A Híd című folyóirat ötéves jubileuma, avagy Laták István (1910–1970) publikációi a harmincas évek tengerentúli munkásmozgalmi sajtójában – Egy merész elbeszélés, amelyet úgy kellett megírni, hogy a második világháború után kiépült szocialista rendszernek is el kelljen fogadnia, le kelljen nyelnie.
„Pieranjelo Paternieri, a montreali érsekség nemzetiségi egyházközségek felelőse 2012. április 15-én ellátogatott a pap nélkül maradt montreali Magyarok Nagyasszonya Egyházközségbe, és elmondta: Androvich Tamás atya önszántából távozott a plébánia éléről, még a nagyhét elején. […] Az érsekség jelenleg új plébánost keres a montreali magyar katolikusok számára. A múlt hétvégén a Sopronból Montrealba látogató Mészáros Domonkos atya celebrálta a szentmisét és »A Szeretet lángról« című előadást tartott a Foyer Hongroisban. Bár most még nem túl valószínű, hogy éppen Domonkos atyát helyeznék ki Montrealba, a domonkos rendi szerzetes szerénysége és kedvessége sokakat a szeretett Csókay Károly atyára emlékeztetett, aki a hetvenes és nyolcvanas években vezette a Magyarok Nagyasszonya Egyházközségét. […] »Ha az ember kinyitja a plébániaajtót, és kész segíteni, akkor az emberek bejönnek. Ha nincs fogadókészség, akkor nincs segítségkérő sem. Fontos az emberekkel való kapcsolattartás« – mondta Domonkos atya egy kárpátaljai magyar templommal kapcsolatban. És megjegyezhetjük, hogy pontosan ez az a nyitott, befogadó hozzáállás, amire a montreali magyar plébánián is nagy szükség lenne” – írta néhány héttel ezelőtt Christopher Adam (avagy nevének más írásmódjával: Ádám Christopher), az interneten megjelenő Kanadai Magyar Hírlap főszerkesztője.
Fontos – s persze mindig is fontosnak tartottuk –, hogy odafigyeljünk az egymástól (így tehát tőlünk is…) esetenként elérhetetlennek tűnő távolságban élő magyar nemzeti közösségekre, vagyis, hogy odafigyeljünk egymásra, akármilyen földrajzi távolságokba „szakadtunk” is egymástól. S különös jelentőséget kap ez manapság, amikor a világháló segítségével akár napi szinten is nyomon követhetjük például a „világ túlsó végén”, az Ausztráliában élő délvidéki magyarok közösségi életét, rendezvényeiket s az általuk szervezett találkozókat, ünnepi eseményeket; vagy éppenséggel a tengerentúlon, Észak-Amerikában, az Amerikai Egyesült Államokban vagy Kanadában dolgozó újságíró-szerkesztő kollégák munkáját. S utóbbiaktól ma már, az internetnek köszönhetően, kevesebb választ el bennünket az együttműködésben, mint a sarki fűszerestől…
Egészen másképp (és tegyük hozzá: sokkal nehézkesebben…) működtek azonban a távolsági kapcsolattartás formái a múlt század harmincas-negyvenes éveiben, amikor az óceánokat még nehézkesen, hosszadalmasan szelték át a küldeményeket szállító hajók, s a hagyományos postai küldemények akár hetekig-hónapokig is utaztak, vándoroltak a nagyvilágban. Mint már láthattuk is, Laták István (1910–1970) délvidéki magyar költő, prózaíró és publicista a Matica Srpska lexikonjának2 lapjára feljegyzett kézírásos széljegyzetében sérelmezte, hogy a munkásságát bemutató szócikkben a szerzők nem említették a kolozsvári Korunkban, illetve a Kanadai Magyar Munkás című lapban megjelent írásait. Christopher Adam egy korábban írt tanulmányában így fogalmazott: „Napjainkig is a magyar közösségek főleg a különböző egyházak körül szerveződnek, és így a nagyrészt katolikus és református intézmények a magyar kultúra »végvárai« a szórványságban. Azonban egy másik és sokszor alulbecsült közösségi intézmény a média, legyen az írott vagy elektronikus. A kanadai magyar újságok, televíziók és rádiók kulcsfontosságú szerepet játszanak a kapcsolattartásban, és így a média a magyar közösség nélkülözhetetlen pillére. […] Az évek során sok kanadai magyar sajtóorgánum tűnt el a piacról. A XX. században több mint 200 magyar nyelvű újság jelent meg Kanadában, és e kiadványok túlnyomó része megszűnt. A század elején a winnipegi Canadai Magyar Farmer (1910–1918) az akkoriban még létező vidéki és paraszt magyarságra összpontosított. A Farmer valóban egy hasonló nevű, 1905-ben létesült újság folytatása volt. Azon kívül, megjelent a hamiltoni Kanadai Magyar Munkás (1929–1967), a rövid életű torontói Magyar Nők Lapja (1957–1958), a Crowland nevezetű ontariói településen nyomtatott Canadai Kis Újság (1930–1941), a torontói Sporthíradó (1954–?), a hamiltoni Canadai Magyar Népszava (1926–1930) és a montreali Magyar Figyelő (1972–1974), sok egyéb hetilapon kívül. Érdekes módon a hetilapok története a kanadai magyarság sorsát is magában foglalja. Láthatjuk, hogyan tűntek el a vidéki és nyugati lapok, amikor már a II. világháború előtt egyre többen a nagyobb, keleti városokba költöztek, valamint a dél-ontariói dohányvidékre. A több évtizede működő újságok közül ma már csak a Kanadai Magyarság, a Magyar Élet és a Menorah Egyenlőség létezik a kanadai magyar sajtóvilágban.”
E-mailben kértem a szerző segítségét ahhoz, hogy a Kanadai Magyar Munkás című lap régi példányaihoz – a Laták Istvánnak a zentai Történelmi Levéltárban őrzött hagyatékának feltárásával párhuzamosan – hozzáférhessek. Gyors válaszában (amiért ezúton is köszönetet mondok) a főszerkesztő így fogalmazott:
„Kedves Attila,
a Kanadai Magyar Munkás az egyedüli archivált kanadai magyar hetilap, amelynek összes száma az interneten is megtalálható, illetve letölthető PDF formátumban, a Multiculturalism Canada honlapján keresztül.
http://www.multiculturalcanada.ca/kmm
A szkennelt lapok minősége nem tökéletes, de azt tapasztaltam, hogy azért olvasható. Arra viszont mindenképpen felhívnám figyelmedet, hogy a Kanadai Magyar Munkást az Új Szó váltotta fel 1967-ben, és az elődjéhez hasonlóan ez a lap is a Kanadai Kommunista Párt magyar szekciójának a központi lapjaként szolgált, ugyanakkor valamelyest mérsékeltebbé vált a lap osztályharcos retorikája. De ezek szerint Laták István valószínű inkább a Munkásban publikált, és nem a jogutódjában.
Üdvözlettel,
Christopher”
A Kanadai Magyar Munkás című lapnak a Christopher Adam által megjelölt honlapcímen beszkennelt változatban elérhető gyűjteménye a Simon Fraser Egyetem tulajdona. Első körben az újság 1934-től 1939-ig terjedő hat évfolyamát néztem át, és már ezekben a lapszámokban is több érdekes publikációt találtam. Így például a Kanadai Magyar Munkás 1938. december 10-i számának mellékletében Laták István egy verssel jelentkezett Síkság címmel. S érdekességként említhetjük, hogy a szerző Szürke napok című elbeszéléskötetét az 1939. szeptember 12-i lapszámban ötvencentes áron kínálta megvételre olvasóinak az újság – a következő kikötéssel: „Most biztositsa magának azokat a jó magyar könyveket, amelyeket a háborura való tekintettel egyhamar beszerezni nem tudunk. Még van néhány kötetünk az alábbi könyvekből”; majd következik a felsorolás.
A legizgalmasabb talán mégis az, hogy a kanadai újság 1939. február 11-i megjelenésében átvette a Híd című folyóirat 1938-as decemberi, tehát évfolyamzáró számából Laták István bevezető írását – irodalmi folyóiratokra, mondjuk, nem igazán jellemző ez a műfaj, de nyugodtan mondhatjuk ezt jubileumi vezércikkek is. „SZERETETTEL ajánljuk és örömmel közöljük a kanadai magyarságnak az alanti cikket, amelyet a HID-ból, a jugoszláviai demokratikus magyarság folyóiratából vettünk át. A lap most ötéves. A cikk tanulságos számadás és hittétel” – írták Laták István szövege mellett publikált ajánlásukban, egyfajta bevezetőként a Kanadai Magyar Munkás szerkesztői. A költő így fogalmazott jubileumi vezércikkében:
„Mikor az anyamagyarság soraiból embertelen tévtanok utánzásával tízezrenként dobnak ki keresztényeket és magyarokat, a legszebb magyar szabadelvű esztendők európai eredményeit sárba tiporva, az Eötvösök, Kemény Zsigmondok, Kossuthok, Széchenyiek vívmányainak európaiasságát csúfolva – mi őrtállásunk ötödik évének végére értünk. Ötödik éve állunk őrszemként a sötétedett sorsban. Sárviskós falvak egyszerű, földtúró magyarjainak, messzi nagyvárosok ezernyelvű zajgásában botorkáló magyar munkásoknak, füstös műhelyek világába visszük a minden emberfajta egytestvéri értékét hirdető magyar szót, a szociális kötelesség sorbaállító parancsszavát; az emberiesség felszólalását a fasizmus mind embertelenebb kiáradásában.
A haladó magyar értelem világforgalmának vidéki szikratávírója vagyunk csak, de csüggedetlen hittel, mindig zártabb sorokban vesszük föl a küzdelmet a sötétség azon lovagjai ellen, kik népünk bajaival is saját malmukra hajtják a vizet… Panasz vagyunk, amelyet a szomszéd testvérnépek demokrata tömegei meghallgatnak, mert tényleg népünk szava szól sorainkból. Emberek az embertelenségben.
Ugyancsak érdekességként – és egyfajta sajátságos párhuzamként – említem itt, hogy a Híd jubileumi számában ugyancsak a fent említett elbeszéléskötetet kínálta megvételre olvasóinak:
„K i a d ó h i v a t a l i h i r
Munkatársunk, LATÁK ISTVÁN »Szürke napok« cimű novelláskötete kiadóhivatalunkban is megrendelhető. Bolti ára 28 – dinár. Előfizetőink a pénz előzetes beküldése esetén 10 százalék kedvezményben részesülnek.”
(Folytatjuk)
