Mi az a nyelvérzék? Az értelmező szótár megfogalmazása szerint:.1. „Az anyanyelv használatának készsége 2. Az idegen nyelvek elsajátítására és helyes, folyékony használatára való képesség, készség”
A mindennapi életben azt tartjuk, hogy a nyelvérzék az a nehezen körülhatározható képesség, amivel minden anyanyelvi beszélő rendelkezik, s ami az idegen nyelvek vonatkozásában nehezebben működik. Az anyanyelvi beszélő a nyelvtani szabályok ismerete nélkül is tudja, hogy a nyelv szellemének megfelelően hogyan kell beszélni, a szavakat ragozni, mondatokat alkotni, mi a helyes szórend, ám ha idegen nyelven beszélünk, mindezzel sok bajunk akad. Mennyi gondot okozott annak idején iskolai tanulmányaink során a der, die, das, a szenvedő szerkezet, vagy más esetben az accusativus, genitivus és más esetragok eltalálása!
Manapság azonban mintha gyengülne az anyanyelvi beszélők körében is a nyelvérzék. Szétfejlődik, hallom ezt a szót egy tanácskozáson, és zavart érzek. A szó olyan szövegkörnyezetben hangzott el, melyben az előadó arról beszélt, hogy a határon túli beszélők anyanyelvében a más nyelvi környezet hatására sok az eltérés, többek között a környezeti nyelvből átvett, magyarként használt idegen szavak, tükörfordítások figyelhetők meg, azaz az előadó megfogalmazása szerint a nyelv szétfejlődik. Most arról nem szólnék, hogy magával a gondolattal sem értek egyet, mert ebben az esetben inkább nyelvromlásról beszélhetnénk, és nem hiszem, hogy ezt szépítően szétfejlődésnek kéne neveznünk, én magát a szót kifogásolnám. Érzésem szerint a szét és a fejlődés nem illik össze. A szét (szétvág, szétszalad, széttör) azzal a jelentéssel, hogy valami kisebb részeire hullik, szinte kizárja a fejlődést, ami viszont egyértelműen valami pozitívumra, növekedésre, előre mutató dologra utal. Leggyakrabban talán a ki- igekötővel szoktuk használni: kifejlődik. Régi iskolai tornaóráim emlékét idézve egy kicsit szokatlan igekötős alakja is eszembe jutott: felfejlődik. Szinte még most is hallom egykori tanárnőm hangját: Felfejlődünk tornasorba, Pálvölgyi előre, futás in-dul!
Kettéhangsúlyoz – ez hangzik el egy nyelvművelő műsorban. Arról volt szó, hogy újabban az összetett szavak esetében gyakran nemcsak a szó első szótagját hangsúlyozzák, hanem az összetevők első szótagját is: gépkocsi, asztalfiók... A kettőzött szóhangsúly természetesen helytelen, de a kettéhangsúlyoz szó mégis zavar.
Talán azért, mert az újonnan alkotott szó nem ad újabb jelentéstartalmat: a kettős hangsúly vagy a kettőzött hangsúly ugyanezt fejezi ki, nincs értelme új szót alkotni.
Még egy harmadik példát is említenék. Tudományi egyesület – olvasom egy szervezet megnevezését. Itt a tudományi szóval van gondom. A tudomány szó ezzel az -i képzős formával nem használatos a magyar nyelvben. Van irodalom és irodalmi, zene és zenei, biológia és biológiai, matematika és matematikai és még sok más példát említhetnénk, de a tudomány szó esetében nem lehet ezek analógiájára -i képzős melléknevet létrehozni. A tudomány szónál a tudományos az elfogadott és általánosan használt melléknévi alak: Magyar Tudományos Akadémia – hogy csak a legismertebb intézmény megnevezését említsem.
Gyengülne a nyelvérzékünk vagy csak kevésbé ragaszkodunk a megszokott nyelvi formákhoz? Egyszerűbbnek véljük, hogy új szavakat alkossunk, mintsem a hagyományos nyelvi formákba öntsük mondanivalónkat? Érdemes lenne ebből a szempontból az újabban megjelenő irodalmi alkotások címeit is átvizsgálni: rengeteg alkalmi nyelvi újítással találkozunk, s gyakran nem kis gondot okoz ezek megfejtése.
