2014. február 12-én, ma van tizenkét éve annak, hogy az Újvidéki Színház bemutatta a Neoplantát, amely „Végel László azonos című regényének felhasználásával jött létre, és valós életünk inspirálta”. Már a puszta jubileum is megérné a megemlékezést, ám ma, az évfordulón a teátrum századik alkalommal tűzi műsorra Urbán András rendezését! A produkció előtt 17 órától a színház stúdiótermében Végel Lászlóval, a Neoplanta című regény szerzőjével Vlasics Sarolta újságírónő beszélget.
Ritkán fordul elő, hogy egy előadás megéri mifelénk a 100. játszást. (Urbán András két másik rendezése, az Urbi et Orbi és a Béres Márta One Girl Show mellett a szabadkai Népszínház Indul a bakterháza hozta össze ezt a játszásszámot.)Kell hozzá a helyi közönség töretlen érdeklődése, szélesebb nemzeti és nemzetközi érdeklődés, egy csomó fesztiválmeghívás, utazás, turné – ezeknek záloga pedig egy olyan előadás, amely lokális jellege mellett szélesebb érvényességű, és amelynek igazságai úgy tudnak legitimek maradni, hogy közben nem kell állandóan újraaktualizálni, átírni, megerősíteni a szöveget.
A Neoplanta szövege (a koncepció Urbán András munkája, a dramaturg pedig Gyarmati Kata volt) nagyban táplálkozik Végel László regényéből, amely nem sokkal a bemutató előtt jelent meg. Végel a huszadik század Újvidékjét elemző városregénye nagyjából 1989-ig követi az eszmék és politikai rezsimek viharában középül rekedt város történelmét. Az előadás ennél továbbmegy: dokumentarista igényességgel elevenedik meg benne a jughurtforradalom, a kilencvenes évek gyűlöletbeszéd-foszlányai, és egy fragmentumos-erodálódott-többnyelvű jelenettel a mai EXIT-szerű, a történelmet közhelyekké silányító, a multikulturalizmust már csak pályázati célokra felhasználó Újvidék képe is kirajzolódik. Az előadás talán legsajgóbb jelenete egy beszélgetés, amely a jelen problémáira reflektál, és amelyben egy-két apróbb adaton kívül egyetlen mondatot sem kellett megváltoztatni 2014 óta...
Újvidék város története itt nem egyszerű történelmi ténylistázás: a Neoplanta Mária Terézia alapítólevelétől indul, majd a hódító törzsek felsorolásán át a határok ide-oda mozgásának terében halad, a Duna csodálatos Strandjától a dunai jég tragédiáig és az azt követő megtorlásokig, átgázol a kommunizmus évein, történeteket mesél véres cukrászdákról és rekvirált kávéházakról, a dobostorta divatból kikopásáról és Tito egy látogatásról, a kisebbségi magyarságról. Mindebből nem poros történelmi faktumok bontakoznak ki, hanem a csöndes és hangos erőszak szálai válnak láthatóvá.
A Neoplanta országos és nemzetközi sikere abban rejlik, hogy mindezek az igen lokális történetek nem maradnak meg újvidéki sztoriknak – vérbeli közép-európai történelemmesélés folyik az Újvidéki Színház deszkáin, ami megmagyarázza, miért kísérte tapsvihar a produkciót az összes volt jugoszláv tagállam fővárosában ( Belgrádban, Ljubljanában, Podgoricán, Szkopjéban és Zágrábban), Magyarországon (Szegeden és Budapesten), Romániában (Temesváron és a Marosvásárhelyi Nemzeti Színházban), és hogyan forgott közkézen a régió összes fontos fesztiválján: a BITEFen (a Politika napilap különdíja a legjobb rendezésért és közönségdíj), a Sterija Játékokon (a legjobb előadás díja), a Vajdasági Hivatásos Színházak Fesztiválján (a legjobb előadás, zene, rendezés, kollektív játék díjai), a Boršnik Találkozón, a ljubljanai Drámafesztiválon, a Gavellai Esteken, a Primorje Fesztiválon, az Ohridi Nyáron (egy templom udvarán!), a szkopjei MOT-on, a Montenegrói Színházi Biennálén, a DESZKA fesztiválon, a THEALTERen, a temesvári TESZTen, a Thália Színház Határon Túli Hétfők programjában...
Az Újvidéki Színház ötvenkét éves történelme során a százas játszási számot egyetlen előadás tudta elérni: a Molnár Ferenc vígjátékából készült Játék a kastélyban, amelyet a teátrum 1977-től a kilencvenes évek elejéig tartott műsoron.
A Neoplanta századik előadása azonban csak egy (fontos) állomás a sorban: a nézők lelkesedése ugyanis nem lankad. A százegyedik előadást az Újvidéki Színház repertoárján a nagyérdemű már március közepén meglelheti.
Nyitókép: Fotó: Srđan Doroški
