Ma a szabadkai Lifka Sándor Art Moziban a Zöld hajú lány című, régiónk egyik legsikeresebb rockoperáját vetítették, amellyel a nemrégiben elhunyt, a Szabadkai Népszínház kiváló művésznője, Jónás Gabriella előtt tisztelegtek. A mű, amelyet Vicsek Károly rendezett a nemrégiben elhunyt Gobby Fehér Gyula szövegkönyvéből és Lengyel Gábor zenéjével, egyike volt az első magyar rockoperáknak. 1981-ben mutatták be a Szabadkai Népszínházban. A darab mérföldkő volt a vajdasági magyar színjátszás életében, 1982-ben elkészítették a televíziós felvételt is.
A teltházas eseményen felszólalt Szabó Hangya Teréz, a Szabadkai Magyar Rádió és a Duna TV újságírója, Vicsek Károly rendező és Lengyel Gábor zeneszerző. Felidézték a színésznő gazdag és tiszteletreméltó pályafutásának legfontosabb pillanatait, csúcspontjait, valamint azt a jelentős művészi örökséget, amelynek köszönhetően neve örökre beíródott a színház- és kultúrtörténet évkönyvébe.
Szabó Hangya Teréz felszólalásában röviden felidézte Jónás Gabriella életútját és művészi pályafutásának legkiemelkedőbb állomásait.
– A Zöld hajú lány című rockopera országos hírnevet hozott számára az egykori Jugoszláviában. Úgy emlékezett vissza, hogy a produkció újdonsága, Lengyel Gábor zenéje, a látványvilág és a fiatalok elmagányosodását megmutató téma együtt tették maradandóvá az előadást. Elmondta, hogy fiatal színésznőként zárkózott volt, Szabadka és az észak-bácskai emberek nyitottsága azonban fokozatosan feloldotta benne a gátlásokat. Mint fogalmazott, azt, hogy közvetlenebbé vált, Szabadkának köszönheti. A Szabadkai Népszínházban töltött éveire hálával tekintett vissza. Úgy fogalmazott, hogy férjével együtt rögtön „mély vízbe” kerültek, de fantasztikus szerepeket kaptak, amelyek szakmailag folyamatos fejlődést jelentettek. Tanárként is azt vallotta: a színészi hivatásban nem lehet a tegnapi sikerből megélni, nap mint nap tanulni és fejlődni kell – hangzott el Szabó Hangya Teréztől.
Vicsek Károly szintén felidézte emlékeit, és azokról a szép időkről, arról a lelkesedésről és alkotói lendületről mesélt, amely akkoriban jellemezte Szabadka kulturális életét. Visszaemlékezése során a veszteség fájdalmáról és az emlékek megtartó erejéről is beszélt. Elmondta, hogy egy közeli alkotótárs, barát vagy családtag elvesztése mindig mély nyomot hagy az emberben, de a közösen megélt történetek, az emlékek és az általuk létrehozott alkotások tovább élnek. Visszatekintve hálával emlékezett arra az időszakra, amikor rendkívüli alkotói szabadság állt rendelkezésükre. Kiemelte, hogy a Zöld hajú lány most ismét a közönség elé került, ami nemcsak az alkotás megőrzése szempontjából fontos, hanem azért is, mert a felvételnek köszönhetően a művészek munkája tovább élhet az utókor számára.
Lengyel Gábor beszélt Jónás Gabriella kiemelkedő pályafutásáról, művészi eredményeiről, valamint arról az emberi tartásról és személyiségről, amely mindenki számára szerethetővé tette. Ugyanakkor örömét fejezte ki amiatt, hogy a rögzített felvételnek köszönhetően a fiatalabb generáció is megismerheti az előadást. Hangsúlyozta, hogy a mű témája a mai napig aktuális, illetve ma is mindenki megtalálhatja benne a maga üzenetét.
Nyitókép: Dér Dianna felvétele
