Tóth Alisa kiállítását Tari István nyitotta meg. A tárlat szeptember 14-éig tekinthető meg a Csóka Művelődési és Oktatási Központ előcsarnokában.
Búzáját a
zúza
zúzza,
tenger
sózza
a medúzát.
Búzának a
zúza
szűkös,
tükrös
tenger
igen bűvös,
medúzának
dehogy szűkös.
Ahogy a medúza úszik,
lebeg saját közegében, úgy
szeretne a csókai Tóth Alisa is úszni,
lebegni saját élményeiben, saját világában,
saját elképzeléseiben.
Föltöltődni,
elragadó eleganciával mozogni, lebbenni, pulzálni
a művészet spirituális anyagában,
eggyé válni vele, ahogyan a medúzák is eggyé
válnak a végtelen tenger anyagával – ez becsvágynak sem kevés!
És ha végignézzük az őslevesben fölragyogó
mozgás ihlette megnyilatkozás
képi följegyzéseit,
megállapíthatjuk, hogy fiatal művészünk kellő szimattal és fölkészültséggel,
megalapozott mesterségbeli tudással fölvértezve: jó eséllyel túljut
a pályakezdés nehézségein, átmenetileg
lehorganyozva az ámulattal átvilágított különösség előtt,
fölmutatva a természet formákat létrehozó, lélegzetelállító gazdagságát.
Igen, a természet a legzseniálisabb formatervező,
hiszen mindegyik forma, szín, színárnyalat az életet szolgálja,
az élettel, folytonosságával azonos.
És van valami megható abban a léthelyzetben,
mely kislányos álmodozással egy kiszáradt tenger fenekén,
ahol a por kavargása az úr – a legegyszerűbb tengeri élőlényeket
festi vásznára, üvegére, nem csak képzelete üvegére,
azt a lágy lüktetést, azt a kocsonyás ragyogást,
átvilágított emésztést, mely a szépséget keresi a füles medúzák
fodrozódó karjában,
a gyökérszájúak és zászlósszájúak haladásában,
a csillogó csápok és űrbelek pompás színeiben,
az állatvilág legegyszerűbb gomba alakú
és sugarasan szimmetrikus testű élőlényeiben,
az agyatlan csalánozókban;
még nincs meggyőződve róla,
ám sejti: a nagy szépségek közvetlen közelében a nagy
borzalmak laknak!
Ki gondolná, hogy a világ egyik legveszedelmesebb
gyilkosát is a medúzák között kell keresnünk: igen, arról a nagyjából
focilabda méretű dobozmedúzáról van szó, mely eddig,
a majd 60 éve vezetett följegyzések szerint, legalább 6000 ember halálát okozta,
több méteres, alig látható parányi méregzsákok iszonyú tömegét tartalmazó szálakat
húzva maga után, s ezeknek a csalánütegeknek a mérge,
az áldozatra nézve, sokkoló hatású fájdalommal, szívbénulással stb. jár. Csalántokok és méregnyilak, vitorlaszerű képződmények,
tapogatók és fogófonalak, érzéktüskék
türkízkék lételemükben...
A Csendes óceánban élő, kék fénnyel megvilágított
kristály medúza, az Aequorea victoria, zöld fényt sugárzik:
belőle, a világító medúzából, izolálták a tudósok azt a különleges
szerkezetű fehérjét, mely az elnyelt fény energiáját kisugározza, tehát
világításra képes, segítségével, génsebészeti beavatkozással, kitűnően megvilágíthatók, megfigyelhetők a sejtekben,
az élő szervezetekben zajló folyamatok.
Vegyük tehát mi is közelebbről szemügyre ezt a kocsonyás ragyogást,
a szépség és méreg egymást átszövő ámulatát,
a csodálat és borzadály egymásba forduló világát,
világunkat,
itt, ezen a kiszáradt tengerfenéken,
hol a por az úr,
hol a por forgó tölcsére ér az égig,
szemünkben
az ég tengernyi kékjével,
e tengernyi kékségben
önmagát hordozó
kereső lüktetés
embernyi
terhével
______________________________________
Elhangzott Tóth Alisa első önálló tárlatának megnyitóján, Csókán, 2012. szeptember elsején.
