Hálával és köszönettel tartozom dr. Papp György egyetemi tanár özvegyének, Papp Zsuzsának és gyermekeiknek, hogy a tulajdonukban lévő szociográfiára vonatkozó anyagot a rendelkezésemre bocsátották, s beleegyezésüket adták annak leközlésére, s a fenti cím alatt egy nagyobb horderejű tanulmány megírására.
„...Kutatni kell, az eredményekről pedig beszélni, a pillanatképeket rögzíteni, megörökíteni, új feladatokat is felvállalni…”
Dr. Papp György
A vajdasági Kanizsai Szociográfiai Műhely 1995-ben látott napvilágot, a 43. Írótáboron, amelyen dr. Bori Imre egyetemi tanár javaslatára a Cnesa Művelődési Központ által egy szociográfiai munkaközösséget alakítottak a szociográfia művelésének szorgalmazására, támogatására, szervezésére.
Dr. Bori Imre akadémikus Javaslatában1 világosan fölvázolódott a Szociográfiai Műhely munkaterve, vizsgálódási feladatai: „1. A kisváros szociográfiája. 2. A vajdasági magyar polgár szociográfiája. 3. A falu szociográfiai leírásai között szóljon egy A magyar parasztcsalád ma témájáról. 4. Az elvándorlók szociográfiája: (vizsgálni volt közösségében, és új környezetében) kisebbségben. 5. Az együttélés szociográfiája: a családban, munkahelyen, utcában, faluban vagy városban, többségi magyar településen, majdnem egyforma arányban élő népek közösségében, kétszeres kisebbségben”, de körvonalazódott az is, hogy az Írótábor kiegészítő rendezvényeként fogják számon tartani. Természetesen a fiatalokról sem feledkeztek meg, a „szociográfus középiskolásoknak külön tagozatot szervez a Munkaközösség, és a Tagozat résztvevője lehet a Középiskolások Művészeti Vetélkedőjének is a maga külön zsűrijével egyetemben.”2
Erre a hatalmas feladatra dr. Bori Imre tanárkollégáját, dr. Papp György egyetemi tanárt kérte fel, aki természetesen vállalta, hisz „a szociográfia mint irodalmi műfaj a közösséghez kötöttség tudata, tudatos vállalása” – mondta ő az első Szociográfiai Műhely megnyitóján, amely a Mű és közösség címet viselte, majd tovább boncolgatta – „az író csak a közösségnek ír-e vagy a közösségért, közösségről is?” – tette föl a kérdést, s évtizedes munkája bizonyította, hogy válaszolni is képes volt rá. Dr. Papp György fáradhatatlanul munkálkodott azon, hogy az 1995-ben lefektetett Szociográfiai Műhely terve és célja beteljesüljön. A hatalmas munkát csak a halála tudta megállítani, mindannyiunk örök bánatára. A veszteség szinte leírhatatlan. Nemcsak egy emberéletről van szó, hanem olyan tudósról, kutatóról, nyelvészről, tanárról és családapáról, akinek félbehagyott munkáját nem tudta senki vállára venni.
Az űr, amely utána maradt, betöltetlen marad – míg a világ világ. De maradt utána egy kutatócsoport, a Szociográfiai Műhely „inasai” – köztük jómagam is, akik szinte minden évben, ilyenkor, az Írótábor közeledtével még keservesebben sírjuk vissza azokat a tavaszi és őszi műhelymunkákat,amelyeket dr. Papp György oly lelkesen vezetett. A Szociográfiai Műhely hangulata, felemelő érzése összeforrt az írók tevékenységével, alkotásával s úgy tűnt, hogy elválaszthatatlan része az Írótábornak.
A múlt év folyamán, úgyszintén az Írótábor ideje alatt Fodor István által megjelentetett írás is azt bizonyítja, hogy a Szociográfiai Műhely tevékenysége bekerült a köztudatba, eredményeire fölfigyeltek, s nyugtázták a tevékenységét, s hiányát felismerik Vajdaság-szerte. Fodor István szerint a szociográfiára manapság nagyobb szükség van, mint valaha, a „szociográfia szinte kiprovokálja magát”, különösen manapság, merthogy „most „rendeződik” újból át a kisebb és nagyobb közösségünk, s miként a falusi paraszti társadalomra épült egykor a műfaj, ezúttal ismét volna ott is, másutt is föltérképezni való.”3Ezért kell újraindítani, összefogni s újra találkozni ott, Magyarkanizsán, a Szociográfiai Műhely székhelyén, hogy a több mint egy évtizedes kutatómunka ne vesszen kárba.
Mert semmi sem fontosabb annál, mint hogy – hűen követve a Szociográfiai Műhely megalakításáról szóló javaslatot – föltérképezzük a múltunkat és a jelenünket, de egyben kialakítsuk a jövőnkről alkotott képet is. Arról a jövőről, amelyben a ma fiataljai által megálmodott jövőkép lesz az útmutató a mindennapok túléléséhez.
Ez a legkevesebb, amit megtehetünk dr. Papp György emlékére.
1 Új Kanizsai Újság, 1995. a szeptember 28-i szám
2 ibid
3 FODOR ISTVÁN: A SZOCIOGRÁFIA ALKONYA?, MAGYAR SZÓ, 2O11. SZEPTEMBER 3., 4.
