Kosztolányi öröksége kötelez bennünket

„Szép és jeles napon született, híres ember lesz belőle” – ez a mondat hangzott el családi körben Kosztolányi Dezsőről születésekor, és ezt idézték a Szabadkai Városi Könyvtárban a Kosztolányi Dezső Irodalmi Napok pénteki rendezvényén. A programsorozaton csütörtökön a középiskolásoké volt a főszerep, pénteken az ünnepi műsor és a tudományos/szakmai előadások mellett Kosztolányi mellszobrát, egész alakos szobrát és emléktábláját is megkoszorúzták. Kedden a szabadkai könyvtárban, virtuális séta során a Kosztolányi korabeli Szabadkával ismerkedhetnek meg az érdeklődők.

A költő születésének 141. évfordulójára szervezett pénteki eseményen Berényi Eszter, a könyvtár igazgatónője osztotta meg gondolatait arról, mit is jelent az a csaknem 40 éves múlttal rendelkező hagyomány, amely az irodalmat, közösségi önazonosságunk egyik legfontosabb hordozóját élteti a Kosztolányira való megemlékezés által. 

– Kosztolányi öröksége megerősít bennünket abban, hogy a nyelv, amelyen megszólalunk, érték, hogy a kultúra, amelyet hordozunk, élő és továbbadható. Ez a felismerés különösen fontos egy kisebbségi létben, ahol az identitás nem adottság, hanem egy folyamatosan megélt és megerősített valóság. Éppen ezért különös jelentőséggel bír, hogy ennek az örökségnek az ápolása egy olyan intézményben történik, mint a Szabadkai Városi Könyvtár – mondta az igazgatónő.

Mindezt kiegészítette azzal, hogy a könyvtár szerepe most, a digitális korban nagyobb, mint valaha, igyekezetükre pedig jó példa a Magyar Tudományos Akadémiával és a helyi kulturális intézményekkel való összefogásban készülő állandó kiállítás, amely kapcsolatot kíván teremteni a múlt és a jelen között. 
Hajvert Ákos, a Magyar Nemzeti Tanács Végrehajtó Bizottságának művelődéssel megbízott tagja felhívta a közönség figyelmét, hogy 2005 óta Kosztolányi születésnapja, március 29. a vajdasági magyar könyvkiadás és olvasás napja. A következő módon utalt vissza Berényi Eszter szavaira a könyvtár feladatával kapcsolatban: 

– Legyen hely, ahol lehessen olvasni! Természetesen a könyvtárnak meg kell újulnia és inspirációt adnia, de ne felejtsük el azt a hagyatékot, amit a könyv jelent és évezredeken keresztül jelentett.

Hajvert Ákos, aki egyébként Radnóti-díjas versmondó, gondolatait a Boldog, szomorú dal elszavalásával zárta. Az ünnepi műsort a Szabadkai Zeneiskola tanulóinak produkciói, illetve a Vajdasági Magyar Versmondók Egyesületének műsora tette színesebbé, a szünetben pedig a résztvevők megtekinthették az olvasóterem előterében kiállított Kosztolányi-anyagokat. 

A köszöntőket két díszelőadás követte, amelyek Kosztolányi Dezső sokszínű munkásságának két eltérő szegmensét mutatták be a közönségnek. Először Parádi Andrea, a budapesti Petőfi Irodalmi Múzeum munkatársa, tudományos titkár és irodalomtörténész mutatta be Kosztolányi Dezső alkotói módszere a kéziratok tükrében című előadását. 

– Nagyon sok szó esett arról, hogy a hely, ahol vagyunk, az egy könyvtár, ami azért is nagyon fontos, mert a filológusok az alexandriai könyvtár óta ugyanazt a feladatot végzik. Megfelelően próbálják értelmezni a szövegeket, megfelelő olvasatot próbálnak nyújtani ezekhez – mondta Parádi Andrea, aki munkatársa egy olyan projektnek, amelynek célja szintén a jó olvasat elkészítése, Kosztolányi kéziratait és megjelent műveinek forrását figyelembe véve. Az előadó Kosztolányi kéziratos szövegeiről és kivágatairól osztott meg gondolatokat, illusztrálva azt, hogy milyen következtetéseket vonhatnak le az efféle dokumentumok alapján a szakértők. Többek között az Aranysárkány szereplőiről és a cselekményszál bizonyos mozzanatáról hallhatott érdekességeket a közönség.

Ezt követően dr. habil. Kelemen Zoltán Béla, a Szegedi Tudományegyetem oktatója tartott előadást Kosztolányi anyanyelve címmel. A fókusz ebben a szabadkai születésű írónak a magyar nyelvhez való viszonyán, ezzel kapcsolatos vélekedésén, illetve nyelvművelő és nyelvújító tevékenységén volt, amelyet munkásságának egyes művein keresztül mutattak be.

– Kosztolányi a magyar kultúra azon alakítói közé tartozott, akik Kazinczyhoz vagy Arany Jánoshoz hasonlóan a legtöbbet tették a magyar nyelv és az anyanyelvi művelődés szolgálatában – mondta a szegedi bölcsészkar oktatója. Hozzátette, az író úgy vélekedett: aki nem ismeri kellően az anyanyelvét, az gondolkodni sem tud. Számos érdekességről hallhattak az összegyűltek: a szójátékról, a tíz legszebb magyar szóról, illetve az idegen szavakról, amelyeknek Kosztolányi szerette volna a magyar megfelelőit honosítani anyanyelvében. 

A program végén három kiadó munkatársa összegezte a vajdasági magyar könyvkiadás jelenlegi helyzetét. Elsőként Antalovics Péter, a Forum Könyvkiadó Intézet igazgatója beszélt arról, hogy céljaik között van a vajdasági magyar irodalom középgenerációs alkotóinak támogatása és az utánpótlás pályázatok általi biztosítása. Szerb művek lefordításával igyekeznek a kortárs irodalmi trendeket bemutatni a magyar közönség számára. Szépirodalom mellett megjelent képzőművészeti albumaikról, művelődéstörténeti köteteikről és folyóirataikról is beszélt. Ezután Szerda Zsófia számolt be az idén 80 éves Hét Nap kiadói munkásságáról, a már megjelent és a jövőben tervezett kiadványokról: novelláskötetről, sporttal, illetve gasztronómiával kapcsolatos munkákról, valamint a gyerekkönyvükről, amely képi illusztrációt és zenéket is tartalmaz. Végezetül Máriás Endre, a Magyar Szó főszerkesztő-helyettese átadta Erdődi Edvina igazgatónő üdvözletét, majd beszélt többek között a Naptárról, a Szórványlétben kötetről, a jubileumi kiadványokról, a Terasz tárcagyűjteményről és a Keverem-kavarom gyermekszakácskönyvről, valamint rövid ismertetőt tartott a közelmúltban megnyílt Sajtó- és Nyomdamúzeumról.