Gergely József: Temetés
A feketébe öltözött asszonyok a ravatalozó fal melletti székein gubbasztottak, szemből a színes ablakkockákon keresztül mindegyikükre bőven jutott fény. Az alacsonyan járó téli nap piros, sárga, zöld és kék fényfoltjai váltakoztak az arcukon, kulcsolt kezükön, fekete ruháikon. Látványuk a velencei karnevál színes forgatagát idézte: álarcot húzott arcukra, álruhát borított testükre a fény. A kápolnába belépő részvétkívánók felületes, rövid odaköszönése egyszerre mindegyiküknek szólt, közelebbről senki sem ismerte őket. A napszárnyú, fekete ruhás angyalok a temetés után eltűntek a faluból.
