A zentai Dudás Gyula Múzeum- és Levéltárbarátok Körének alakuló közgyűlése 1961. november 19-én nemcsak egy társasági összejövetel volt, hanem Zenta város kultúreseménye, melyen részt vettek a járás politikai és művelődési képviselői, a szabadkai városi múzeum szinte egész munkaközössége és a beszervezett tagság (az első években a Kör négy alosztállyal, közel száz taggal működött). Alig néhány héttel korábban a város művelődési bizottsága határozott arról, hogy meg kell írni Zenta monográfiáját, annál is inkább, mivel közeleg a város fennállásának (valójában első említésének) 750. jubileuma.
A Dudás-kör működésének igazából a közelgő évforduló adott lendületet, vagyis az ünnepségek előkészítése és megszervezése, amelyben részt vettek a város akkori legjelesebb kultúrmunkásai. Az évforduló a történelem és a város múltja felé fordította az érdeklődést, amit szerencsére felkarolt az akkori városvezetés.
E munkába kapcsolódott be dr.Szeli István mint a Zentai Monográfia Füzetek szerkesztőbizottsági tagja, aki elsőként tette le az asztalra a monográfia első füzetét 1964-ben Zenta írói címmel, útjára indítva ezzel egy máig is páratlan sorozatot, mely jelenleg az ötvenkilencedik ilyen kiadványnál tart. Erre nemigen van hasonló példa a monográfiakiadványok történetében, konkrétan arra, hogy egy alig huszonezres város múltját, életét, környezetét közel hatvan tematikus kiadvány taglalja szinte tudományos alapossággal az elmúlt félszáz év alatt.
A monográfiakiadványokkal párhuzamosan, de valamivel előbb jelentek meg a Zentai Füzetek első számai, melynek legelső példányát szintén Szeli István szerkesztette, illetve írta; ez volt a Thurzó-emlékfüzet, melyet a költő halálának tizedik évfordulóján, 1960 tavaszán adott ki a zentai Népkönyvtár (ez Szeli első önálló kiadványa, s mindössze 75 számozott példány készült belőle). A következő években még két zentai füzet jelent meg Szeli István tollából: 1961-ben az Egy versíró szocialista a század elején címmel (tanulmány Fendrik Ferenc munkásdalairól), valamint az 1962-ben kiadott Majtényi Zentán c. füzet.
A képen középen szemüvegben Szeli István, mellette balra Tripolszky Géza, jobbra Sinkovics János látható. A fotó 1961. november 19-én készült
Ennek a feltűnően gazdag és alig magyarázható „monográfiajelenségnek” volt a motorja Erdélyi István főszerkesztő mellett Szeli István, aki a kezdetektől 1978-ig volt a Zentai Monográfia Füzetek szerkesztőbizottságának a tagja. Ez alatt az idő alatt huszonkét monográfiakiadvány és tizenöt zentai füzet látott napvilágot, melyekre felfigyeltek nemcsak Zentán, de Vajdaságon kívül is, mert olyan színvonalas anyagokat közölt, melyekre kezdtek hivatkozni. Itthon és Magyarországon tudományos intézetek, központok kértek példányokat a monográfiakiadványokból.
Szerkesztőbizottsági tagságának megszűnése után dr.Szeli István továbbra is együttműködött az aktuális szerkesztőkkel és szerzőkkel, s így került sor arra, hogy a szegedi Blazovich László mellett őt kérték fel a leendő Zenta monográfiája első kötete szaktanácsadójának. (1997 késő őszén magas szakmai hozzáállással és alapossággal fejtette ki véleményét az elkészült kéziratokról, melybe volt alkalmam betekinteni.)
A VMMI gondozásában, 2009-ben publikálta a Tájkép- és portrévázlatok Zenta honlapjára c. könyvét, melyben jeles zentai személyekről, történésekről, jelenségekről, a városhoz köthető művészeti, kulturális és társadalmi eseményekről ír, mintegy összefoglalva mindannak esszenciáját, amit zentaiságának lehet tulajdonítani. Ez az utolsó munkája, s ebben is hű maradt önmagához. Talán a sors véletlenszerűsége hozta, hogy élete első és utolsó művét gyakorlatilag szülővárosának, Zentának szentelte; az 1960-ban kiadott Thurzó-emlékfüzet és a 2009-ben kiadott Tájkép- és portrévázlatok Zenta honlapjára a két szimbolikus mérföldkő, melyek között termékeny és alkotásokban gazdag életét, akadémiai pályáját eltöltötte.
Még az 1964-ben elsőként kiadott monográfiafüzetben, a Zenta írói előszavában írja a város neves tollforgatóiról (akik mindannyian elvándoroltak): „Róluk fogunk szólni a következőkben, a szülővárosukhoz hűtlenségükben is hű zentaiakról, akik innen indulva nem egy városnak, hanem egy népnek és egy országnak ajándékozták tehetségük és termő életük eredményeit”.
Most már Szeli István, a vajdasági magyar irodalmi és tudományos élet kiemelkedő alakja is e „hű zentaiakhoz” tartozik. Végérvényesen.
A zentai Dudás Gyula Múzeum- és Levéltárbarátok Köre, mint a Zentai Monográfia Füzetek kiadója, tisztelettel és szeretettel emlékezik dr.Szeli Istvánra, a szerkesztőbizottság egykori tagjára, mindkét sorozat első szerzőjére, elindítójára, pártfogójára és szakmai tanácsosára.
(A szerző a Dudás Gyula Múzeum- és Levéltárbarátok Körének elnökségi tagja.)
