Avatóra készülve

Ahogyan arról nemrég írtunk, a Szabadkai Népszínház Magyar Társulata a Chicagót viszi színre, Mezei Zoltán rendezésében. A próbákat a felújított színházépületben tartják, és a bemutatója is ott lesz, a tervek szerint március 13-án. Ottjártunkkor lázas munka folyt, a színészek épp Dunaveczki Éva koreográfussal próbáltak, hiszen a produkció fontos része a tánc. Dunaveczki Éva a dunaújvárosi Bartók Kamaraszínház koreográfusa, ott találkoztak először a rendezővel, és kezdődött meg az együttműködésük:
– A Hitvesi ágy című előadást rendezte Mezei Zoltán. Nagyon jó volt a próbafolyamat, és az alkotómunka során hamar egymásra hangolódtunk. Azután felhívott, hogy készítsük el a Chicagót Szabadkán. Elvégre nagyszerűen együttműködtünk, miért ne vágnánk bele ebbe a nagyszabású musicalbe is. A Chicago ugyanis nem kis falat. 
Mire gondoltál, amikor azt hallottad, hogy a Chicagóról van szó?
– Megörültem, mert érdekes a története, a zene és a tánc stílusában pedig nagyon izgalmas. Ha a Chicagóra gondolunk felvillan előttünk a dzsesszkorszak, a jellegzetes mozgásformákkal és a zenével. Ahogyan viszont a rendező is némiképp más aspektusból közelíti meg ezt a történetet, a táncban én is a magam módján, a jazz jegyében ugyan, de szeretném behozni a modernebb világot is. Elvégre a modern színházi tánc az én világom. Úgyhogy nagyon izgalmas munka folyik. Kicsit elrugaszkodunk a várttól és szerintem a nézőkre is frissítően fog hatni, ha kapnak valami váratlant, úgy színpadképben, mint másban. 

Mihez kell alkalmazkodnia a koreográfiának? A rendezővel beszélgetve megtudhattuk, hogy két egymással szemben elhelyezkedő nézőtér lett tervbe véve...
– Összetettebb munka vár ránk, hogy nem frontálisan kell gondolkodnunk, hanem kétoldalt. Ez az egyik kihívás, de nagy feladat előtt állunk a társulattal is, hiszen nem feltétlenül rendelkezik mindenki táncos tapasztalattal. Másrészt viszont nagyon szeretek velük dolgozni, mert lelkesek, oda figyelnek, és voltaképpen együtt gondolkodunk, hogy a koreográfia mindenki számára kényelmes, jól játszható legyen.
Szerencsésnek mondható, hogy ebben az időszakban jöttél, hiszen a vadonatúj színházépületben dolgozhatsz a színészekkel, az avatóra készülve. Tavaly ilyenkor még egészen más volt a helyzet...
– Igen, hozzátesz egy külön izgalmat, hogy nemcsak egy új és újszerű előadást készítünk, hanem mindezt egy teljesen új helyen. Örülök neki, hogy ennek részese lehetek. Szerintem csodálatos lett az épület, és nagyon jók a próbatermek. Nagyszerű az, hogy tágasak. 
Először jöttél Szabadkára? Milyennek látod a várost? 
– Igen, e munka kapcsán vagyok itt első ízben Szabadkán, így ez minden téren egy nagy utazás a számomra. Nincs túl sok időm a várost nézni, mert a próbákra koncentrálok, és szeretek felkészülni. Tartalmas napjaink vannak, így azt szeretem ha haladunk, és a rendelkezésünkre álló időt jól kihasználjuk. Decemberben sétálgattam a központban, láttam a téli vásárt is. Szabadka szép, kedves városnak néz ki. Az új színházépület nagy ablakaiból pedig gyönyörű kilátás nyílik a városra, a Városházára.