(Gaham Welles: Az Apollo torony)
A második kérdés a szeméből jött. Csak azt szerettem volna, hogy megértse valaki végre, amit én sem tudok, mert ez tűnt sokkal könnyebbnek. Könnyebbnek, mint a harc a feszülő erőkkel.
Ahogy bejött a terembe, még csak hátulról láthattam.
Már javában tartott az újabbnak nevezhető életem, és az új dolgok mellé hozzátettem mindazt, amire vágytam. Elfojtás, megtartóztatottság, kéjelgés a bűnnek nevezett dolgokban. Szenthkuthy, Pendragon és XIII. Apollójának összes aforizmája. Nincs, aki teljességében megfogalmazhatná, hogy miért másolnak érzéseket a mostanában annyira népszerű semmiről. Miközben a mindennapossá vált kábaság fenekén ültünk, igazi, széthúzható ágyon a vastag, elhízott test szögletes, mégis párnázott lábfeje véletlenül az ölembe csúszott. Mindketten meglepődtünk, hogy mi történt. Megkérdőjelezhetetlenné vált, hogy az első benyomás sohasem csapja be az embert. Valami nagyon merevvé vált közben. Rájöttem, hogy a hús bezárása egyenlő lesz a lélek és a tudat korlátaival. Egyedül éreztem magam, mert néztem az embereket, akik besétáltak a porondra minden hibájukkal. Nem tudtam rendesen aludni attól, hogy láttam valamit és nem mertem leírni. A véremben felgyülemlett hibák arra tanítottak, hogy a félelem, a meghunyászkodás a túlélés már jól bevált kulcsa. A halálra gondoltam, az egyetlenre, amiért érdemes élni. Idővel teljesen értelmetlennek tűnik az erőlködés a másik személyen aratott győzelemért. A hisztéria, a gonoszkodás olyanokkal, akik nem tehetnek róla, hogy így érzi magát az ember. És néha tényleg fordítva is igaz lehet. Ki vagyok? Meddig aludtam?
A minap megint bemondta a tévé, hogy állítólag egy húsz tagból álló csoport korházba juttatott fiatalokat a nemzetiségi kérdések, már unalomig húzott és kifejtett dolgai miatt. Ilyenkor mindig újraolvasható lesz A fajtiszták postaládája, mindkét részről. Jellegzetes lábbelik, tulipánok, királyok lovaglása női ruhában. Az ellenkező rész ugyanez, csak tükrözve. Ahol dolgoztam az elmúlt években. Az őseik az előző század elején is ebből éltek. Benn szivaroztak a párducok között a kaszinóban, ugyanezekkel a nevekkel. Benne van a Repülő Vucsidolban is. Aztán a kaszinó könyvtárrá változott, a másik rendszer túléléséhez más eszközökre volt szükség. Volt, akinek a leszármazottai szájban forgatott szivarvég helyett már a róka és a tyúk viszonyát kezdték el tanulmányozni, a sejthető szempontokból. Miközben volt, aki Zágráb és London között gondolkodott, utazásra készre csomagolt bőröndökkel, és sohasem festette meg a vasutast. Mások a Goli otokról hazaérve úgy tettek, ahogy mindazt már megtanulhattuk Szerb Antal példáján. Az igazi nagyságok felülemelkednek nemcsak önmagukon, hanem az őket körülhatároló tényeken is. Balf, Prohászka Ottokár, keresztapaként ugyanaz, mint hogy amivel nem értünk egyet, úgy tiltakozhatunk ellene leginkább egyértelmű véleményként, hogy nem beszélünk róla. Van, aki idővel ettől fél kezű, fél lábú, fél szemű lesz és zokogva köszöni meg a telefonban a másik hasonlóan gondolkodónak, hogy pár oldalas szöveg formájában közli, hogy mindig is értette, mitől fejlődött ilyenre a másik idegrendszere. A cipősdobozban tárolt dolgokban keresve egy mérgező varázslattá alakult mágus apró, sikoltó fényekké operált árnyzarándok igazságát. A temetésen fele sem jelenik meg az évek során a szobákban megfordulóknak. Csak akik nem azért jártak oda előtte sem, amiért általában naggyá nőttekhez szoktak. Néha van, hogy ezt az egészet csak a kutyafejű írók értik. Néha épp Lengyelországban lyukadunk ki mindketten valamiért. Néha így is lehet.
Aztán megint eljött az idejük. A középiskolai diplomájuk mellé felsőoktatási végzettséget vásároltak, mikor kellett. Az ilyesmikre felbérelt személyek azt a tanácsot adták mindig, amit épp a helyzet követelt. Azt suttogták, hogy az Ukránoknak is szúrja már a szemét, ami történik a városban, meg más városokban is. Mégsem tettek semmit. A kiszínezett párducok meg egyre többet jártak Kínába. Angliában megvettek egy kimustrált kisrepülőt, mert nem volt mivel leutazniuk a tengerparton veszteglő jachtra. Hogy a második feleségtől született kislány hatodik születésnapját megünnepelhessék. Azok az emberek, akik hajlandóak voltak maradni egy hónap késéssel sem jutottak a pénzükhöz. Már akkor megfigyelhetőek voltak a jelei a továbbiaknak.
Bizonyos ezoterikus írók vallják azt a nézetet, miszerint ha a primitívebb lélekösztönösséggel rendelkező személy összekeveredik az érzéseket magasabb érzelmi szinten megtapasztaló féllel, ha testiségről, ha más agyi folyamatokról beszélünk, az első tulajdonságai idővel az összekapcsolódások alkalmai után is fölülkerekednek a másodikként említetteken. A saját tulajdonságai lesznek a meghatározóak a másik félben is. Egészen észrevétlenek ezek az erőszakos folyamatok. Az önzés, a másik fél megváltoztathatatlanságából kialakuló hisztérikus viselkedése. Ami, ha nem tudja végrehajtani, amit szeretne, ösztönösen a számára túl sűrűvé változott közegben megváltoztatja saját viselkedését. Zsarnokoskodás, ilyenkor a dominancia a vér hibáiból következik. Ott van minden társadalom magaslatokról a dekadenciába hajló tetteiben. A legapróbb rezdülésekben. A kóborló szellemi energia, miután elhagyja önmaga materialitását, mielőtt lidérccé változna, megadatik számára a lehetőség a továbbhaladásra. Ilyenkor ő mégis azokat a megszokott viselkedési formákat folytatja tovább, ami miatt itt kell maradnia. A semmi állapotában. Miután elfecsérelte az erejét, másokra tapad. Azt folytatja, amit életében is, csak nem vért szív, mint a mesében, hanem továbbra is a nők és férfiak kettémetszet játékait utánozza. Erőszakkal megszerzett energiákat zabál fel. A középszerűség átlagos győzelmei egyértelmű dolgokon.
Akkoriban szinte mindennap ott feküdtem a fotelben és a pipából kiszívott történeteken ringattuk magunkat. Kijött a fehér macska a fekete falból. Akkor is enni kellett, erőszakkal, ha senki sem akart. Azt éreztem én is, hogy kiszagolták a szomszéd kocsmában is a jellegzetes füst szagát, mert más is azt érezte. Kicsorgott a telefonasztalon térdelve a kezemből az összemarkolt fény, és a néger gyerek, aki szintén csak a szalon-életmódból adódóan lett meghívva a lakás felavatására, azt a célt szentesítette, ami később történt. Fél óra sem kellett hozzá, hogy az üveg alján egy ujjnyi maradjon. Cs. száját megcsókolta egy zöld tündér, éreztem, hogy cserepes. Az alagút, ami feketeségből és lángokból volt rögtön eltűnt. Haza kellett mennem, azt mondták, most ezt akarja. Aztán mikor saját hibájából fény derült mindenre, az emberek sokféle mesét találtak ki arról, hogy mi történt. Olyan megalapozatlan elnagyolt, felerősített dolgokat, amin mindig jó csámcsogni. Bármikor előhúzható a zsebből, könnyen emészthető, formálható, mint minden, ami pletyka. Egy komolyabb összeg ellenében megúszható volt a három havi elzárás. Elköltöztek a városba, mert benne volt az egyik legnagyobb országos lapban is, hogy mi történt.
Az idegorvos házában, abban az időben, mikor a Bandi és a fekete tintát írtam, miután az öregasszony lánya eltüntette az összes Hangya-képet, részegen vertem a zongora billentyűit. A legmélyebb hang mindig leragadt. Azon gondolkoztam, hogy azért, mert túl sokszor, vagy mert túl kevésszer nyomták-e le, ott a könyvespolc előtt. Ahonnan elloptam az ottfelejtett könyvek közül az Ismeretlen házban mindkét kötetét. A fűtetlen szobában láthatóvá vált a lélegzetem. A sötétben éreztem, ahogy az öreg mászkál körülöttem. Élveztem a képeket, amiket az agyamba belevetített. Már egész gyerekkoromtól, mindig rám ragad valaki. Aztán hallottuk, hogy kihúzta az emeleti folyosón a faragott fejű sétapálcát az esernyőtartóból és járkál. Kopog vele az emeleten, a hálószobában. A túltenyésztett, neuraszténiás, egy heréjű szetter behúzott farokkal, összegörnyedve kapkodta a fejét éjszaka is. A tetőig nőtt fenyőfákból az egyértelmű álmok vastagon áramlottak be a teraszon át. Azt álmodta a gazdája egy éjszaka, hogy a gyerekek, akiket az idegorvos nem engedett megszületni, mert az anyjukat abortuszra küldte, megítélése szerinti defektusok miatt, mind az ablakon néznek befelé. Olyan fekete szemekkel, amiben benne volt a zsákutcába épített ház falaiban lakó hatások bevonzott ellenhatásainak minden lehetősége.
Idővel a győzedelmeskedők akaratával, amint az ellopott kötet érzékelésekről szóló tanulmányában is bizonyítottan benne foglaltatik kiderült számomra is. A gyakorlatban, hogy mi a különbség az érdekből kifejlesztett, meg a saját érzékszervi függőségünkből gyakorolt érzékenység között. Az első kizárólag addig érdeklődik a megfigyelés, a megtapasztalás dolgai iránt, míg ösztöne diktálta pillanatnyi célját be nem teljesítette. Utána nem foglalkoztatja játéka tárgya. A másodikkal ellentétben, aki a megfigyelést, a megtapasztalást magáért ezeknek az élvezetéért teszi. Nem ér véget a célba éréssel, mert nem a cél az ami mozgatja, hanem az összefüggések megízlelése. Empirikus szellem-iparosodás és fenékig süllyedő, vagy a csillagokig égbe zúgó gurmanizmus. Az unalom újabb kiküszöböléséből megszületett valaki. Aki a fekete falból előugrott agresszív, fehér macska halálát, a vörös szőrű, túltenyésztett szetter idegességét követte. Családias légkör. Az agresszivitás, az átgondolatlan cselekedetek libériás ajtónállója. Neokonformizmus, mint életcél. Meztelen csigák tekergőznek bent a sarkokban. Az új munkalehetőség koholt magyarázása, önigényű erőmegvalósítás. A gyengébb fél feltöltése saját magunk igazságaival. Árulás, új kapcsolatok, középszerű művészetek, rossz színház.
Rajzoltam egy képet, amin a semmi szerepel. Rossz szövegeket írtam hosszan ezekről, mert azt hittem, ezt érzem. Hatással lett rám a közeg, amit meg szerettem volna ismerni, először mint kívülálló. Mást kezdtem el figyelni. Új helyre gondoltam, ahol megint kereshetem tovább a meg nem talált helyeimet. Állóképek, régi mese zuhanásról. Lélek helyett üres csodák. Állandóság, pulzálás, a szellem péniszfejének megmerevedett hangocskái. Valami nagyon megmérhetetlen.
2012. május
