Évekkel ezelőtt közöltem egy rövid elbeszélést a The New Yorkerben. Semmi posztmodernizmus, egyszerű kis történet egy milliárdosról, aki elajándékozta egyik heréjét. A kritika ovációval fogadta a mű megjelenését, és egyik napról a másikra kikiáltottak a posztmodernizmus királyának. Hidegen hagyott a dolog, el is felejtettem volna, ha egyik nap nem futok össze Gorun Manolescuval. Gorun iskolatársam volt, együtt gyermekeskedtünk, mondhatnám, hogy szomszédok voltunk, hisz csak két épületre lakott tőlem. Újratalálkozásunk körülményei furcsák voltak, amint az ki fog derülni rövidesen.
Akkoriban a Chicago Tribune szerkesztője voltam, és Pilsenben béreltem egy lakást South külvárosában. A szerkesztőségbe menet szokásom volt megállni egy BP benzinkútnál kávét inni. A bejáratnál egy rokkantkocsis koldus volt, akinek néha, ha jó napom volt, egy dollárt adtam. Kialakult egy klisészerű rituálénk: én úgy tettem, mintha nem venném észre, ő rám köszönt, szerencsés napot kívánt, és én távozáskor adtam egy dollárt.
Történt egyszer, hogy elmulasztottam az adakozást. A koldus csak fél szájjal köszönt jó napot. Életem legszerencsétlenebb napja volt az. Minden rosszul működött, összetörtem a kocsimat, elvesztettem a lakásom kulcsát, és elfelejtettem kifizetni a számlát az American Expressnél. Másnap egy dollárral a kezemben megállítottam a taxit a benzinkút előtt, a kocsim a javítóban volt.
– Hagyd, Larry – szólalt meg a koldus románul.
– What?(1.) Honnan ismersz, honnan tudod a nevemet?
– Nézz meg jobban. Nem mond semmit neked az arcom?
– Jézusom! – Gorun ült a rokkantkocsiban.
– A kávét én fizetem – szólt, és felállt a kerekes székből.
– Azt hittem, rokkant vagy.
– Ne törődj vele! Bejössz vagy nem?
Követtem ledöbbenve, akaratlanul is sántikálva.
– Szumátrait vagy kolumbiait?
– Szumátrait. Mondd… nem értem… Mit keresel Chicagóban?
– Ismered Mulla Nasurdin történetét?
– Igen
– Tudod, hány variánsa van?
– Hááát, azt hiszem, a romániai csavargók is csináltak egyet.
– 2000 fölött!
Gorun vörös volt a dühtől, nem vártam egy ilyen kirobbanást.
– C’mon man, take it easy. (2.) Ettől nem kell így felmérgelődni.
– Larry, a valóság egy nagy kurva, nagy K-val, KURVA? KURVA? KURVA, MOCSKOS SZUKA.
– Na, na, csendesebben, mindenki minket néz, mi jött rád?
– Larry, hallottál a posztmodernizmusról?
– Figyelj, Gorun, ne próbálj szédíteni, Amerikában vagyunk. A posztmodernizmus királyának neveztek ki csak azért, mert egy tálba került heréről írtam. Ezek a dolgok fantáziák.
– Nem fantáziák.
– Miii?
– Mit tudsz a valóságról, a létről, az igazságról?
– Nézd, Gorun, ha azt hiszed, hogy egy second hand cock sucker (3.)vagyok a témában, tévedsz.
– Mi történt veled? Romániában civilizáltabban kommunikáltál, watch your language! (4.)
– Nem tudom, fertőzés, látom, szárnyalsz, mint egy eszement. Mi dolga van Mullának a Prefektúrával?
– Nem fogod te ezt soha megérteni. Tudod, miért? Mert titeket, amerikaiakat jobban foglalkoztat Sammy Sosa baseballütője, mint Baudrillard.
Gorun dühösen felállt székéről, és agilis mozdulatokkal felmászott az asztalra, és kiabálni kezdett:
– America, listen, Americaa, Americaaaa, life is a bitch! America. If you don’t like reality, don’t make other people disgusted by it. Long live the Postmodernism! (5.) Viva il Postmodernismo Mundial!
– Ne, ne, ne, ne, Gorun, mássz le az asztalról, mert elvisz a rendőrség!
– Nekem ne parancsolj, imperialista seggnyaló, Viva la Mini-Revolution!
Vállat vontam, széttártam kezeimet zavartan.
– The man is Cucu, OK, everything will be taken care of. (6.)
Késő volt már, megállt egy rendőrautó, és két keménykötésű rendőr lépett be pisztollyal a kézben.
– Sir (7.), fel a kezekkel, és lassan gyere le az asztalról!
Aztán felém:
– Borulj térdre!
– Ez egy félreértés… próbáltam…
– Lőjetek le! – kiáltotta Gorun, és széttárta az ingét a mellén teátrálisan. – Nem tudtok többet, mint fánkot zabálni a Dunkin Donutsban! Mit tudtok a posztmodernizmusról? Még a modernizmusról sem hallottatok! Woolf, Joyce, Eliot, Pound, Stevens, Proust, Mallarmé, Kafka, Rilke… Giliszták, még Capote sem járt a kezetekben.
– Uram, fordítsa le az ismerősének, hogy adja meg magát!
– Gorun, én amondó vagyok, hogy…
– Te ne mondj semmit, én beszélek: America listen! Americaaa, how can you take away abundance when some people are starving to death? How can you take away the class struggle from all the peoples that never got to enjoy their Bourgeois revolution? How can you take away the feminist and egalitarian aspirations from all the women that never heard of women’s rights? America, prepare yourself for the Mini-Revolution! Let’s talk, neighborhoods and local organizations! Let’s abandon the Grand Illusion of Global Conspiracies! (8.)
– Gorun, hallgass már az anyád pi…ába, mert lelőnek ezek! – ordítottam rá ösztönösen. – B…d meg a posztmodernizmusodat – sziszegtem a fogaim között.
– Think glooooobally, and act looooocally, support the Police Organizations and Alcoholics Anonymous; support your local leaders and self-improvement groups! Prepare yourself for the big change! Support your Laundromat and 7/11… (9.)
Gorun térdre esett az asztalon, és sírni kezdett. A rendőrök eltették fegyvereiket, és az asztalhoz léptek a jelenlevők tapsa közepette.
– Testvér – szólt egyikük. – Lyotard is mandatory in the Police Academy. Thank you, thank you, brother, what a Magnificent day! God be blessed!!! (10.)
Megjegyzés:
1.Micsoda?
2. Ugyan már, csak nyugodtan.
3. használt faszszopó
4. vigyázz a szádra!
5. Amerika, figyelj, Amerika, Amerika, az élet egy szuka! (bitch: szuka vagy kurva) Amerika. Ha nem szeretitek a valóságot, ne utáltassátok meg mással is. (disgust: undor vagy utálat) Éljen soká a posztmodernizmus!
6. Ő Cucu, semmi baj, minden rendben lesz.
7. Uram
8. Amerika, figyelj! Amerika, hogy lehet elvenni a jólétet, miközben néhányan éppen éhen halnak? Hogy lehet elvenni az osztályharcot azoktól az emberektől, akik sosem jutottak el odáig, hogy élvezhessék polgári forradalmukat? Hogy lehet elvenni a feminista és egyenlőségi (egalitárius) vágyakat azoktól a nőktől, akik sosem hallottak a nők jogairól? Amerika, készülj föl a miniforradalomra! Beszélgessünk, szomszédságok és helyi szervezetek! Tegyünk le a világméretű összeesküvések óriási illúziójáról!
9. Gondolkozzatok világméretekben, cselekedjetek helyben, támogassátok a rendőrségi szerveket és az anonim alkoholistákat; támogassátok helyi vezetőiteket és az önfejlesztő csoportokat! Készüljetek föl a nagy változásra! Támogassátok a mosodátokat és a 7/11-et… (a 7/11 valamiféle globális üzletlánc az internet szerint)
10. Lyotard a rendőri akadémia megbízottja. Köszönjük, köszönjük, testvér, micsoda egy varázslatos nap! Isten legyen áldott!
