Írni magyarként címmel tartottak irodalmi estet kedden Szabadkán, a Blaha Lujza cukrászdában. A rendezvény vendége Takaró Mihály – József Attila-díjas magyar író, költő, és Széchenyi-díjas irodalomtudós, irodalomtörténész és tanár – volt, akivel Bata János, az Aracs folyóirat főszerkesztője beszélgetett. Az eseményen egyebek mellett szó esett a magyar irodalomról és annak napjainkban betöltött szerepéről, a költészetről, a klasszikus és a kortárs magyar irodalomról, valamint a digitális világ kihívásairól is.
Mint ahogyan Takaró Mihály fogalmazta, egy dinamikusan változó korban élünk, amelyre az irodalomnak is reagálnia kell. Az irodalom mindig a valóság egyfajta visszatükröződése. S miután ez egy turbulens kor, magának az irodalomnak is ezt kellene tükröznie.
– Az irodalomnak elméletben vannak örök funkciói. Ilyen például a szórakoztatás vagy a tanítás. Ugyanakkor minden korszaknak megvan a maga sajátos szerepe is. Amikor a 16. században Magyarország elvesztette függetlenségét, a magyar irodalomban új funkció jelent meg: a nemzeti függetlenségért folytatott küzdelem. Trianon után a magyar irodalomnak egy új funkciója keletkezett, mégpedig a nemzeti megmaradás funkciója. Ma, a XXI. században az irodalom már nem játszik olyan centrális szerepet, mint bármikor az eddigi korokban, hiszen hihetetlen nagy a konkurenciája. Ezért egyszerre könnyű és nehéz megfogalmazni, hogy mi a magyar irodalom – emelte ki Takaró Mihály, aki hozzátette, szerinte az irodalomnak értékközvetítő szerepet kell betöltenie.
– Az a kérdés, hogy hiszünk-e még abban, hogy a valóságnak mindig többféle olvasata létezik. A jó irodalom éppen attól válik hitelessé, hogy képes ezeket a különböző nézőpontokat megmutatni. Azért lettem a 20. század első felének kutatója, mert a magyar irodalom ezeréves történetében ez volt az az egyedülálló korszak, amikor szinte minden társadalmi rétegből kinőtt valaki, aki európai szintű valóságolvasatát adta a maga korának. József Attila, aki proletariátusból jött, és az ő szocializáltságából adta az általa teljesen hitelesnek, „onnan így néz ki a világ” című valóságolvasatot. Vele szemben ott állt Babits Mihály, a konzervatív polgári neveltetésű, hét nyelven beszélő európai műveltségű alkotó, aki ennek a valóságolvasatát adta a magyar társadalomnak. Kosztolányi Dezső, aki a polgári radikális irodalomnak a nagyja, vagy Herczeg Ferenc, aki az egész magyar nemzeti középosztály valóságolvasatát látja, ugyanerről a korszakról. Sinka István, aki a zsellér-, cseléd- és pásztortársadalom világából érkezve mutatta meg, miként látszott onnan a magyar társadalom valósága – hangsúlyozta a József Attila-díjas magyar író, költő, aki úgy véli, hogy az irodalomnak új kommunikációs csatornákat kell találnia, ha fenn akar maradni. Jól látható ugyanis, hogy nemcsak az irodalom, hanem általában a művészet és a kultúra is válságban van, és ha nem talál új csatornákat, rendkívül nehéz lesz maga a túlélés is.
Az est folyamán Takaró Mihály saját verseskötetéből is felolvasott a jelenlévőknek. Az eseményt az Észak-bácskai Magyar Pedagógusok Egyesülete az Aracs Alapítvánnyal közösen szervezte az EduCafé elnevezésű rendezvénysorozat keretében.
Nyitókép: Takaró Mihállyal Bata János beszélgetett/Fotó: Dér Dianna
