(Fotó: Lazarević Teréz, Raj Rozália)
A budai várban idén is több tízezer látogatója volt a Mesterségek ünnepének. A Vajdasági Magyar Folklórközpont sátrainál elidőzők körében osztatlan sikert arattak a mi fehérhímzéseink, a markáns színvilágú gyapjúszőnyegek. Sokan megálltak figyelni, hogyan is néz ki a rokkán történő kézi gyapjúfonás, a madzagnyüstkötés bemutatásánál is mindig akadt kíváncsiskodó.
A folklórközpont tagjai az ötnapos rendezvényen reggeltől estig folyamatosan tartottak mesterségbemutatót: a fazekasok folyamatosan korongoztak, a hímzők kezében nem pihent a tű, a szövők az állókereten szőtték a gyapjút, a hímestojás-készítés fortélyaira is mindig kíváncsi volt valaki a palotaudvarban sétálgatók közül, s az ifjú bútorfestő sem unatkozott egy percig sem. A folklórközpont jelen levő tagjai azzal is elnyerték a látogatók tetszését, hogy vidékünk sajátos egykori doroszlói asszonyviseletében mutatkoztak. Rajtuk kívül csak a matyók, a palócok és a galgamácsai hagyományőrzők öltötték magukra eleik hiteles (az ünnep napján a felvonuláson, pompás) viseletét.
A Vajdasági Magyar Folklórközpont egyébként 1999 óta tagja a Mesterségek ünnepét szervező Népművészeti Egyesületek Szövetségének. Idén nyolcadik alkalommal vett részt a Budavári Palotában szervezett ötnapos rendezvényen. A szervezők egy-egy tagszervezet kézművestaglétszáma szerint határozzák meg, hányan vehetnek részt a rendezvényen, a folklórközpontnak 17 képviselője lehetett volna, ám a magyarországi képművesekkel ellentétben, akik vállalkozóként keresik a kenyerüket, a VMF tagjai általában munkaviszonyban vannak, így azok mentek, akik szabadságot tudtak kapni erre a néhány napra. Ez évben 14-en vettek részt a rendezvényen, Bácsgyulafalváról, Bezdánból, Nagykikindáról, Törökkanizsáról, Magyarkanizsáról, Óbecséről, Szabadkáról, Kishegyesről, Topolyáról, de a bemutatott, árusított tárgyak Újvidéktől Adán át számos vajdasági település kézműveseinek ügyességét dicsérik. A VMF három sátrat bérelt, hogy kiállítsák a magukkal vitt tárgyakat, illetve a rendelkezésre álló terület felén bemutatókat tartottak a különböző kézművesmesterségekből az érdeklődőknek. A VMF képviselői a mesterek felvonulásán is részt vettek, ezúttal is az említett öltözetben a szervezet lobogójával, újkenyérrel a kézben.
Az idei Mesterségek ünnepén kiemelt figyelmet kaptak a régi, ritka mesterségek: kályha- és kemenceépítők, kékfestők, kádárok, szappanfőzők stb., de etnomozi, a legkülönfélébb gyermekprogramok is várták a látogatókat, bemutatkozott az a nyolc iskola, amelyekben a népi mesterségek és népművészet oktatása folyik, méghozzá államilag elismert képzés keretében. Nálunk csak a Vajdasági Magyar Folklórközpontban folyik képzés, s sajnos még nem tartozik az államilag elismert kategóriába.
– Emberpróbáló öt nap volt a 36 fokos melegben, de nagy élmény is! Reggel 9 órakor már sátrainknál voltunk, ha valamely textília kicsit meggyűrődött előző nap, azt frissen átvasaltuk, hogy minden rendben, tetszetősen elrendezve várja 10 órától a látogatókat. Nagyon összedolgozó, együttgondolkodó társaság ez, gördülékenyen ment minden – mesélte hazaérkezésük után Fehér Valéria, a VMF alelnöke, Lazarević Teréz elnökségi tag és Raj Rozália, aki a csoportot vezette, mint eddig is (de mint fogalmazott, arra törekszik, hogy valaki fiatalabb vegye át majd tőle ezt a teendőt, mert fontosnak tartja az utánpótlásról való gondoskodást).
