A 97 éves korában Tel-Avivban elhunyt Ilan Eldad – Lengyel Iván – 2002-ben a szabadkai Népszínházban két előadást is rendezett: a Nem fáj című produkció Agota Kristof Trilógia című műve alapján készült, a Johnny fegyverben című monodráma szerzője pedig Dalton Trumbo. Mindkettő nagyon erőteljesen mutatja be a mindenkori háború szörnyű, tragikus következményeit. A Trilógiából készült produkció egy ikerpár élettörténetét dolgozza fel, akiket a háború, a gyűlölet, a félelem választ el és kerget embertelen életkörülmények közé. A cselekmény egy meg nem nevezett határvárosban történik, a határ két oldalán. A másik előadás, a monodráma hőse, Johnny 19 éves, naiv, aki romantikus hősként szeretne visszatérni, ám az I. világháború valamely frontszakaszán olyan súlyosan megsérült, hogy teste teljesen lebénult, süketen, vakon vegetált, elméje viszont ép maradt, és emlékezik, állandóan felvillannak a múlt képei.
A két remek előadást nem csak a közönség, a szakma is magasra értékelte. A Nem fáj a Vajdasági Hivatásos Színházak Fesztiváljának fődíját nyerte el, Pálfi Ervin és Ralbovszki Csaba színészi, Ilan Eldad rendezői díjat kapott, a zenéért Matlári Miklóst díjazták. A pécsi POSZT-on Karna Margit a legjobb női epizódszereplőnek járó elismerést vehette át (s később a Magyar Kritikusok Céhe is ezért az alakításért választotta az adott évad legjobb női mellékszereplőjének), Kisvárdán is díjazták az előadást, s külön G. Erdélyi Herminát. Kálló Béla pedig a Johnny fegyverben című monodrámáért érdemelte ki a Pataki-gyűrű díjat (amelyet abban az évben ítéltek oda első alkalommal).
Ilan Eldad, azaz Lengyel Iván Szabadkán született, nagyapja a korzó sarka és a Pátria Szálló közötti részen működött Lloyd kávéház tulajdonosa volt. Lengyel Ivánnak már a szabadkai gimnázium diákjaként filmkritikái jelentek meg az egyik helyi újságban. A boldog, gondtalan éveket követte a sötét, borzalmakkal teli periódus. Amikor 2002-ben e sorok írója interjút készített Ilan Eldaddal, ő megmutatta azt a pecséttel ellátott cédulát, amelyben az áll, hogy a 13 éves fiúnak zsidó származása miatt 1944. június 1-jén a rendőrkapitányságon be kell szolgáltatnia a kerékpárját. Mint megjegyezte, amikor 52 év után Szabadkára készült, az is eszébe jutott, vajon hol végezte az ő gyermekkori kerékpárja. Gettó, koncentrációs táborok… , amelyek poklából a családja 90 százaléka nem tért haza. Ilan Eldad az 1940-es évek második felében a szabadkai Népszínházban Csehov Leánykérés című művét állította színpadra, majd a belgrádi Avala Filmben kezdte el a filmes karrierjét. Mint az akkori, e sorok írójának adott interjúban nyilatkozta: érezte, hogy a kommunista hatalom minden művészeti, művészi szabadságot már csírájában megfojt, ezért Izraelt választotta, édesanyjával egyetemben. Ilan Eldad tanult Angliában, dolgozott rendezőként a szigetországban, Otto Preminger segédrendezője volt az Exodus című Oscar-díjas film készítésekor. Felesége, Dina Doronne ismert izraeli színésznő volt, aki Anne Frank szerepében aratott sikert a Broadwayen. Minderről akkor mesélt Ilan Eldad, amikor a két rendezés erejéig visszatért szülővárosába, Szabadkára. A meghívásra úgy került sor, hogy Brestyánszki Boros Rozi dramaturg megismerkedett vele egy nemzetközi színházi összejövetelen, s hamarosan a magyar társulat vezetése felkérte Eldadot az itteni rendezésre.
Magyarországon is több ízben rendezett, a Vígszínházban, a Thália Színházban, a Budapesti Kamarában. Ilan Eldad az izraeli színházi élet meghatározó alakja volt.
Nyitókép: Fotó: jegy.hu
