Február 6-ától a zentai Városi Kisgalériában a kortárs művészet helybeli kedvelői is megtekinthetik Igor Lazin, Magyarországon is jól ismert törökkanizsai illusztrátor, vizuális művész és animációs filmrendező rendhagyó, ugyanakkor magával ragadó kiállítását. A Clock The Clock címet viselő tárlaton különleges tárgyak – bőröndök, táskák, aktatáskák és órák – alkotnak önálló, mégis egységes gondolati világot.
A megnyitón Gubik Korina és Kókai Eléna, a képtár vezetői méltatták a művészt, kiemelve, hogy Lazin munkáiban megkérdőjelezi és vizualizálja az idő különböző felfogásai közötti kapcsolatot: a konvenciók által elfogadott, mérhető időt és a szubjektíven megélt, belső időélményt.
Mint elmondták, az idő – a tér mellett – az anyag létezésének egyik alapvető formája, amely a történések és változások egymásutániságában válik érzékelhetővé. A múlt, a jelen és a jövő nemcsak fogalmi, hanem tapasztalati szinten is jelen van, az idő pedig fizikailag az események sorrendjét és a köztük lévő távolságot határozza meg. A kiállított alkotások kapcsán hangsúlyozták: Lazin minden bőröndje, táskája vagy talált tárgya saját belső időmérővel rendelkezik – egy személyes órával, amely a maga idejét méri, időnként pedig megpihen.
A tárlaton hangsúlyos szerepet kap a humor is. Az alkotások olyan váratlan kapcsolatokra, abszurd helyzetekre és finom fordulatokra építenek, amelyek derűt, mosolyt vagy akár nevetést váltanak ki. A humor itt nem pusztán esztétikai elem, hanem erőteljes érzelmi és kognitív mechanizmus: oldja a feszültséget, megkönnyíti a kommunikációt, és társadalmi kritikaként is működhet. A képtár vezetői külön felhívták a figyelmet az alkotások címeire is, amelyek tovább erősítik ezt a humorréteget.
Igor Lazin elmondta, az idő fogalma – és az azt mérő eszközök – eleve vitatható jelenségek. Minél inkább próbáljuk meghatározni őket, annál inkább kicsúsznak a kezünkből.
– Maga az óra, mint szerkezet, határozott, technikailag szinte férfias tárgy. Az idő ezzel szemben bizonytalan és megfoghatatlan, a másodperc pedig – nyelvileg legalábbis – nőnemű. Lehet ebben valamiféle rejtett párhuzam? Nem vagyok benne biztos, de a kérdés ott motoszkál bennem – fogalmazott, majd pedig hozzátette, hogy hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy az idő őszinte, nincs benne hazugság vagy csalás, szinte olyan tiszta és ártatlan, mint egy gyerek. Ugyanakkor minden közös megállapodásunk ebbe az időbe van beleírva: a nap 24 órára, az év 365 napra oszlik, az életünk pedig ezekhez a mesterséges egységekhez igazodik. Ezek a határok azonban legalább annyira önkényesek, mint az országhatárok vagy a hónapok felosztása. Az egyetlen biztos pont talán az, hogy a személyes, belső időérzékelésünk egészen másképp működik – ki ne tapasztalta volna már, hogy egy óra pillanatok alatt elrepül, míg máskor a percek is végtelennek tűnnek?
– A magam részéről igyekszem komolyan venni az időt, és ha valamit időhöz kötötten vállalok, azt a megadott kereteken belül próbálom elvégezni. Nem szeretek késni, inkább korábban érkezem egy megbeszélt találkozóra. Amit szeretnék kiemelni: úgy gondolom, az egyik legfontosabb cél az, hogy mindenki megpróbálja a saját belső valóságérzékelését megosztani másokkal. Ehhez azonban az egyéni gondolatoknak el kell jutniuk egy közös, általános szintre. Számomra ez az „ajtó” maga az óraszerkezet, ahonnan minden elindult. Ami igazán érdekel, az nem a pontos mérés, hanem a személyes, szubjektív idő – ahogyan mindannyian másképp éljük meg ugyanazt a percet – hangsúlyozta Lazin.
A megnyitót követően a program a zentai városháza kupolái alatt működő képtárból a MoNolit művészklubba helyeződött át, ahol a művész rövid előadást tartott alkotásai megszületéséről és a képregény történetéről. Az est a szabadkai Hedonist zenekar koncertjével zárult.
A kiállítás március 4-éig tekinthető meg.
Igor Lazin 1964-ben született Törökkanizsán. Tanulmányait a belgrádi Alkalmazott Művészetek Karán végezte 1985 és 1989 között. Az 1990-es évektől könyvekhez és folyóiratokhoz készít illusztrációkat, rövid- és animációs filmeket, képregényeket és reklámokat, elsősorban Magyarországon. Nevéhez fűződik többek között a 2002-es Sziget Fesztivált népszerűsítő, nagy sikert aratott Kistehén animációs kisfilm. Jelenleg Szerbia és Magyarország között ingázva él és alkot.
Nyitókép: Fotó: Horváth Zsolt
