A Vajdasági Mathias Corvinus Collegium Alapítvány szabadkai székházában filmvetítéssel egybekötött panelbeszélgetést tartottak az 1999-es NATO-bombázások 27. évfordulója alkalmából. Az eszmecsere közreműködői Kabók Erika újságíró, a Magyar Nemzeti Tanács Végrehajtó Bizottságának tagja, dr. Bordás Sándor klinikai pszichológus és Soós Georgina, a Pannon RTV szerkesztője voltak. A beszélgetést Agárdi Gábor, a Pannon RTV igazgatója vezette.
A rendezvényen sor került Soós Georgina Én meséltem neki című dokumentumfilmjének első nyilvános vetítésére. Az alkotásban személyes történetek szerepelnek. A film különleges módon világít rá arra, hogy miként élnek tovább a múlt eseményei a családi történetekben. Az alkotás a Pannónia Alapítvány gondozásában és támogatásával készült.
A vetítést követő panelbeszélgetés középpontjában a történelmi/háborús traumák feldolgozásának kérdése állt. A résztvevők arról beszélgettek, hogyan hatnak a kollektív traumák a közösségek életére, valamint arról, miként lehet a múlt tapasztalataiból tanulva erősebb és tudatosabb közösséget építeni.
Kabók Erika azt idézte fel, a Magyar Szó újságírójaként és szerkesztőjeként hogyan élte meg a 90-es éveket, amikor a háború a mindennapok része volt.
– Előfordult, hogy a hatóságok a munkahelyekre is bementek, és bilincsbe verve vitték el a férfiakat. Pontosan emlékszem, hogy Kubát János, a Magyar Szó akkori főszerkesztője Újvidéken bejelentette, hogy csak nők dolgozhatnak az újságnál, a férfiakat pedig arra kérte, hogy mentsék magukat. Sok nehézséggel néztünk szembe, bombázáskor áram sem volt. Előfordult, hogy a város egyik részéből rohantam át a másikba barátokhoz, ahol volt áram, és úgy tudtuk elküldeni a napi anyagot – mesélte Kabók Erika.
Dr. Bordás Sándor kiemelte, hogy a hosszan tartó traumák poszttraumás stressz zavar kialakulásához vezetnek. Ez az állapot nemcsak gyermekeknél, hanem felnőtteknél is jelentkezhet.
– Különösen meghatározó tényező, hogy egy egyszeri eseményről vagy egy évekig elhúzódó, háborús állapotról van szó. A jelenséget először a vietnami háborúból hazatérő katonák esetében figyelték meg, akik sokszor képtelenek voltak feldolgozni a háború során átélt és elkövetett erőszakos cselekményeket. A trauma újrajátszása egyfajta pszichés kísérlet arra, hogy az egyén feldolgozza a történteket, és helyreállítsa belső egyensúlyát. Ha ez nem sikerül, a feszültség más módon törhet felszínre: agresszió formájában kifelé, vagy akár befelé fordulva, önkárosításként – taglalta a pszichológus.
Soós Georgina, a film megalkotója hangsúlyozta, hogy a közeljövőben a televíziós bemutatóra is sor kerül.
– Erős párhuzamot látok a saját múltam és jelenem között, hiszen a lányom ma körülbelül annyi idős, mint én akkoriban. Habár a mai gyerekeknek is megvannak a maguk kihívásai, mégsem kell ugyanazzal a félelemmel és hiányérzettel szembesülniük, mint egy háborús időszakban. Sokáig gondolkodtam azon, hogy miként lehet a gyerekkori emlékeket hitelesen filmre vinni. Célom volt bemutatni azokat az élményeket és benyomásokat, amelyek meghatározták akkor a gyerekek világképét. Nem vontam be szakértőket a film készítésébe, nem használtunk pontos tényeket, hiszen a szubjektív tapasztalatok hitelesebben adják vissza a történetet – fejtette ki az alkotó.
Nyitókép: Fotó: Molnár Edvárd
