A felnőtté válás nem könnyű folyamat, mint ahogy bizonyára a lepkének sem könnyű, amikor ki kell bújnia a még hernyókorában önmaga köré szőtt védőburokból, a bábból. A szülő maga is megtapasztalta, milyen serdülőnek lenni, de felnőttkorban minderről megfeledkezünk, elnyomjuk, és csodálkozva nézzük a gyermekünket, hogy mi is történik vele.
Ha a serdülőkorról beszélünk, a pubertás kifejezést halljuk a legtöbbször. A pubertás kifejezés alatt a testi, fiziológiai változásokat értjük, amely a lányoknál általában 12 éves korban, a fiúknál 2-3 évvel később kezdődik, és nem egyforma hosszú ideig tart mindenkinél, van, akinél rövidebb, kb. 5 év, de van, akinél hosszabb ideig, 8 évig is eltart. A gyermek először a prepubertás fázisába lép, az ún. pubertás előtti korba. A kisgyermek növekedésének, érésének folyamatában – a lányoknál mostanában már 10 éves korban, a fiúknál 2-3 évvel később – bonyolult hormonális változás indul be, melynek első jelei az intenzív testi növekedés, majd jelentkeznek a másodlagos nemi jellegzetességek: lányoknál a mellek növekedése, a nemi szőrzet megjelenése a hónaljban és az alhason, mindez a belső elválasztású mirigyek beérésének következményeként. Amikor a lányoknál jelentkezik az első menstruáció, a fiúknál pedig az első éjszakai magömlés, átlépnek a pubertáskor fázisába, amelyik lényegében a legnehezebb a gyermek és a környezete számára is. Intenzív testi növekedés következik, ugrásszerűen megnő a testmagasság, a testsúly, és ez kb. 2 évig is eltart. Nemcsak a testmagasság és a testsúly növekszik ilyenkor, hanem az orr, a fülek is, megnyúlnak a végtagok, ami ahhoz vezet, hogy elégedetlenek önmagukkal, és napról napra nézegetik magukat a tükörben, mintha keresnék a régi önmagukat. A hormonháztartás a szervezetben egyensúlyba kell hogy kerüljön, ugyanolyanná kell hogy váljon, mint a felnőtteknél, ami az érzelmek gyakori változását eredményezi. Ekkor van, hogy könnyen elsírják magukat, de ugyanolyan gyorsan újra nevetnek is.
A harmadik szakasz a posztpubertás szakasza, amikor megszűnik az intenzív növekedés, egyensúlyba kerül a hormonháztartás, és a fiatalok teljesen érettek lesznek nemi szempontból.
Általában biológiailag érnek be először, utána következik az intellektuális, az érzelmi és szociális-társas fejlődés beérése is. Ezeket a változásokat másik szakkifejezés, az adoleszcencia alatt tároljuk és kutatjuk, amelyet a biológiai változást követő pszichikus, lelki változások összességére használunk. Az adoleszcenciánál is három fejlődési stádiumot különböztetünk meg. Az első a korai adoleszcencia, amely kb. 10–14 éves korra tehető, ezt a középadoleszcencia kora követi, 15 és 19 éves kor között, és utána jön a késői adoleszcencia kora, 20–24 éves korban, sőt van, hogy ez a korszak elhúzódik későbbi életkorra is.
Tóth Emese: Gyerek és a kutya (EmArt Műhely, Szabadka)
Hogy a bonyolult korszak még bonyolultabb legyen, mindez mindenkinél más időpontban kezdődik, más tempóban folyik, hisz eleve nagyok az individuális különbségek, és mindenki más-más környezeti feltételek között növekszik, fejlődik, individuális tempóban érik be.
A serdülőkor tehát átmeneti időszak a gyermekkor és a felnőttkor között, amikor is jó néhány fejlődési feladatot kell mindenkinek teljesítenie. Többek között adaptálódnia kell az anatómiai és fiziológiai változásokhoz. Így az agynak is adaptálódnia kell a végtagok hosszúságához, nagyságához, hisz ebben az időszakban sokszor történik meg, hogy véletlenül lesodornak dolgokat az asztalról, polcról, nekiütődnek ennek-annak, mert már nem érvényesek az agyban addig tárolt méretek és az automatizált mozdulatok, az agynak is idő kell, hogy alkalmazkodjon az új méretekhez. A másik nagy feladat a nemi szerep integrációja a személyiségbe. A szülőkkel, a családdal, a társakkal való kapcsolat is igen progresszív fejlődésen megy keresztül, amit sokszor nagyon nehezen tudunk mi, felnőttek elfogadni. Ha serdülőkkel van dolgunk, jó felidézni, hogy mi magunk milyenek voltunk olyan idősként. Hogyan néztünk ki, mit éltünk meg akkor, mit írtunk be a naplónkba annak idején. Ha ezt megtesszük, könnyebb megérteni a saját gyerekünket és mások serdülő gyerekeit is.
