Homályos emlékek

Nem szokványos az, ahogyan bemutatták az Újvidéki Művészeti Akadémia harmadéves fotográfia szakos hallgatójának, Kovács Ákosnak a Blurry Memories elnevezésű fényképsorozatát a szabadkai T Gallery előtt. Az ifjú alkotó 6 éve kezdett el fényképészettel foglalkozni, ez pedig első önálló, egynapos kiállítása volt.
A projekt témája az idős korba való átmenet és a demencia, amelyhez az ihletet a fotográfus egy személyes tapasztalata nyújtotta. A képsorozat központi alakja ugyanis Kovács Ákos nagyanyja, aki unokája elmondása szerint férje elvesztése után drasztikusan megváltozott, új személyisége pedig megnehezítette a közösen eltöltött pillanataikat unokájával. A probléma oka főként a meg nem értés volt, hiszen a család ekkor még nem tudhatta, hogy a nőt hamarosan demenciával diagnosztizálják majd. A sorozat első képei még az értetlenség időszakában készültek a nagymamáról, afféle megküzdési stratégiaként Kovács Ákos számára. 

Munkája a diagnózis után azonban új fordulatot vett, célja pedig a demenciával járó állapot vizuális dokumentálása lett. A fiatal fotográfus a konceptuális művészet szellemében folytatta munkáját, amelynek jellemzője, hogy a művésznek nem feltétlenül kell jelen lennie az alkotás pillanatában, csupán az elképzelés megfogalmazójaként vesz részt az elkészítésben. Ezért nagyanyjának, aki közben egy idősek otthonába költözött, egy automata, színes képeket készítő fényképezőgépet adott, és megkérte, hogy ő is fényképezzen: portrékat, helyszíneket, mindazt, ami körülveszi őt. Mivel a fényképezést az unoka is folytatta fekete-fehér képek formájában, a kiállítás egy kontrasztos ábrázolást nyújt arról, hogy hogyan látja egy demenciában szenvedő ember a világot, valamint, hogy hogyan lát a világ egy demenciában szenvedő embert. Arról, hogy mi olvasható ki a képekből, illetve miben különbözik a két sorozat, a fiatalember a következőt nyilatkozta:
– Az idősek otthonába járás teljesen megváltoztatta a nézőpontomat az életről. Szerintem gyermekként mindent intuitíven csinálunk, nem gondoljuk túl a dolgokat, felnőttkorban azonban jön a sok felelősség, és elveszik belőlünk a gyermeki őszinteség. Az életünk végén, az idős korban azonban visszatérünk ehhez. Én azt láttam az otthonban, hogy mivel az ott élő személyek már nem tudnak magukról gondoskodni, intuitívebben csinálják a dolgokat. Gyakran rajzolnak, kifestőznek, ezek pedig engem valahogy mindig gyerekrajzokra emlékeztettek. Ugyanez igaz azokra a fényképekre is, amelyeket a nagymamám szemszögéből látunk: sokkal expresszívebbek és szabadabbak, mint amiket én készítettem volna. Teljesen őszinte pillanatokat ábrázoló, elvontabb képek, elvontabb színekkel és kompozíciókkal, amelyekre nagy hatással van az időskor és a demencia. Maga a választott technika, az analóg fényképezőgép is tükrözi mindezt.

Az ifjú alkotó a művészetre egyfajta terápiaként tekint, amely segít neki érzelmei kifejezésében, és amely szerinte az egyedüli módja annak, ahogyan ő a nagymamájának is segíteni tudott. A fényképezőgép ugyanis egy olyan eszközt jelent az idősek otthonában élő hölgy számára, amellyel kreatívan tudja eltölteni az idejét, és amely a világ egy új részletét mutatja meg számára, hiszen családtagjaival ellentétben ő maga korábban sosem foglalkozott fotózással. A sorozat elkészítése által pedig a projekt megálmodója úgy érzi, közelebbi kapcsolatot teremthetett nagymamájával. 
Kovács Ákos nemcsak azért szeretné, hogy minél több helyre eljusson a sorozat, hogy megmutassa magát a világnak, hanem fel is szeretné hívni a figyelmet a mentális betegségek és a demencia súlyára. Fontosnak tartja a mielőbbi diagnózist, hiszen szerinte a legnagyobb fájdalom az, ha látjuk egy szerettünk szenvedését, de nem tudjuk, mi okozza azt, így segíteni sem tudunk rajta. A fotográfus-hallgató emellett más, hasonlóan komoly hangvételű munkákon is dolgozik: egy másik, negyedik éve készülő sorozatának témája például a magány ábrázolása bolhapiacokon készített portrékon keresztül. Üzenetét szeretné minél több helyre eljuttatni, így reményei szerint lesznek még más, akár külföldi kiállításai is, mind a most bemutatott, mind más témákról.