Szabó Regina és Óvári Dániel alkotópáros közös munkájában szervesen kapcsolódik össze a mesélés, a zene és a játék, produkcióikban pedig a gyerekek nem csupán nézők, hanem aktív résztvevők is. A vajdasági közönség régóta ismeri és szereti őket, közös produkcióik célcsoportjául azonban a gyerekeket választották. A juhász és a sárkány című népmese-feldolgozásuk után most az I. Zsidó Mesék című programra készítették el a Mózes történetét bemutató mesés-zenés darabjukat, amit a zentai Kiszsinagógában mutattak be.
Az alkotókkal ennek apropóján beszélgettünk közös művészi munkájukról, a gyerekközönség sajátosságairól, valamint arról, hol találkozhat velük mostanában a közönség.
Hogy állt össze ez a formáció?
Óvári Dániel: – Mindketten kacsingatunk a művészet felé. Én énekelek, zenélek, több formációm és zenekarom volt, emellett amatőr színészként is tevékenykedem, Regina pedig profi színésznő. Ebből adódóan könnyen jött az ötlet, hogy közösen is belekezdjünk valamibe. Az I. Zsidó Mesék programra készített előadás mellett csináltunk egy másikat is, amiben A juhász és a sárkány című népmesét dolgoztuk fel. Felléptünk már vele Magyarkanizsán, márciusban lesz még 3-4 fellépésünk, és szeretnénk a következő hónapokban tovább kamatoztatni. A munka azért működik ilyen gördülékenyen, mert Regina nagyon ügyesen össze tudja állítani a forgatókönyvet. Az ő fejében születnek meg a történetek, benne áll össze vizuálisan a darab, amihez én zenészként annyit tudok hozzátenni, hogy megzenésítünk egy-két dalt, vagy mi írunk hozzá, vagy keresünk ismert gyerekdalokat, amiket be tudunk építeni. Nagyon jól működik kettőnk között az összhang, kiegészítjük egymást a munkafolyamatok során, így válik kerek egésszé az, amibe belekezdünk.
Szabó Regina: – Fontos kiemelni, hogy interaktív előadást készítettünk pont azért, hogy a gyerekeket bevonjuk, és ne egy olyan előadást kapjanak, ahol csak nézők lehetnek, hanem olyat, ahol ők is résztvevők. Én úgy látom, hogy ez működik, mert a gyerekek még elhiszik, hogy ez egy játék, amibe tényleg bele lehet menni. Nem gondolkodnak azon, hogy mi lesz, ha megszólalnak, vagy ha odajönnek hozzánk és megfogják a kezünket, hanem csak megcsinálják. Benne vannak a játékban, ezért nagyon könnyű velük közösen alkotni. Lehet csinálni kisebb etapokat, amikben bújócskázunk vagy táncolnak velünk, szóval bevonjuk őket is, hogy élményt kapjanak, és ne csak egy előadást.
Ó.D.: – Természetesen ma a gyerekeknek már magasabb az ingerküszöbük, mint 10–20 évvel ezelőtt volt. Annyi minden inger éri őket a mai világban, hogy a figyelmüket játékos módon, sokkal több apróbb elemmel kell lekötni, és benne kell maradni ebben a szűk félórás keretben, ami még számukra is élvezhető. Azért próbáltunk elhelyezni az előadásban változatos elemeket, hogy fenntartsuk a figyelmüket.
Miért éppen a gyerekek felé fordultok?
Ó.D.: – Erre szerintem mindenki azt mondaná, hogy a gyerekek a leglelkesebb közönség.
Sz.R. – És a legnehezebb is.
Ó.D.: – És a legnehezebb is, mert ami a szívükön, az a szájukon, ha valami nem tetszik nekik, azt is rögtön visszacsatolják. Ha viszont jól csináljuk, akkor aranyat ér az a csillogás meg az a szeretet, amit utána tőlük visszakapunk.
Sz.R. – Emellett azt is fontos elmondani, hogy gyerekelőadások itt, Vajdaságban nem igazán vannak. Ami van, az egészen kevés, nem sokan foglalkoznak ezzel, miközben fontos lenne, hogy a gyerekek ne csak a pedagógusoktól kapjanak mesét meg történeteket, hanem olyan emberektől is, akik kicsit más szempontból közelítik meg a mesélést. Úgy látom, van nálunk némi hiány, ami a gyerekprogramokat illeti.
Körvonalazódik-e már a következő projektetek?
Sz.R. – Szeretnénk folytatni a népmesék feldolgozását. A juhász és a sárkány is egy népmese, és ennek mentén szeretnénk készíteni még egyet. Tervben van egy újabb bibliai témájú előadás, de azt még nem tudjuk, hogy ez pontosan mi lesz.
Ó.D.: – Szeretnénk végigjárni egy vajdasági körutat, elvinni az előadást ovikba, és az általános iskolások alsósait is szívesen meglepnénk egy-egy izgalmas, interaktív előadással.
A felnőtt közönség hol láthat titeket mostanában?
Sz.R. – Én Budapesten, a Magyar Színházban játszom az Indul a bakterház című előadásban, ez havonta többször van színpadon. Emellett továbbra is játszom a monodrámámat, az Egyasszonyt, ami szerencsére nagy siker, illetve szerepelek a Kaland a villában című off produkcióban, meg készülőben van egy másik off produkció is, amiről még korai lenne bármit is mondani.
Ó.D.: – Én több formációban zenélek. Van egy duó egy hölggyel, Botka Tímeával, van a Baraparty zenekar, illetve egyedül is szoktam vállalni akusztikus fellépéseket. A temerini Jáccunk Trupp amatőr színtársulat tagjaként pedig részt veszek a Rómeó és Júlia előadásban, ami egy zenés darab, és idén még vinni fogjuk néhány helyre.
Nyitókép: A Mózes-történet interaktív feldolgozása a legkisebbeket is magával ragadta/Fotó: Gergely Árpád
