Február első felében nagy a nyüzsgés a középiskolások közt, legalábbis azok közt, akik magyarországi felsőoktatási álmokat dédelgetnek. A középiskolában, ahol dolgozom, a tanulók segítséget kapnak ebben, nem maradnak magukra a szövevényes adatlapkitöltésben. Idén a kényszerszünidő ezt bonyolítja, de szerencsére nem maradt az utolsó pillanatra.
A jelentkezési lap iskolaválasztási sorrendjét azonban hosszú hetek, hónapok, évek töprengése előzi meg: hova tovább az érettségi megszerzése után?
A gyerekek osztályfőnökei, a szaktanárok és a szakmunkatársak aktívak ebben a kérdésben is, szívesen elbeszélgetnek tanítványaikkal, bátorítják őket, vagy igyekeznek lebeszélni, ha úgy ítélik meg, hogy a választott szakterület nagy mellélövés lenne a fiatalnak.
A fiatalok egy része külső hatásra (a szülők, az ismerősök és a média példái alapján) választ pályát, pedig hosszú távon csak a belső motiváció és az érdeklődés tesz bennünket elégetté a szakmánkban. A középiskolás diákokat tanulmányaik alatt a folyamatos megfelelési kényszer hajtja. A jegyek megszerzése, a főiskolára vagy egyetemre való készülés mellett nem sikerül alaposan szétnézni a világban. A felvételire készülő nem igazán tájékozott a személyiségéhez illő foglalkozásokkal kapcsolatban. A szülők sok esetben nagyon erős nyomást gyakorolnak a gyerekre, mert úgy gondolják, saját tapasztalataik, hibáik vagy épp sikereik alapján sokkal biztosabban tudnak megfelelő jövőt teremteni a fiatalnak. A szülő számára megfelelő azonban sokszor gyökeresen eltér a gyerek számára valóban megfelelőtől. Az iskolaválasztásban erősen érződik a család hatása, amely sokszor nincsen összhangban a fiatal személyiségével, érdeklődésével.
A szakirodalom szerint ma már nem pontos, ha csak a pályaválasztással foglalkozunk, hanem az ún. életpálya-építésre érdemes összpontosítanunk. Az állandóan emlegetett változó világ körülményei miatt ugyanis az ember folyamatos továbbképzésre kényszerül.
A valódi belső motiváció hiánya előbb-utóbb zavart okoz az életpálya építésében – magyarázta Kiss István szakpszichológus, aki pályaorientációs tanácsadással is foglalkozik. A különbség a hatékonyságban keresendő: más hatékonysággal tevékenykedik és nagyobb valószínűséggel lesz elégedett az, aki belső igényei alapján tanul és dolgozik, mint az, aki kényszerből vagy külső motivációból csak elvégzi a feladatait. A belső motivációval rendelkező személy számára a különféle problémák, akadályok kihívást jelentenek, keresi a megoldandó feladatokat, amelyek elvégzése elégedettséggel tölti el. A belső motivációval nem rendelkező személy elégedetlen, boldogtalan és idővel kiégett lesz, a munkájában kevéssé hatékony.
Szorosan kapcsolódik ez a tanulás megszerettetésének számtalanszor körüljárt témaköréhez.
Amit szeretek csinálni, az elől nem menekülök, hanem belevetem magam, megfelelő önbizalommal tevékenykedek, elégedettséggel tölt el, hatékony vagyok benne. Ez csak úgy valósulhat meg, ha felfedezem, megismerem magamat mint aktív és gondolkodó embert, aki tevékenységével kihat saját és környezetének fejlődésére.
Az előbb említett életpálya-építésben az önismeretnek és az egészséges önértékelésnek kiemelt szerepe van. Sokkal fontosabbak ezek a tényezők, mint bármilyen pályaorientációs teszt vagy okos nagypapa, aki megmondja, mivel kell foglalkoznia a csemetének. És mint oly sok mindent, ahhoz, hogy eredményesek legyünk, nem elég ezt sem a középiskola negyedik osztályában elkezdeni.
