Sinkovits Péter, Tóth Lívia, Balogh István, Balla Lajos – Laci, Kónya Sándor (Fotó: Döme Szabolcs)
Könyvbemutatóval egybekötött zenés irodalmi estet tartottak Tiszaszentmiklóson a Bánáti Újság 13. nyári újságíró-iskolájának szerda esti programjaként. Az irodalmi beszélgetésen Sinkovits Péter író, szerkesztő, Balogh István író, pedagógus, Kónya Sándor versénekes, Tóth Lívia, a Hét Nap hetilap Bánáti Újság mellékletének szerkesztője, az újságíró-iskola szervezője, valamint Balla Lajos–Laci tanár, politikus vett részt. Az esten bemutatták Balogh István Virágot ültetni sisakba című, idén májusban megjelent prózakötetét.
Vacsora után az asztalokról Rozi néni letörli a kenyérmorzsát és az üdítőcseppeket, a padokat gondosan új rendbe állítják. A bundáskenyér-halmok, a tálcák és a zöldséggel teli tányérok helyét könyvek foglalják el. Az egymás mellé helyezett asztalok mögött könyveket szorongató írók, a padsorok között újságíró-növendékeket összekiabáló szervezők. Az újságíró-iskoláról tudósító újságírók pedig fényképezőgéppel és diktafonnal a kezükben várakoznak. A padok a legelső sor kivételével megtelnek, az előadók kissé megkomolyodnak. Nyolc óra után néhány perccel elkezdődik az „irodalmi program”.
Tóth Lívia köszöntője után Kónya Sándor veszi át a szót, nem is akárhogyan: gitárkísérettel előadott verséneklést hallhatunk tőle. Sinkovits Péter, miután röviden bemutatkozott a hallgatóságnak, a huszadik századi magyar irodalom kissé elfeledett képviselőjének, Lénard Sándornak az életéről és munkásságáról szól. Lénard, aki orvos volt, vagy egy tucat nyelven folyékonyan beszélt, jótékonysági orgonahangversenyeket adott, és irodalmi életműve is jelentős. „Kétszer került a világsajtó hasábjaira – mondja Sinkovits –, egyszer, amikor latinra fordította a Micimackót, másodszor pedig akkor, amikor azt hitték róla, hogy ő Mengele, a Dél-Amerikában bujkáló náci orvos, és elfogócsapatot küldtek érte.” Lénard felemlítése okkal történik: Sinkovits egy Lénard-idézetet választott mottóul Amutatvány díjtalan c. szonettkoszorúja elé. Három költeményt felolvas. A mindössze negyedóráig tartó alkotói bemutatkozás után Balla Lajos–Laci történelmi visszapillantása következik. Kilencvenes évek első fele, délszláv háború, a Tisza menti magyarság békemegmozdulásai. Mindez Balogh István prózakötetének témáját hivatott felvezetni. A Virágot ültetni sisakba c. könyv az 1992-es oromhegyesi háborúellenes történések egyik központi epizódját, a Zitzer Club-béli eseményeket dolgozza fel, annak huszadik évfordulójára készült. A szerző ismerteti a kötet szerkezetét: a könyv hét összefüggő szövegből áll.
Időközben egyre sötétebb lesz a Tiszaszentmiklós Magyar Kultúrkör teraszán, Balla Lajos–Laci felkapcsolja a villanyégőt. Balogh István hozzáfog Ajándék című tárcanovellájának felolvasásához. A felolvasást hallgatva Balla Lajos–Laci olykor elmosolyodik, egyetértően bólint, vagy elrévülten gondolkodik: látszik, a felolvasott történetet a saját élményeivel hasonlítja össze. Sinkovits egyik cigarettát gyújtja meg a másik után, Kónya Sándor a gitárját a térdére támasztva figyel. Számomra úgy tűnik, valahogyan mindegyik előadó hasonló arckifejezéssel hallgatja a háború zűrzavarában játszódó történetet. A fiatalok is csendben figyelnek. Aztán a történet a végére ér. A szerző kissé kimerülten felnéz a könyvéből. Taps. Az újságíró-növendékek közül néhányan megvásárolják a könyvet, az író dedikál. A többiek gyorsan szétszélednek.
A villanyégő körül legyek és szúnyogok röpködnek, a tintakék éjszaka átszűrődik a lombokon.
