Szerbiában 2010-ben az egyetemisták létszáma 235 940 fő volt. A hallgatók 93 százalékának – mintegy 220 000 főnek – állami felsőoktatási intézményben volt hallgatói jogviszonya, 7 százalékuk (16 710 fő) pedig magánegyetemeken tanult. A tanárok száma 12 884 (ebből 8150 oktató és 4734 tudományos munkatárs). Ezzel Szerbiában a tanár–hallgató arány 1:29, amivel az ország Délkelet-Európa sereghajtója (lásd Ivošević, Vanja – Miklavič, Klemen 2009: Financing higher education: comparative analysis. In Financing higher education in South-Eastern Europe: Albania, Croatia, Montenegro, Serbia, Slovenia. Centre for Education Policy, Belgrade, 64–110). Magyarországon a 2009/2010-es tanévben a hallgatók létszáma 370 331, a felsőoktatási intézményekben alkalmazott oktatók száma pedig 21 934 volt (Nemzeti Erőforrás Minisztérium, 2011).
Szerbiában a GDP felsőoktatásra fordított részaránya kifejezetten alacsony, 0,90 százalék (a kutatásra szánt összeg a GDP 0,32 százaléka), ami a délkelet-európai országok között majdnem a legalacsonyabb (Ivošević–Miklavič szerint 2009-ben: Horvátország 0,72 százalék, Montenegró 1,10 százalék, Szlovénia 1,26 százalék). Vajdaságban Újvidék után Szabadka a legnagyobb felsőoktatási központ. A hallgatói létszám Vajdaságban 2001 és 2009 között átlagosan 44 százalékkal nőtt; ezen belül Újvidéken 1997 és 2009 között 68 százalékos, Szabadkán viszont mindössze 13 százalékos a növekedés. Ez mégis 12 százalékkal alacsonyabb hallgatói növekedés az országos adatokhoz képest. Az ezer lakóra jutó hallgató-mutató Magyarországon 37,0 Szerbiában pedig 32,2. Szegeden kimagasló 129,5, Szabadkán azonban csupán 30,7. A többi kistérségben/községben jóval az országos átlag alatt marad az egységnyi lakóra jutó hallgatók száma (lásd az INNOAXIS 2011 – The borderline as an axis of innovation kutatási IPA-projektum anyagát: Oktatás és ifjúság zárójavaslatok. Projektvezető az MTA Pécsi Regionális Kutatóközpontja és a kecskeméti Alföldi Tudományos Intézet; partner a Regionális Tudományi Társaság, Szabadka).
Szerbia felsőoktatási intézményei között szerepelnek állami, külföldi és hazai kihelyezett, egyházi és magánkarok. A magyar határrész jóval homogénebb, minden képzési igényt lefedő kínálattal. Észak-Vajdaság felsőoktatása látszólag szerteágazó, a szakmaiság, a társadalom-gazdasági térszerkezet, a munkaerő-piaci elvárások ugyanakkor koncentráltabb megoldásokat igényelnének. A magyarlakta régióban a felsőoktatási intézmények megosztódnak. A felsőoktatás nem mutat egységes képet a szerb határ mentén. A tradícióval rendelkező, kihelyezett egyetemi karok és a főiskola képzési programjait „felhígították” a 2004-től kezdve megjelenő, belgrádi, újvidéki, Novi Pazar-i magánegyetemek. A hallgatók így „szétszóródnak”. A hiányos választék miatt a magyar hallgatók elsősorban az újvidéki, szabadkai, szegedi és budapesti felsőoktatási intézményeket, továbbá a szabadkai magánintézményeket részesítik előnyben. A hivatalos statisztika szerint, valamint a magánkarokon hallgatói jogviszonnyal rendelkező hallgatók számát megbecsülve a teljes észak-vajdasági hallgatói kontingens körülbelül 7000 fő.
Szerbiában a magyar tannyelven folyó felsőoktatásban számos változás szükséges ahhoz, hogy a vajdasági fiatalok is európai szintű tudást szerezzenek, megőrizve nemzeti identitásukat, anyanyelvüket. A jelenlegi törvény szerint nálunk csak szerb nyelvű főiskolai és egyetemi oktatás létezik (emiatt enyhíteni kellene a túlzott szerbiai központosítást az oktatás területén). Az előadások és a gyakorlatok megtartása (az óratartást magyar nyelven a minisztérium nem fizeti) a magyarul tudó vagy magyarul előadni hajlandó tanárok jóakaratától is függ. Szakembereink és képviselőink útján több lehetőséget kell kieszközölni ahhoz, hogy a Magyar Nemzeti Tanács szakmai javaslatokkal beleszólhasson a kisebbség megmaradása szempontjából létfontosságú oktatási és nevelési kérdésekbe.
A regionális elemzésekből láthatjuk, hogy Kishegyes, Magyarkanizsa, Ada, Csóka és Törökkanizsa községekben a felsőfokú végzettségű lakosság részaránya alacsony (5-6 százalék). Szabadka viszont a középiskolai és a főiskolai végzettségű lakosság részarányával meghaladja a vajdasági képzettségi adatokat, de nem tudja elérni az Újvidék-központú dél-bácskai körzet képzettségi struktúráját. Ott az egyetemi végzettséggel rendelkezők aránya 8 százalék körül mozog. A többnemzetiségű közegben az etnikumok (magyar, szlovák, albán) végzettségbeli szintje alacsonyabb. A magyarok esetében a főiskolai végzettség 3,3 százalék, az egyetemi végzettség 3 százalék. A vajdasági magyar kisebbség iskolázottsági szintjének a lemaradása még mindig jelentős. A főiskolát befejezett magyarok száma átlagosan 1,5 százalékkal alacsonyabb a többségi nemzetbeliekénél. Éveken keresztül azt tapasztaltuk, hogy azok az érettségizett magyar fiatalok, akik bejutnak a felsőoktatásba, inkább a főiskolát választják, mint a sokéves egyetemet (a magyar fiatalok körében elsősorban a szabadkai Műszaki Szakfőiskola és a közgazdászképzők voltak a népszerűek). Ma már lassú eltolódást észlelünk az egyetemi karok irányába.
Szakok tekintetében Vajdaságban 2008/2009-ben a közgazdász-menedzser képzés áll a legkeresettebb szakmák élén (61 százalékos túljelentkezés), ezt követik a bölcsészeti karok (56 százalék), a művészeti (36 százalék), továbbá az orvostudományi kar (17 százalék), majd a természettudományi és matematikai kar (10 százalék). A főiskolai képzések esetében is dominálnak a társadalom- és humán tudományok (közgazdasági képzés, óvóképzés). A szűkös szakválasztási lehetőség miatt a Szabadka környékén lévő karokon (főiskolákon) túljelentkezés figyelhető meg, függetlenül attól, hogy a szakmának van-e piaci létjogosultsága.
A magyarországi felsőoktatási intézményekben tanuló szerbiai/vajdasági magyar hallgatók száma igen jelentős. 2010-ben számuk minden magyarországi képzési formán 1385 fő volt (Nemzeti Erőforrás Minisztérium, 2011). Ha figyelembe vesszük, hogy az Újvidéki Egyetemen (állami karokon és főiskolákon) összesen 3152 hallgató tanult, megállapíthatjuk, hogy 2010-ben a mintegy 4500–4700 fős teljes magyar hallgatói kontingens 30–35 százaléka tanult Magyarországon. Visszatérésük, itthoni elhelyezkedésük nehézkes és problémás, nagy az emigrációs veszteség.
Az egyetemen diplomázott magyarok száma még mindig aggasztóan alacsony a többségi nemzet diplomásainak számához viszonyítva. A lemaradás körülbelül 3 százalékos; a városi lakosság esetében ez a különbség a 4 százalékot is eléri. A magyar egyetemisták részaránya Vajdaságban alig több mint 6 százalék. Ahhoz, hogy a fogyás üteme lassuljon, folyamatosan tudatosítani kell, hogy érdemes magyar nyelven tanulni a Vajdaságban. Ezt a feladatot vállalta magára nagy hévvel a Magyar Nemzeti Tanács. Többek között intézményfejlesztésről foglal állást az oktatásfejlesztési stratégiában, amivel kapcsolatosan azonban még nem sikerült nagy lépéseket tenni: „A tanári mesterképzések akkreditálásával megteremtődhetnének a feltételek a Tanítóképző Kar Pedagógiai Tanítóképző Karrá alakulásához. Ugyancsak célunk, hogy Szabadkán egyetemi szintre emeljük a műszaki képzést a jelenlegi szakfőiskola átalakításával…” (MNT,Oktatásfejlesztési stratégia 2010–2016). A politikailag is összehangolt háttértámogatások, a pénzügyi konstrukciók, sőt még a koncentrált szakemberi ténykedések is hiányoznak ebben a kérdésben. A 2012 őszén induló magyar nyelvű informatikus mérnök-tanári MSc képzést beharangozták. Az informatikus mérnök-tanári képzés a Magyar Tannyelvű Tanítóképző Karon az Óbudai Egyetem kihelyezett képzéseként valósul meg, s egyrészt lehetőséget nyújt a mérnöki alapszakon vagy szakfőiskolai képzésben részt vevő diákok tanári pályára való felkészítésére, másrészt pedig megoldást mutat a hazai egyetemi karoknak a mérnök-tanári képzések bevezetésére. A többi magyar felsőoktatással is foglalkozó intézményben nagy horderejű újítás nem történt. A térség (magyar érdekeltségű) kutatási, tudományfejlesztő, (értelmiség- és) tudósutánpótló stratégiáját sem vetettük még papírra.
A hallgatói létszámnövekedés és a továbbtanulás ösztönzését, az ösztöndíjazást, mint fontos oktatáspolitikai eszközt a Magyar Nemzeti Tanács sikeresen beindította. Ezúttal nem szólok a diákotthon építéséről és a diplomahonosítási programról, csak a közvetlen hallgatói támogatásokról. A Felsőoktatási Ösztöndíjprogram a 2011/2012-es tanévben pályázat útján meghirdetett támogatásról szólt. Az államilag finanszírozott elsőéves hallgatók támogatása nemcsak pénzbeli, hanem egy sajátságos felvételi felkészítő, majd szerb nyelvi felkészítő programot, a beiratkozás után pedig a tutoriális foglalkozásokat is magába foglalja. A sikeres idősebb egyetemisták jóvoltából a demonstrátori kommunikációs rendszer abban segít, hogy a támogatott elsőévesek körében jó studírozási gyakorlat alakuljon ki, az egyetemeken elvárt követelményrendszer teljesítésének és a rendszeres munkának a céljából. Az ösztöndíj minimálbérnyi havi juttatást biztosít a hallgatóknak (főleg az anyaországi donációnak köszönhetően). Az ösztöndíjprogram hasznosulását (majd a karrierkövetési rendszert) az MNT elektronikus kommunikáció révén bonyolítja le. A 2011/2012 tanévben 470 elsőéves és 100 demonstrátor kezdte a tanévet az ösztöndíj segítségével. Közülük mintegy 380-an sikeresen be fogják írni a következő iskolaévet (az MNT felsőoktatási és tudományügyi bizottságának az ülésén elhangzott tájékoztatás alapján). Ez az eredmény megfelel az elvárásoknak, sőt több is azoknál, hiszen tudjuk, hogy az állami karokon a beiratkozási arány az első évről a másodikra általában 60 százalékos. A 2012/2013 tanévben is legalább 400 elsőst szándékozik támogatni az MNT.
Folytatjuk
