Leshelyzet akkor jön létre, amikor a boly – ki bölcsen, ki véletlenül – hátramarad, egy jó helyzetben lévő támadó meg csak rohan, a már előre lefújt gólt belőni.
Lesre futni annyi, mint rajtakapva lenni valamin, amit a mieink és a bíró rossz szemmel néznek.
Lesen mindig egyedül van az ember, ezért nincs is, aki nagyon haragudhatna rá.
A boly gyakorlatilag tehetetlen. Az egyik fele (az ellenfél) azonban annyit mégis tehetett, hogy lesen hagyta az oktalanul befutó játékostársat.
A lesen lévő játékos kiközösítettnek tekinthető, habár a legjobb helyzetben és adott esetben a leggyorsabb volt a csapatból.
A leshelyzetet előidéző játékos a lefújás után utolsónak kullog vissza saját térfelére, így alkalma nyílik egyben látni a bolyt, ezenfelül még hátulról is, sajátjait és ellenfeleit egyaránt.
A lesen maradt játékos olyan előretolt helyőrségre hasonlít, mely mögül a derékhad bölcsen visszavonult.
Akit legtöbbször lesen hagynak, pályán betöltött szerepéből kifolyólag, rendszerint ugyanaz.
A leshelyzet létrejötte az a bolytól elrugaszkodó pillanat, amikor a lesen lévő a boly súlypontját drasztikusan az ellenfél irányába mozdítja ki – sikertelenül.
A lesre kiugrasztott ember egy meghódítandó világba csöppen, amelytől a bolyt egy erre vonatkozó játékszabály eszmei határvonala választja el.
Az ellenfél részéről tehát a lesen hagyás egy megfontolt és kiszámított átejtéstechnika, melynek segítségével egy látszólagos győzelmi pillanat keserű kudarcát hinti el a támadó agyában.
A les, illetve offside (fonákoldal) mindenféle dualizmus és polemizmus, ezáltal mindenféle demokratizmus ellentéte, lényegét ugyanis egy kifejezett szoliptikus fellépés (kirohanás) adja.
A lesen lévő játékos elkülönítése nem a legjobbnak, hanem az éppen helyzetben lévőnek kijáró álprivilégium.
Az ellenséges boly tehát nem valakit, hanem az általa úgy ítélt elemet hagyja lesen.
A lesre való kiugrasztás és a lesen hagyás nem meggyőződés, hanem lendület kérdése.
A lesen levés mégis egy olyan „túlvilági állapot”, melynek a szabadrúgás elvégzése után azonnal vissza kell józanodnia.
A les pillanata a boly akaratlan, ellenfelektől független egységének a pillanata, melynek során a nyuszi kiugrik a bokorból.
Ha a lest természetes élethelyzetnek tekintjük, akkor az a bíró, illetve partjelző által észre nem vett (nem lehetetlen, hogy egyszer majd elfogadott) diadalmas mozzanat, melyből akár győzelem is születhet.
E természetes támadófolyamat szabályok által történő kimerevítése azonban egy természetellenes és igazságtalan helyzetet teremt, mely valamiféle közösségi prüdériából kifolyólag bünteti a bolyból való idő előtti kiugrást.
Az a játékos, aki a leshelyzettel kapcsolatos egyezményt nem tartja be, gyakorlatilag törvényen kívülinek tekinthető, ami a támadóvonal túllépésében vizuálisan is manifesztálódik.
A leshelyzetben lévő játékos így saját fiktív sikerének légüres terébe kerül, ami benne a hamis boldogság érzetét kelti.
S ahogy ő, a füttyszó után, különösebb bűntudat nélkül bandukol vissza a bolyba, megvalósulni látszik egy magasabb rendű törvény, mely egy merőben más játék szabályrendszerét fekteti le. Ebben valami Ismeretlen Erő emberekkel játszik.
Egyetemes mivoltából kifolyólag a leshelyzet titkon már egy Nagy Játék szabályait építgeti magában, amikor is a szemben álló felek, a lesen lévő játékos és a bíró egyaránt vállvonogatva veszik tudomásul e pályán zajló álomretorzió létezését.
