a hölgyek aktív résztvevői vajdasági teadélutánoknak, és tavasszal, valamint ősszel az egyesületben is tartanak közösségi találkozókat. A Pacsirta vegyes kórus Détári Margita vezetésével az egyesület minden jeles eseményén és megemlékezésén fellépett, és kiváló házigazdája volt a Kórustalálkozónak is. Folyamatosan dolgozik a szavalókör is Király Annamária vezetésével, aki mindig alkalomhoz illő versekkel gazdagítja a rendezvényeket. Az egyesület munkáját Fazekas Vivien és Király Petra népdalénekes munkája is színesíti, és hogy továbbra is működik a Kerekecske Gombocska beszédfejlesztő játszóház Hun Nemes Csilla vezetésével. Rendezvénynaptárunk az év minden időszakára kínál programot: kezdve a magyar kultúra napjától és a farsangi gyermekprogramoktól, a március 15-ei megemlékezésen, a húsvéti műhelymunkákon és az összetartozás napján át a nyári tájolásokig, a szeptemberi Kórustalálkozóig, az októberi és novemberi megemlékezésekig, valamint a Totya Szemléig. Mikulásra minden magyar gyermeknek készítettünk csomagot egészen a nyolcadik osztályosokig, az adventi időszakban pedig a plébániával közösen tartottuk meg a karácsonyi vásárt és a hangversenyt – összegezte Tóth Ramóna.

Az egyesület tavaly hatalmas mérföldkőhöz érkezett, májusban ugyanis Magyarország Kormányának támogatásával, valamint a Vajdasági Magyar Szövetség és a Magyar Nemzeti Tanács támogatása és közbenjárása nélkül megvásárolták az általuk bérelt épülettel szemben álló Miasszonyunk Iskolanővérek rendházát. Az adásvételi szerződést májusban írták alá, és ezzel az Egység Művelődési Egyesület saját székházhoz jutott.

‒ Először az udvart tettük rendbe. A melléképületek lebontásával kialakítottunk egy nyitott teret, ahol nyáron vendégül láttuk a Tanyaszínházat. Elsőként a Viola kézimunkacsoport foglalta el saját helyiségét, ahol a csoport kiállította munkáit, ráadásul az alapanyagoknak és eszközöknek jutott egy méltó és rendezett hely. Ez nemcsak a mindennapi munkát könnyíti meg, hanem láthatóbbá is teszi az itt zajló alkotói folyamatokat. Hosszabb távú terveink között szerepel egy szabadtéri színpad kialakítása az udvarban, ami megteremthetné a lehetőséget arra, hogy a nyári időszakban szabadtéri rendezvényeket tartsunk, új közönségrétegeket is megszólítva.

A LEGFIATALABB MŰVELŐDÉSI EGYESÜLET

A közép-bánáti művelődési egyesületek közül a legfiatalabb a kisoroszi Rozmaring Művelődési Egyesület: két évvel ezelőtt, Szent Mihály napján alakult meg az akkor már 25 éve működő Gyöngykaláris vegyes kórus kezdeményezésére. Kabók Attila, az egyesület elnöke az óévet értékelve elmondta, hogy tavalyi működésüket meghatározták a közösségi elkötelezettségből fakadó feladatok, a szűkös anyagi lehetőségek, valamint az év elején ért emberi és lelki megpróbáltatások.

‒ Márciusban elvesztettük Kormányos Gizellát, egyesületünk művészeti vezetőjét, aki rövid ideig tartó munkássága ellenére – következetes és közösségépítő szemléletével – maradandó nyomot hagyott maga után. Az egyesület vezetősége és tagsága a veszteség ellenére vállalta a munka folytatását. Tavaly az anyagi korlátok és a tagság létszámából fakadó lehetőségek miatt kevesebb önálló produkcióval léptünk fel, mint amennyit eredetileg terveztünk, ugyanakkor meghoztuk azt a döntést, hogy a programjainkkal nem okozunk átfedéseket a településen működő más intézmények és civil szervezetek rendezvényeivel, hanem inkább az együttműködésre, a kiegészítő szerepvállalásra és az egymást erősítő jelenlétre törekedtünk – mesélte az elnök.

Az egyesület tagjai bekapcsolódtak a település hagyományos közösségi eseményeibe: részt vettek a gulyás-, bab- és a gombócfőző versenyeken, valamint társszervezőként is szerepet vállaltak a helyi hagyományőrző konyhanapon, ahol a közösségi együttműködésre és az élő hagyományok ápolására helyezték a hangsúlyt. Január 22-én megünnepelték a magyar kultúra napját, márciusban megemlékeztek az 1848/49-es szabadságharc és forradalom hőseiről, májusban anyák napi műsort tartottak. Júniusban az I. világháború magyar áldozataira emlékeztek, részt vettek a Durindón, Szent Mihály-napján megünnepelték az egyesület fennállásának 2. évfordulóját, októberben pedig részt vettek a falunapi rendezvényen és megemlékeztek az aradi vértanúkról. Az egyesület tagjai színpadra léptek a nagykikindai kórustalálkozón, majd az apátfalvi Guzsalyos találkozón. Novemberben segítettek a Márton-napi rendezvény lebonyolításában, decemberben pedig a Torontál Magyar Művelődési, Oktatási és Ifjúsági Központ adventi rendezvényein vállaltak szerepet.

‒ Szakmai szempontból meghatározó, hogy egyesületünket felvették a Vajdasági Magyar Művelődési Szövetségbe, engem pedig a szövetség elnökségi tagjává választottak. Ez az elismerés nemcsak visszajelzés az eddigi munkánkért, hanem arra is kötelez bennünket, hogy még inkább kivegyük a részünket a vajdasági magyar művelődési életből – fogalmazott az elnök, majd folytatta.

‒ A szórványhelyzetből fakadó kihívások fokozott jelenlétet és önkéntes munkát igényeltek, ugyanakkor előrelépést jelentett, hogy az év során pályázati lehetőség nyílt a Csoóri Sándor Alapnál, amitől azt várjuk, hogy a következő időszakban stabilabb szakmai munkát tegyen lehetővé. Terveink között szerepel a néptáncoktatás újraindítása iskolás gyermekek bevonásával, a citeraoktatás megszervezése, valamint az énekkari és énekes tevékenység tudatos fejlesztése.

Az egyesület idei évre vonatkozó tervei szervesen épülnek az eddigi munkára, tapasztalatokra és a kialakult hagyományokra.

‒ A működés alapját továbbra is a már megszokott, rendszeres kulturális és közösségi programok adják, amik az év folyamán biztos pontot jelentenek a kisoroszi magyar közösségnek. Ezek közé tartoznak a nemzeti ünnepekhez és jeles napokhoz kapcsolódó megemlékezések, az egyházi és közösségi alkalmak, valamint a helyi rendezvényeken való aktív részvétel. Az idei év legnagyobb feladata és felelőssége nyáron a XXIII. Guzsalyos Találkozó megszervezése, aminek Kisorosz ad otthont. Célunk, hogy a rendezvény három napján mintegy 200 vendéget – fellépőket, kísérőket és meghívottakat – fogadjunk, elszállásoljunk és vendégül lássunk, hogy méltón képviseljük Kisorosz jó hírét, vendégszeretetét és közösségi erejét – zárta gondolatait Kabók Attila.