A cikkhez képgaléria tartozik.
Ma kezdődött az újvidéki Magyar Nyelv és Irodalom Tanszék szervezésében A minoritás poétikái VI. elnevezésű, kétnapos nemzetközi tudományos konferencia a Bölcsészettudományi Kar dísztermében. A rangos szakmai tanácskozásra öt országból érkeztek kutatók, akik a minor – vagyis a kisebbségi, az emigrációs, illetve a többségi normáktól eltérő, kirekesztett csoportokhoz köthető, alternatív identitásokat megszólaltató – jelenségeket a legkülönbözőbb elméleti és kritikai szempontokból közelítették meg.
A szervezők a minoritás körébe sorolták a kisebbségi helyzetben született irodalmi alkotások mellett a többségi normáknak nem engedelmeskedő, szociális vagy politikai értelemben kirekesztett csoportok identitását megfogalmazó műveket, valamint az emigrációban, diszpórában létrejött írásokat is.
A rendezvényt Novák Anikó tanszékvezető nyitotta meg köszöntőjével. Beszédében kiemelte, mekkora öröm számára, hogy a korábbi online alkalom után ismét lehetőség nyílt a személyes találkozásra Újvidéken. Mint fogalmazott, a léthelyzetből fakadóan szinte természetes a fogékonyság a minoritás kérdésköre iránt, a hívószó pedig hat év elteltével is rendkívül termékenynek bizonyult. A tanszékvezető hangsúlyozta, hogy a jelenlévők előtt változatos és tartalmas másfél nap áll: a konferencia íve a monarchia felbomlásától és a Kosztolányi-olvasatoktól a poszthumán elméleteken, a reproduktív testen és az iszony poétikáján át egészen Domonkos István és Fehér Kálmán művészetéig terjed, garantálva az izgalmas szakmai vitákat és a termékeny párbeszédet.
Az előadások sorát Bárczi Zsófia, a nyitrai Konstantin Filozófus Egyetem oktatója indította Két part között című referátumával. Előadásában a két világháború közötti csehszlovákiai magyar prózát és az államfordulat-reprezentációkat vizsgálta Darkó István (Szakadék, Égő csipkebokor, Deszkaváros) és Tamás Mihály (Két part között) regényein keresztül. Elemzésében kifejtette, hogy a Trianon utáni államhatár-változások miként alakították át a táj, az ország és a haza jelentését. A tér nem csupán semleges díszlet, hanem a közösségi önazonosságot alakító tényező: az impériumváltás hatására a haza fogalma konkrétabbá, lokálissá vált, és a város, a táj, valamint a folyópart szimbolikus alakzataiban öltött testet. Darkó műveiben a nemzedéki elhidegülés és a fiktív felvidéki kisváros szomszédságában épülő Deszkaváros az emlékezet és az újrakezdés performatív terévé válik, míg Tamás Mihály regényében a Tisza mint határfolyó a köztes identitás és az átmenetiség modelljét jeleníti meg a távolodó Budapest és a megközelíthetetlen Prága erőterében.
Ezt követően Toldi Éva tartott előadást Az erdei kastélytól a tyúkólig – Transzkultúrás mintázatok Nelio Biedermann Lázár című könyvében címmel. A svájci-magyar származású szerző 2025-ben megjelent sorsregénye egy magyar arisztokrata család három generációjának történetét követi végig a századfordulótól a II. világháborún és az 1956-os forradalmon át egészen a nyugati emigrációig. Az előadó rámutatott a svájci kívülálló tekintet és a belső magyar történelmi tudás kettősségére, amely sajátos transzkulturális fénytörést ad a szövegnek. Toldi Éva részletesen elemzte a regény térszerkezetét, amely az antropológiai helytől – a nemesi identitás centrumát jelentő, ám sötét családi titkokat rejtő dunántúli erdei kastélytól – a „nem-helyekig” ível. Ilyen kényszerű nem-hely a család budapesti lakása, vagy a legfiatalabb generáció 1956-os menekülése során a jugoszláv határon átlépve használt átmeneti szállás, egy tyúkól. Biedermann művében a szabadság nem egy megérkezett állapot, az otthon pedig nem egy statikus földrajzi ponthoz, hanem magához a folytonos átkeléshez, a mozgásban lévő transzkulturális létezéshez kötődik.
Bence Erika előadásában Emigráns sorsminták Péterfy Gergely Digó című regényében a kortárs irodalmi térben kiemelt szerepet kapó bevándorló- és emigrációtörténeteket, valamint azok nyelvi és narratív elbeszélhetőségét állította a középpontba. Kifejtette, hogy a kortárs irodalmi térben kiemelt szerepet kapnak a bevándorló- és emigrációtörténetek, valamint azok elbeszélhetőségének nyelvi és narratív lehetőségei. Thomka Beáta A regénytapasztalat című elméleti kötetére és a legújabb szakirodalmi kutatásokra támaszkodva azt fejtette ki, miként jelennek meg a migrációs tapasztalatok, az otthontalanság és az identitáskeresés alakzatai Péterfy Gergely művének szövésmódjában.
A konferencia további előadói: Márjánovics Diána, Kovács Krisztina, Medve Zoltán, Deczki Sarolta, Tapodi Zsuzsa, Bíró Annamária, Ispánovics Csapó Julianna, Tóth Ágota, Ladányi István, Mikola Gyöngyi, Bakos Petra, Novák Anikó, Bene Adrián, Virág Zoltán, Utasi Csilla.
