2026. április 9., csütörtök

Kémek a partvonalról

Utolsó befutók (Slow Horses) – Sorozatrecenzió

A streamingháborúban a Netflix, a Disney+ és a Prime Video ugyan globális nézettségi rekordokat dönt, de a minőség és a kritikai elismerés terén már nem olyan dominánsak, mint korábban, valamint a túlkínálat és a vegyes fogadtatás jellemezi ezeket a platformokat. Ezzel szemben a HBO Max és az Apple TV+ kizárólag saját gyártású, exkluzív alkotásaival a minőségre és a presztízsre épít – éppen ezért kerültek a streamingplatformok élvonalába.
Az Apple TV+ kínálata mennyiségben elmarad a versenytársakétól, de a kritikusok és a közönség egyaránt elismeri a platform zászlóshajóit. Az olyan ikonikus sorozatok, mint az űrkutatás alternatív történelmét bemutató For All Mankind című sci-fi, a Shrinking (Harrison Forddal a főszerepben) ahol a gyász, a család és a saját magunkkal való megbékélés témái elevenednek meg humorral és érzelmekkel átszőve, vagy pedig amilyen egy disztópikus világban játszódó Severance című tudományos-fantasztikus sorozat. 
A platform legkiemelkedőbb alkotásai közé tartozik a Mick Herron Slough House-regényein alapuló Utolsó befutók (Slow Horses) című thriller-sorozat is, amely nem a hagyományos kémtörténetek kliséit követi, hanem az MI5 „kispadra ültetett” ügynökeinek mindennapjait, kalandjait mutatja be, akik hibáik miatt a lepukkant Slough House-ba kerültek, de a sors fintorának köszönhetően mégis kulcsszerepet játszanak a brit titkosszolgálat életében és ellopják a show-t az elit ügynökök orra elől. 

Maga a sorozat stílusa sötét, cinikus, de egyben intelligens és humoros. A karakterek komplexek, a cselekmény feszült, és nemcsak az akcióra, hanem az emberi kapcsolatokra is fókuszál.
Azon délszláv vagy vajdasági magyar képregényrajongók számára az Utolsó befutók különösen izgalmas lehet, akik annak idején és mai is előszeretettel forgatják az olaszországi Max Bunker és Magnus által szerzett kultikus Alan Ford képregényfüzeteket, amelyek a kémregények és az akciófilmek kliséit dolgozza fel iróniába csomagolva. Ugyanis a sorozat és a történetvezetés e képregénysorozat hangulatát idézi fel. Mintha a nyugat-balkáni térség kedvenc képregényhősei elevenednének meg a képernyőn.
A csapat tagjai – Gary Oldman által zseniálisan megformált Jackson Lamb, a szedett-vetett csapat vezetője cinikus, manipulatív, trehány, láncdohányos alkoholista és trágár, de mindig van egy terv a tarsolyában, és gyakran a saját módszereivel oldja meg a problémákat. River Cartwright, egy kudarcba fulladt akció miatt a Slough House-ba került ambiciózus, de bizonytalan fiatalember kezdetben frusztrált és dühös, amiatt, hogy a karrierjét „pocsékolja” az egységben, de idővel rájön, hogy a csapatban is fontos szerepe lehet. Catherine Standish, Lamb helyettese, egykori sztárügynök, a csapat „anyjaként” mindig tudja, mi folyik a Slough House-ban, és alkoholfüggősége ellenére rendkívüli képességekkel rendelkezik, gyakran ő tartja össze a csapatot. Roderic Ho, a csapat számítógépes zsenije antiszociális, de bármit meg tud tenni a számítógépekkel, a viselkedése miatt viszont gyakran kerül vicces helyzetekbe. Louisa Gay, a csapat új és talán legintelligensebb tagjaként pedig ambiciózus, és gyakran ő az, aki rájön a fontos részletekre. Mindannyian gyarlók, cinikusak, de mégis szimpatikusak. Együtt erős csapatot alkotnak, ahol a gyarlóságuk gyakran az erősségük forrása.

Mick Herron regényei és az ezek alapján készült sorozat frissességet visz a kémtörténetek műfajába, és a sztereotipikus kémábrázolást sutba vágva a „kudarcot vallott” hírszerzők történetét meséli el. Nem jóvágású, fess öltönyöket viselő szuper kütyüket használó, csillogó sportkocsikkal száguldozó, kaviárt és homárt fogyasztó, vodka-martinit kortyolgató, nők fejét elcsavaró arcokról szól ez a sorozat, hanem azokról a cigiző, kopott farmernadrágban és zakóban járó, szemétkaját majszoló, olcsó lőrét, sört, whiskyt szopogató, szürke eminenciásokról, akik a hivatalos szolgálatban már nem kívánatosak, de mégis fontos szerepet játszanak. A sorozatot és a könyveket is átitatja a fekete humor és a cinizmus, és elénk tárja a valóságos titkosszolgálatok belső konfliktusait, hatalmi játékait és etikai dilemmáit, és arra emlékeztet minket, hogy ahogyan bizonyos tekintetben a való életben, a kémvilágban is a legérdekesebb karakterek azok, akik nem mindig nyernek, de soha nem adják fel.

Magyar ember Magyar Szót érdemel

Nyitókép: Fotó: IMDB.com