A beszélgetésre az egyik találkozójuk alakalmával került sor, ahol már a megérkezésnél érződött az a bensőséges légkör, amely minden sikeres közösség alapköve. Mert fontos, hogy a közös célon és érdeklődésen kívül az ember az adott közösségért magáért is szeressen odatartozni, mondja TóthÁgnes, az egyesület vezetője:
– Az egyesületünk 1996-ban alakult, jelenleg pedig százharminc tagot számlál, ebből százan aktív táncosnak számítanak. Jelenleg három csoportban tudunk dolgozni, vannak az ovisok és a kisiskolások, utánuk az egybevont általános iskolai csoport a Fülemüle-Fürtöcske, és a felnőttek csapata, a Hetrefitty, ahol vegyesen képviselik magukat középiskolások, egyetemisták és dolgozók egyaránt. Általában az általános iskola elvégzése után kezdenek szétszóródni, amikor a továbbtanulás miatt költözésre kényszerülnek.
– Az első években ez engem is megviselt, de aztán rájöttem, hogy a mi feladatunk nem erről szól. Nem az a cél, hogy táncosokat neveljünk, hanem, hogy a tudást átadjuk, így őrizve kultúránkat, szokásainkat. Ezért mi egy nagyon gyermekközpontú stratégia szerint alakítjuk a programjainkat, amely nem csak a táncról szól.
Ezt bizonyítja a mozgalmas időszak is, ami mögöttük áll.
– Az évet idén is a hagyományos disznóvágással kezdtük, amelynek célja, hogy megismertessük az ételkészítés hagyományait. Régen ez egy szertartás volt, amikor az állatot felkérték áldozatnak, míg ma már csak szimpla disznóölésről beszélhetünk, mi pedig megvásároljuk a kész ételeket. Itt viszont ők maguk vesznek részt a folyamatban, felnőtt segítségével, de saját kezűleg készítenek mindent. És végül ezeket az ételeket fogyasztjuk a későbbi rendezvényeinken is. Februárban a farsangi szokásokat elevenítjük fel, ugyanis ez a hagyomány egyre inkább kezd eltűnni. A tavasz kezdetén pedig a húsvétra hangolódásban telnek az összejövetelek. Idén a tojásírás technikájával foglalkoztunk, amely, bár a mi vidékünkön nem volt igazán elterjedt, mégis a magyar kultúra részét képezi, ezért fontosnak tartottam, hogy ezzel is megismerkedjenek a gyerekek. A kézműves-foglalkozásoknak kiemelt fontossága van, mert az a céljuk, hogy gyakorlati szempontból hasznos tárgyat készítsenek, illeszkedve a mai kor igényeihez is. Például készítettünk már mobiltelefontokot gyapjúból, csontból fűszertartót, gyékényből edényalátétet. A húsvéti ünnepek után a május már a szemlék időszakát jelenti. Idén is részt vettünk a környék fontosabb rendezvényein. Sikerrel szerepeltünk a Kőketáncon, ahol vegyes korcsoportban aranyminősítésben részesültünk. A felnőttcsoport számára a Durindó és a Gyöngyösbokréta jelenti a legnagyobb eseményt, különösen idén, hogy Magyarkanizsa adott otthont a rendezvénynek. Viszont a fesztivál értékelését illetően még nem született hivatalos eredmény arról, hogy kik bizonyultak a legjobbaknak, akik majd részt vehetnek a gálán. Jelenleg pedig a nyári táborunkra való készülődés köt le bennünket, amelyre július 29-től a horgosi Kucora-tanyán kerül sor, ahol szintén sokrétű program fogja várni őket, kézműves-foglalkozások, ügyességi játékok, hagyományos ételek készítése, de természetesen lesz bőven tánc is.
Azonban ezzel még nem ér véget a nyári programjuk sem, ugyanis augusztusban Magyarországon fognak vendégszerepelni Gödöllőn, a Szent István-napi ünnepséget pedig Budapesten töltik, és a budai várban lépnek fel.
