Vikor Györgyi Versek fülkeéjből című első könyvének első bemutatóját tartották meg a szabadkai Népkör MMK-ban. A szerzővel dr. Hózsa Éva, a kötet recenzense, és Brenner János szerkesztő beszélgetett. A könyv a Forum Könyvkiadó Intézet gondozásában jelent meg. A rendezvény kezdetén Antalovics Péter, a Forum igazgatója köszöntötte az egybegyűlteket, és kiemelte, a könyv címe sokat mondó, illetve sokat sejtető, egyedi hangú, szubjektív lírára utal, a fülkeéj egy metafora, ami sok mindent jelenthet. Brenner János a kötet alcímére hívta fel a figyelmet, a csend élet irodalom szintén sokféleképpen értelmezhető, hiszen mindhárom szó között van reláció. A könyvről így elmondható, hogy az olvasónak is ad teret a saját értelmezésre.
Vikor Györgyi csantavéri származású, de mindig is inkább a városok vonzották, és sokan magyar szakos tanárnőként ismerik. Középiskolás kora óta foglalkozik a versekkel, mindig jól tudott írni, azt már az általános iskolában is mondták neki a tanárai, de fiatalabb korában viszonylag kevés verset írt. Ez iránt inkább a nyugdíjas években érzett késztetést. A kötet ötvenkét verset tartalmaz, hosszabbakat és szösszeneteket egyaránt, de ahogyan azt Hózsa Éva hangsúlyozta, mindegyik vers végiggondolt, nagyon jól formált és kidolgozott.
A kötetet személyes szál szövi át, halálélmény is hozzájárult a létrejöttéhez, és különlegessége, hogy intertextualitás, azaz a szövegköziség uralja, így a költészet kedvelőit szinte egyfajta kutatásra, nyomozásra is késztetheti.
– A versekben nem azt mondom el, hogy mit gondolok valamiről, mert azt már oly sokan elmondták. Mi a posztmodern nemzedékhez tartozunk, az egyetemen is erről tanultunk. Akarva-akaratlanul az ember mindig abból indul ki, amibe beleszületik – hallottuk Vikor Györgyitől, aki József Attila mellett ihletforrásként jelölte meg Tolnai Ottót, Parti Nagy Lajost és Tandori Dezsőt is.
– Mondhatnám Rakovszky Zsuzsát és Tóth Krisztinát is, akik az emlékezés nagy mesterei. Ugyanakkor szívesen olvasok verseket számomra ismeretlen költőktől, fiataloktól is. A jó vers megérint és kísér, azután pedig jön valami más – tette hozzá.
Hózsa Éva azt is megjegyezte, hogy Vikor Györgyinek jó érzéke van a humorhoz és iróniához, akárcsak a költői képekhez és a metaforákhoz. Habár a szerző vonzódik a képekhez és a képzőművészethez, mégis az volt az elképzelése, hogy a kötete ne legyen illusztrálva, mivel az mélyebb kapcsolatot, együttműködést feltételezett volna az illusztrátorral, ő pedig inkább tartja magát „magányos farkasnak”. A fedőlap kapcsán egy „visszafogott” képre gondolt, így esett a választás Raffai Ingrid alkotására, ami akár a törékenységet juttathatja eszünkbe, és emiatt is illik a kötetben található versekhez.
Nyitókép: Fotó: Lukács Melinda
