Az iskolarendszerünk változik. Egy ideig létezett 9., 10. osztály, aztán megszűnt, majd bevezették a felvételit, amely a középiskolai továbbtanulás első lépcsőfokát jelentette.
Ahhoz a generációhoz tartoztam, amelyikre ismét vonatkozott a felvételizés anyanyelvből és matematikából. Akkor még a kiválasztott középiskolában folyt a felvételi. Nem létezett felkészítő füzet, amely útmutatást adott volna. A felkészülésben tanáraink segítettek. Jártunk magánórákra, igyekeztünk tanulni.
Mikor dolgozni kezdtem tanárként, már felkészítő füzet állt a tanulók és a tanárok rendelkezésére. Ezek a felvételire felkészítő füzetek valamelyest behatárolták, meghatározták azt az ismeretet, amelyet el kellett sajátítani a felvételi vizsgára. A saját felvételim óta ezt nagy segítségnek éreztem. Azonban hátulütője is volt ennek a segédkönyvnek, ezt hamarosan megtapasztaltam. A tanulók készségét, képességét minimálisan fejlesztette, inkább adatok, ismeretek rögzítésére biztatott, ami természetesen nem lebecsülendő, de a magolás tökéletes segédeszköze lett. A diákok képesek voltak fejből visszamondani az oldal megoldásait, természetesen értelemtől függetlenül. (Az kétségtelen, hogy ezzel a memóriát fejlesztették.) Viszont, ha ugyanazon feladatban esetleg valami változást eszközöltem, kudarc volt a végeredmény. A tanárok egy része megpróbálta legyőzni ezt az akadályt oly módon, hogy a versként tudott megoldás mellé szabályt kért: hogyan is jutott a megoldásig, a válaszig. Elhangzott a Miért? tanári kérdés, amire persze a tanuló visszakérdezhetett, hogy Azt is kérik a felvételin?
Aki négy évig nem tanult semmit, szorgalommal eljuthatott arra a szintre a felvételi felkészítő füzet segítségével, hogy sikerült a felvételije. Egymás között feltettük a kérdés, hogy jó-e ez az egész felvételi rendszer. Igazságos-e a tanulókkal szemben? Olykor haszontalannak tűnt, és mintha kifizetődőbb lett volna a tanulóknak nem csinálni semmit négy évig, csak nyolcadik végén kellett tanulni intenzívebben. Főképpen az gondolkoztatott el bennünket, hogy egyes tanulóink középiskolás tanulmányi eredményei gyöngébbek voltak a vártnál. Valami nem volt jó. Egyszerű a képlet: a tanulók tanár és szülő hatására, segítségével, fenyegetésére, biztatására valóban összeszedték magukat, és ha évek során nem is mutattak jó előmenetelt, a felvételire való felkészülésük során mindent megtettek a jó eredményért, megtanulták a válaszokat, és aztán a középiskolában az elkövetkező négy év során ennek a munkának a gyümölcsét szerették volna élvezni. A középiskolai tanárok azonban ennél többet kérnek. Jogosan.
Két éve kisérettségiről, illetve záróvizsgáról beszélünk. Abban a csapatban dolgoztam, amelyik az új gyűjtemény feladatait készítette magyar nyelvből. A három szinten (alap-, közép-, haladó szint) belül részterületek (olvasási készség és szövegértés, szövegalkotás, nyelvtan, irodalom) és azokon belül is tudásszintek pontosították a követelményeket, amelyek alapján a feladatok készültek. Az Újvidéki Pedagógiai Intézetben előadások útján készítettek fel bennünket az újabb típusú feladatok megírására. Hibákra és jó megoldásokra hívták fel a figyelmünket. A cél, hogy olyan feladatok szülessenek, amelyek a szinteket szem előtt tartva ne az ismeretek visszakérését, hanem azok értő alkalmazását segítsék elő. Ezzel fokozatosan készítjük fel a tanulókat a teljesen ismeretlen feladatokat tartalmazó kisérettségire. Tavaly húszból tizenöt, az idén már csak tíz feladat volt a feladatgyűjteményből, jövőre…
Hogy látszik-e ez az idei eredményen? A záróvizsga tesztjeinek egyik értékelőjeként elmondhatom, igen. A tavalyihoz képest már gyengébb pontszámok születtek anyanyelvből. Bizonyos feladatok tökéletes megoldást kérnek, és ha a beírandók közül egy hibás akad, a feladatért nem kap pontot a tanuló. Igazság vagy igazságtalanság, röpködtek a szavak a felvételi után. Nem tudom, de azt elmondhatom, hogy a szövegértés továbbra sem képezi a tanulóink erős oldalát. (Miért? Ennek a kifejtése vár ránk. Hozzászólásokat szívesen fogadok.) Adott a szöveg, el kell olvasnia a tanulónak, abból pontosan kiírnia a kért dolgokat (persze ehhez értenie kell a szöveget). Ez egy nyolcadikos tanulótól nem nagy elvárás, és teljesítenie kell(ene). (A helyesírást nem kellett figyelembe vennünk a javítás során, ha az nem helyesírási feladat volt.)
Hanák Karolina munkája (Kálmány Lajos népmesemondó verseny, Zenta)
Viszont – és ez a viszont nem mellékes viszont – a kevésbé sikeres záróvizsga se keserítsen el bennünket! A nulla pont is pont ellentmondásos kifejezés annyit jelent, hogy a záróvizsgára elég kimenni, teljesíteni nem muszáj. Kevés a gyerek (Miért? Erre is várok hozzászólásokat!), szinte mindenki bekerül az óhajtott középiskolába. De ezzel nincs vége, nem a megérdemelt lazítás következik, kedves elsős középiskolások! Nem a középiskola túlélésére kell berendezkednetek, hiszen még csak most következik a munka és a bizonyítás.
