A Szabadkai Kortárs Galéria rendszeresen bemutatja akvizícióit, illetve azokat a műalkotásokat, amelyeket a gyűjtemény bővítése érdekében megvásárolt, vagy ajándékba kapott. A galéria az elmúlt évben három művel gazdagodott: Jelena Grujičić, Branko Milisković és Sárkány Balázs alkotásaival. Míg Branko Milisković és Sárkány Balázs műveit városi támogatásból vásárolta meg a galéria – az intézmény működésére biztosított pénzkeretből, – Jelena Grujičić alkotása ajándékozás útján került a gyűjteménybe. A nemrég megnyílt 3+lehetetlen című kiállításon e három alkotó műve tekinthető meg. A kurátorok Nela Tonković és Kucor Tamara, míg Szalma Viktória a tárlat dizájnjához járult hozzá. A megnyitó – mint arról lapunk keddi számában már röviden beszámoltunk – beszélgetés formájában zajlott, Branko Miliskovićot és Jelena Grujičićot Nela Tonković kérdezte, Sárkány Balázst pedig felvételről hallhattuk.
A három mű különböző technikákkal készült és különböző műfajokat is képviselnek. Sárkány Balázs Mag című szobra homokkő-gránit kombináció, Branko Milisković alkotása egycsatornás videóinstalláció, Jelena Grujičić műve pedig vászonra történt digitális nyomat és hímzés párosításával jött létre. A kiállítás február 14-ig tekinthető meg.
SÁRKÁNY BALÁZS: MAG
Sárkány Balázs Orosházán született, Horgoson nőtt fel. Tavaly neki ítélték oda a Forum Képzőművészeti Díjat, azelőtt kiállítása volt a Szabadkai Kortárs Galériában.
Mit jelent számára az, hogy az alkotása közgyűjteményben kapott helyet? – ezt a kérdést tették fel a kurátorok a művészeknek, a válasz pedig a kiállítás részét képezi.
„Az, hogy az alkotásom egy közgyűjtemény részévé vált, nagyon sokat jelent a számomra. Mégpedig azért, mert tudom, hogy szakértő emberek kezében van a munkám, akik megfelelő módon kezelik azt és megőrzik eredeti állapotában, valamint bemutathatják más kiállítások részeként. Hozzájárulva ezzel az alkotás további pozitív kimenetelű sorsához, legyen szó a fizikai állapot megőrzéséről vagy művészettörténeti kontextusáról. Ez azt is jelzi, hogy a Kortárs Galéria, mint intézmény, tudatában van annak, hogy milyen szerepet vállalhat a művészettörténet alakulásában és egy életmű részének fennmaradásában. Mindezek mellett természetesen, az elismerés egy fajtájának tartom, ami fontos visszajelzés egy alkotó számára” – olvasható a kiállításon Sárkány Balázs válasza.
A művésznek emellett még két kérdést feltettek, az egyik arra vonatkozik, hogy mivel az alkotásai megtalálhatók magán- és közgyűjteményekben is, miben látja e két gyűjteménytípus szerepét, művészi pályájának alakulása szempontjából.
– A magángyűjteményeknél nem tudjuk kikerülni a tényt, hogy a gyűjtemény többnyire a műgyűjtő sajátos ízlését tükrözi. Ellenben a közgyűjteményekkel, melyek közérdekűségre törekednek, a közösségi érdekekre figyelnek, és nem egy ember szubjektív ízlése, hanem a sokszínűség jellemzi. A köz szolgálatában áll, és nagyobb részben talán retrospektív szerepet tölt be. Alkotóként azt gondolom, hogy bármilyen típusú gyűjteménybe is kerül a munkám, az mindenképpen egy nagy elismerés, és fontosnak tartom a nyomon követhetőség, valamint a műtárgyvédelem szempontjából is. A művészi pálya alakulását elősegítheti az, ha a művész alkotása közgyűjteményben kap helyet, de az is, ha egy műgyűjtő gyűjteményében. Egyesek szemében ez talán egyfajta művészi minőségben mérhető kvalitást mutat. Ugyanakkor annak is lehet árnyoldala, ha valaki arra hajt, hogy bekerüljön a műve egy magángyűjteménybe, és ezáltal úgy tekint azokra, akiké nincs, hogy ők nem olyan jó művészek – fejtette ki Sárkány Balázs.
A Szabadkai Kortárs Galéria gyűjteményében szereplő munkák hosszú évtizedeken át, akár örökre megmaradnak. Mit szeretne, a művét hogyan értelmezze az utókor? – hangzik a második kérdés.
– Szerintem a munkámat mindenki értelmezze a saját képességeihez mérten, én is ily módon igyekeztem elkészíteni. Nézzék meg alaposan, hogy mi van a felszín alatt, mi minden fedi el a belső magot, és mennyi lehetőség, mekkora életenergia rejlik egy kis magban. Az asszociációk persze szabadok – tette hozzá Sárkány Balázs.
AZ ALKOTÁS ÉS A KÖZÖNSÉG KOMMUNIKÁCIÓJA
A szabadkai születésű Jelena Grujičić műve ajándékozás útján került a Szabadkai Kortárs Galéria gyűjteményébe. Megfogalmazódott a kérdés, hogy milyen megfontolásból adta ajándékba az alkotását.
– Hallottam, hogy egy másik művészkolléga is ezt tette, és megtetszett ez az ötlet. Elkezdtem gondolkodni, miért tenném meg én is, és kinek ajándékoznám a művemet. A Szabadkai Kortárs Galériával több projektumon dolgoztunk és jó együttműködést valósítottunk meg. Sikerült elnyernie a bizalmamat. Törődik a művésszel és az alkotásokkal. Abban a reményben adtam ajándékba az alkotásomat, hogy vigyázni fog rá, és lehetőséget kap arra, hogy kommunikáljon a közönséggel – hallottuk Jelena Grujičićtól.
A Szabadkai Kortárs Galéria általában az év elején mutatja be az előző év akvizíciós szerzeményeit.
Branko Milisković tapasztalatai szerint ilyen rövid időn belül egy galéria se vásárolja meg és mutatja be az alkotásokat.
– Öt évvel ezelőtt Smederevóban adtam el egy fényképet, azután Nišben, de még egyszer se mutatták be, és ugyanez volt a helyzet Belgrádban is. Az is elég lenne, ha egyestés eseményről lenne szó, de az még jobb, hogy ez a kiállítás február közepéig megtekinthető – mondta a művész.
Nela Tonković elmondása szerint a Szabadka Kortárs Galéria fontosnak tartja, hogy az újonnan beszerzett alkotásokat is a látogatók elé tárják.
– A galériánk álláspontja az, hogy amikor valamit közpénzből vásárolunk meg, akkor azt mutassuk is meg a nyilvánosságnak. Jónak láttuk azt is, hogy ezzel kezdjük az évet. Nem az a célunk, hogy az újonnan szerzett műtárgyakat az elkövetkező évtizedekre a raktárakba csukjuk. Ezzel az akvizíciós tárlattal voltaképpen hármas kommunikációt folytatunk le: a nyilvánossággal, akik megtekintik a műveket; a művészekkel, akik látják a műveiket kiállítva; valamint más intézményeknek is a tudatára adjuk, hogy mely művekkel gazdagodott a gyűjteményünk. Arra az esetre, ha valamilyen projektum kapcsán szükségük lenne rájuk – tette hozzá a kurátor.
A KORTÁRS MŰVÉSZET TÁMOGATOTTSÁGA
Az alkotók több témát érintettek, szó volt egyebek közt a kultúra és a művészek helyzetéről az országunkban, valamint a közgyűjtemények szerepéről és fontosságáról. Emellett a beszélgetés tárgyát képezte a vizuális művészetek területére vonatkozó pályázat is, amelyet a kulturális minisztérium 2014 óta évente hirdet meg, az elmúlt év során azonban az eredményeit nem hozták nyilvánosságra. Ehhez kapcsolódóan, a kiállítás részeként dokumentáció formájában prezentálják azokat a műveket, amelyeket a Szabadkai Kortárs Galéria a pályázatra jelentkezve megvásárlásra és gyűjteményébe való felvételre javasolt.
– Fel kell fogni azt, hogy nem hiábavaló a művészetbe fektetni, a művészetre pénzt áldozni. Tenni ezt különösebb kommerciális elvárások nélkül, pusztán csak hozzájárulni a fejlődéséhez. Fejlett országok ezt felismerték. Vizuális művészként állítom, hogy a vizuális művészet a társadalom esztétikáját formálja, mint ahogyan a divattervezők a divatot. És ennek folyamatosan változnia kell. Ha teszem azt nem jött volna el a kubizmus, mi még mindig a neoklasszicizmusban élnénk. Támogatni kell a kortárs művészeket, egyébként majd a jövőből visszatekintve egy űr marad. Ha nem lesznek alkotások, az utókor nem fogja tudni mi történt, mi emelkedett ki a művészetek terén ebben az időszakban, vagy mi határozta meg kiváltképp ezt az időszakot – fejtette ki Branko Milisković.
Nyitókép: Sárkány Balázs Mag című műve /Fotó Lukács Melinda
