A Sikoly 30. száma FEKETE J. József munkássága előtt tiszteleg. A tematikus szám elkészítésével a szerkesztőség rá szeretné irányítani a figyelmet arra az értékes és változatos tevékenységre, amelyet Fekete J. József irodalomtörténészként, kritikusként, prózaíróként, újságíróként és művelődésszervezőként folytat. A lapszám EFEZUSI BETŰK című nyitó blokkjában található mélyinterjúban Fekete J. József kimerítően vall életéről, eddigi életútjáról, munkásságáról, irodalomról és közéletről. A beszélgetésből az alkotó mögül sokszor az ember is kikukucskál:
„Gyerekkoromban rossz szivacs voltam, nem igazán érdekeltek a mások által elmondott történetek. Téli estéken nagyszüleim hálószobájában a dobkályhában dohogott a fűrészpor, és az esti sorozatfilmekre összegyűlt a szomszédság. Mama az antenna vezetékén huzigálta a rátekert sztaniolpapírt és ruhacsíptetőkkel rögzítette őket, hogy élvezhető képet kapjon a képernyőn, nagyapa meg csöppet se zavartatta magát, befeküdt a szoba közepén álló ágyba, és mire kezdődött a film, már horkolt is. Engem viszont nagyon untattak a szomszédok által vég nélkül ismételt első és második világháborús történetek, amelyek zömmel a hadifogságból történő menekülésre korlátozódtak. Nem érdekeltek, de az egyik ilyen beszédes szomszéd alakja mégis belekerült valamelyik írásomba. Sajnálom, hogy akkor koromnál fogva még nem figyelhettem jobban a mesélőkre, illetve azt, hogy ma már nincs, aki azokról a dolgokról mesélhetne” – meséli egy helyen. A SÁNDOR Zoltán által készített A kizárólagosság tagadása című interjúban az irodalomról József többek között a következőt mondja:
„Az irodalomnak nincs társadalmi mozgósító ereje. Már a politikának sincs. Az irodalomnak irodalmi szerepe van, én nem hiszek társadalmi megterheltségében. Ugyanakkor hiszem, hogy az irodalmi alkotás nem idegeníthető el keletkezésének társadalmi beágyazódottságától. Közvetít, ábrázol, tükröt tart a kor elé – mindez belefér gazdagon, de nem hiszek a deklaratív beszédmód irodalmi érvényességében, így az úgynevezett „társadalmilag angazsált” irodalomban sem. Persze a véleményem árnyalásra szorul, mert az elkötelezettséget másként is értelmezhetjük, nem csupán harcos szókimondásként. Én inkább az empatikus jelzőt érzem közelebbinek, azt a beleérzést, ami nyomán a szerző koráról és társadalmáról az irodalom nyelvén beszél.”
Az irodalmi és művészeti folyóirat AZ ALAKVÁLTÁS BREVIÁRIUMA című blokkjában az alkotó szerzői entitásai kaptak helyet: MIHÁLYI Czobor, Nettitia K. FROESE, LAKATOS F. Margit, Ephemeria SILVER és FEKETE J. József esszéi és prózái olvashatók az összeállításban.
A szám A PERIFÉRIA HORIZONTJA című fejezetében Fekete J. Józsefről mint irodalomtörténészről, kritikusról, íróról, barátról értekeznek a pályatársak. Az adott blokkban található BÁLINT Péter, HÓZSA Éva, VATHY Zsuzsa, CSÁNYI Erzsébet, BEKE Ottó, KONTRA Ferenc, BÁNKI Éva, SZÖGI Csaba, KABÓK Erika és SILLING István tanulmánya, esszéje vagy jegyzete.
A kiadvány EGY HELYBEN ÜLŐ VILÁGUTAZÓK című befejező részében Fekete J. Józsefnek ajánlott szépirodalmi alkotások találhatók, egyesekben a szerző immár irodalmi hősként tűnik fel. Itt olvashatók BESZÉDES István, DANYI Zoltán és JÁSZ Attila versei, SZABÓ PALÓCZ Attila naplója, illetve CSÍK Mónika, SÁFRÁNY Attila, KALÁSZ István, SAMU JÁNOS Vilmos és SÁNDOR Zoltán prózái.
A muzslai Sziveri János Művészeti Színpad gondozásában megjelenő folyóirat idei tavaszi számát Fekete J. József magánalbumából származó fényképekkel illusztrálták. A hátlapon LÉPHAFT Pál karikatúrája látható. A borítótervet SÁNDOR Róbert készítette.
