Kiváló hangulatú gálaműsorral ért véget vasárnap délelőtt a zentai Művelődési Házban a Vajdasági Magyar Amatőr és Diákszínjátszók Tábora, ahol idén három ország huszonhat településének összesen ötvenhárom fiatalja vett részt. Az egyhetes táborban neves vajdasági és magyarországi szakemberek irányításával összesen öt csoportban folyt a munka, ugyanis a három színjátszó és a rendezői csoport mellett a résztvevők nagy örömére idén először mozgásszínházi csoportot is indítottak a szervezők.
Az egyhetes táborban a rendkívül sokrétű foglalkozások során a színjátszók közül a legfiatalabbakkal Patonay Anita budapesti színész-drámatanár, a középső csoport tagjaival Perényi Balázs budapesti drámapedagógus, kritikus, szakíró, a legnagyobbakkal pedig Krizsán Szilvia újvidéki színművésznő foglalkozott, a rendezői csoportot Táborosi Margaréta zentai színművész, rendező–koreográfus szakos hallgató, a mozgásszínházi csoportot pedig Kiss Anikó magyarkanizsai néptáncoktató, rendező–koreográfus szakos hallgató vezette. A táborlakók ezenkívül beszédtechnikai foglalkozásokon is részt vettek, amelyeket idén is Fort Krisztina budapesti beszédtanár tartott számukra.
A csoportvezetők különböző módszerekkel dolgoztak ugyan, azonban mindannyiuk célja közös volt: egyrészt azt szerették volna elérni, hogy a fiatalok minél többet fejlődjenek az egy hét alatt, másrészt olyan produkciót kívántak létrehozni a tábort záró gálaműsorra, amely szórakoztató módon mutatja be mindazt, amivel az együtt töltött idő alatt foglalkoztak. A kezdők csoportját vezető Patonay Anita egy Grimm-mesével érkezett a táborba, ennek a története képezte a kiindulási alapot.
– Egy olyan mesét hoztam magammal, amely a szülőktől való elválásról és az önállósodásról szól. Felvetettem a gyerekeknek, hogy mi lenne, ha ez alapján a téma alapján, illetve ezen szimbólumok mentén kezdenénk el dolgozni, amit örömmel fogadtak, majd amikor kiderült, hogy nagyon nyitottak a téma iránt, megkezdődhetett a szimbólumok megfejtésének folyamata és az improvizációs gyakorlatok sora. Mivel a téma igen közel áll hozzájuk, nagyon könnyen ment az értelmezés. Ráadásul már az első alkalommal olyan komoly bizalomjátékot tudtam velük játszani, ami még nekem is óriási élményt jelentett, hiszen korábban még soha nem történt meg velem, hogy a csapat tagjait már az első napon lebegtetni tudtuk a fejünk felett. Mindvégig nagyon jól tudtunk együtt dolgozni, szinte szárnyaltunk, ami nagyon jó érzéssel töltött el mindannyiunkat – hangsúlyozta Patonay Anita, hozzáfűzve, a táborban folyó munka szerinte elsősorban az önismeretről szólt, arról, hogy a fiatalok közelebb kerüljenek önmagukhoz, illetve közelebb kerüljek másokhoz is.
Szintén egy előre kiválasztott szöveg nyomán indult el a táborban zajló munkafolyamat felépítésekor a legnagyobbak színjátszó csoportjának vezetője, Krizsán Szilvia, az Újvidéki Színház színésznője is, aki saját bevallása szerint sokat gondolkodott azon, hogyan építse fel a munkát, hiszen az egy hét nagyon rövid idő arra, hogy a kísérletezésekből egy teljes egész kerekedhessen ki, ugyanakkor ez alatt az idő alatt nagyon sok témát lehet érinteni, nagyon sok mindent meg lehet tapasztalni.
– Egyrészt a szöveges feladatokra próbáltam helyezni a hangsúlyt, tehát konkrét jeleneteket elemeztünk, mind a szöveg szintjén, mind a színpadi megjelenítés szintjén, másrészt nagy hangsúlyt fektettem az improvizáción alapuló jelenekre is, tehát egy-egy adott szituációban maguknak a színészeknek kellett kitalálniuk azt, hogy pontosan miről is szóljon, hogyan is épüljön fel a jelenet. Ezeken a gyakorlatokon igen sokat dolgoztunk, többen is megcsinálták ugyanazokat a szituációkat, azután a legjobb elemeket összeollóztuk, és azokból építettük fel a jeleneteket, tehát ezekben az esetekben az improvizáció által jutottunk el egy-egy jól felépített jelenetig. Örülök, hogy sikerült egy olyan szöveget találnom, amely amellett, hogy rendkívül provokatív, igen sok vicces elemet is tartalmaz, így remek hangulatú munkafolyamat alakult ki a csoportomban, rengeteget nevettünk, akkor is, amikor a megírt jeleneteken dolgoztunk, és akkor is, amikor az improvizációs jelenetekkel foglalkoztunk – magyarázta Krizsán Szilvia, majd hozzátette, nagyon szerencsésnek érzi magát, mivel rendkívül jó csoporttal dolgozhatott, hiszen zömében olyan, évek óta visszajáró személyek voltak a csoportjának a tagjai, akik már többéves színpadi tapasztalattal rendelkeznek.
Mindez azonban a többi csoportokról is elmondható, hiszen például a rendezői és a mozgásszínházi csoport munkájában is sok visszatérő vendég vett részt, köztük az adai Fehér Anett is, aki az Adai Színtársulat tagjaként több előadásban is szerepelt már, sőt előfordult az is, hogy a koreográfiák elkészítésében is közreműködött, így korántsem meglepő, hogy idén a mozgásszínházi csoportba jelentkezett.
– A mi programunk kicsit más volt, mint a színjátszóké, de rendkívüli módon élveztük, hiszen egész nap a mozgásra tudtunk koncentrálni. Tulajdonképpen elsősorban a testünk megismerésével foglalkoztunk. Az első napokban különféle gyakorlatokkal ismerkedtünk meg, majd improvizációs feladatokat oldottunk meg, amelyek alapján lassan felépült az a program is, amit a gálaműsoron bemutattunk – fejtette ki Fehér Anett, aki elmondta, azért tért vissza a táborba, mert már a tavalyi is nagyon pozitívan hatott rá. Mivel nagyon fontos számára az, hogy folyamatosan fejlődjön, és az is, hogy minél jobban megismerje önmagát – amire a mozgásszínházi csoport kiváló lehetőséget kínált –, úgy gondolta, idén sem hagyhatja ki.
A szabadkai Siflis Anna először vett részt a táborban, ám mivel már több éve tagjai a Népkör MMK Fabula Rasa Gyermekszínjátszó Grund csapatának, a középső színjátszó csoportba került.
– Nagyon jó a csoportunk volt, és nagyon sokat tanultunk a csoportvezetőnktől, Perényi Balázstól. A kezdetekkor arra törekedtünk, hogy minél inkább megismerjük egymást, majd felállítottunk néhány olyan szabályt, amihez mindvégig tartottuk magunkat. Sokat improvizáltunk, sok helyzetgyakorlatot végeztünk, amit nagyon élveztünk – mesélte Siflis Anna, majd így folytatta: –Azért jöttem el a táborba, hogy megismerjem azokat az embereket, akik a környéken élnek, és ugyanazt szeretik, mint én. Nagyon sok új ismeretséget és új barátot adott a tábor, és úgy érzem, közelebb hozta egymáshoz a különböző városokból érkező színjátszó csoportok tagjait, most már nem rivalizálunk egymással, hanem inkább barátként nézünk egymásra.
Először vett részt a tábor munkájában a muravidéki Göncz Norbert is, aki szintén többéves színpadi tapasztalattal rendelkezik, sőt saját bevallása szerint a jövőjét is a színház közelében képzeli el.
– A legelején elhatároztuk, hogy igyekszünk jobban beleélni magunkat a munkába annak érdekében, hogy a tábor ideje alatt mindannyian kihozhassuk magunkból a maximumot. Az elején főként improvizációs gyakorlatokat végeztünk, ugyanis egy mese alapján a kamaszkor legfőbb problémáit próbáltuk meg feldolgozni. Nagyon izgalmas és hasznos volt számomra az itt töltött idő. Mivel majd egyszer magam is színészi pályára szeretnék lépni, a rendezőm ajánlotta ezt a tábort, mondván, vagy még jobban megszeretem a színjátszást, vagy egy életre megutálom. Szerencsére az előbbi történt – magyarázta Göncz Norbert, hozzátéve, annak is nagyon örül, hogy sok olyan fiatallal ismerkedett meg, akik ugyanazt szeretik, ugyanazzal foglalkoznak, mint ő, aminek köszönhetően új barátokat is szerzett a táborban.
A Vajdasági Magyar Amatőr és Diákszínjátszók Tábora egyre nagyobb népszerűségének okait kívülről nézve nem könnyű megfejteni. A résztvevők szerint át kell élni azt, ami ott zajlik ahhoz, hogy az ember megérthesse, miért térnek évről évre vissza. Hajvert Lódi Andrea fő szervező, a Vajdasági Magyar Művelődési Intézet szakmunkatársa szerint mindez egyrészt azzal függ szorosan össze, hogy a fiatalok folyamatosan keresik a helyüket a világban, illetve azt a helyet is, ahol ki tudják fejezni önmagukat, és erre a tábor kiváló lehetőséget kínál számukra, másrészt az a fajta munka, ami a táborban folyik, megfelel az ő korosztályuk elvárásainak.
– Az a munkamódszer, amit a csoportvezetők alkalmaznak, nagyon újszerű és izgalmas a fiatalok számára, ugyanis a szakemberek mindig azt próbálják elérni, hogy belőlük hozzák elő mindazt, amit az adott szituációkról vagy a szóban forgó emberi problémákról gondolnak, tehát közösen hozzák létre azokat a szituációkat, amelyek a gyerekekből vagy a fiatalokból épülnek fel – hangsúlyozta Hajvert Lódi Andrea, aki szerint a táborban a résztvevőknek nemcsak a színészi képességeik fejlődnek, hanem személyiségük is, hiszen bátrabbakká, magabiztosabbakká, rugalmasabbakká válnak, és fejlődik az együttműködési készségük is, amit a későbbiekben nemcsak a színpadon tudnak majd hasznosítani, hanem az élet különböző területein is, az iskolában, a munkahelyen vagy éppen abban a közösségben, amelyben élnek.
A Vajdasági Magyar Amatőr és Diákszínjátszók Táborának fő szervezői a Vajdasági Magyar Művelődési Intézet és a Vajdasági Magyar Művelődési Szövetség, támogatói a Bethlen Gábor Alap, a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium Nemzetpolitikai Államtitkársága, a Nemzeti Kulturális Alap és a Tartományi Oktatási, Közigazgatási és Nemzeti Közösségi Titkárság, fővédnöke pedig a Magyar Nemzeti Tanács.
