A szabadkai Népkör MMK-ban Este a faluban – három csángó asszony Szabadkán címmel tartottak kiállításmegnyitót és zenés irodalmi estet a magyar kultúra napja alkalmából. A rendezvény a Népkör MMK és a Magyar Művészeti Akadémia Szegedi Regionális Munkacsoportjának együttműködésében jött létre. Az est vendégei Petrás Mária, Kossuth- és Magyar Örökség-díjas keramikusművész, népdalénekes, Petrás Alina, Szervátiusz Jenő-díjas keramikusművész, népdalénekes, valamint Iancu Laura, József Attila-díjas költő, író, néprajzkutató volt. A műsort Bata János, az Aracs folyóirat főszerkesztője vezette.
A három moldvai csángó származású művész alkotásaikban nemcsak hűségüket fejezik ki ősi gyökereikhez, hanem a kortárs művészet és tudomány kiváló gondolkodói is, akik műveikkel évtizedek óta jelen vannak a magyarság szellemi életében – olvashattuk a rendezvény meghívójában.
A lélekemelő műsor kezdetén először Petrás Máriát kérdeztük a kultúra lényegéről:
– A csángó világban, az én gyerekkoromban is, sok minden belefért a kultúrába: amit engedett az egyház, és az is, amit nem. Belefért az is, ami az ősöktől jött és nem kötődött az egyházhoz, a valláshoz, viszont nagyon sok köze volt az élethez. Legyen szó hiedelmekről, ráolvasásokról, gyógyításokról és sok minden másról. Az emberfelettiről, ami az embert összeköti a mély gyökerekkel, és a fénnyel, ami után vágyik. A régi világban nem volt annyira erős a kommunikáció, mint a maiban, de a kis közösségek nagyon is erősek voltak. Az emberek semmitől se féltek, a vésztől és a haláltól sem. Úgy gondolom, ehhez kell visszatérni. Nem hiszek másban, csak a kultúrában látom a reményt, hogy ezzel a világgal tesz valamit – hallottuk Petrás Máriától.
Az est Petrás Alina Földből született forma című kiállításával kezdődött, amit Bata János nyitott meg. Petrás Alina anyja műhelyében dolgozik és alkot mintegy két és fél évtizede, a tanulmányai elvégzése óta. Az alkotásai csodálatra méltóak, a csángó díszítőművészet legszebb hagyományai elevenednek fel a művein, és mégsem másolja a múltat. Újraalkotja és újraformálja azt, amit az ősök hagytak rá, legyen szó az életfáról, a napkorongról vagy a csodaszarvasról.
– Azokban a körökben, amelyekben mozgok, egyre több ember ébred rá arra, hogy valami eltűnt ebből a rohanó világból. Valami hiányzik, és vágynak rá. Egyre többen vonzódnak a spiritualitáshoz, és azt remélem, hogy ez nem marad egy felszínes dolog, hanem visszatalálnak az igazi mély szakralitáshoz. Amikor az érdeklődők hazaviszik egy-egy alkotásomat, és kapom a visszajelzéseket, hogy szinte beragyogja az otthonukat, az erőt ad. Ez egy visszaigazolása annak, hogy amit alkotok, az más embereknek örömet szerez – mondta Petrás Alina, aki arra a kérdésre, hogy a bokros teendők és a rohanó világ kihívásai mellett mikor talál időt az alkotásra, azt felelte: az embernek arra van ideje, amire akarja, hogy legyen.
Bata János és Iancu Laura
A műsor irodalmi esttel folytatódott, amely során Iancu Laurával Bata János beszélgetett a kultúráról, az életről, az irodalomról, a köteteiről, a verseiről, egyebek közt a rendezvény címét adó Este a faluban versciklusról is:
– Nemcsak mi moldvaiak, hanem szerintem mindannyian megéljük azt, hogy a gyermekkorunk vagy a régi énünk utánunk nyúl vagy utánunk jön, és még egy kicsit velünk akar lenni, miközben mi próbálunk megújulni, haladni az életünk szakaszain. Úgy gondolom, hogy ami nem inspirál és nem segít, attól meg kell válnunk. Például az évtizedes sérelmektől meg kell szabadulni. Az Este a faluban versciklus erre is reflektál. A régi és az új énünk ütközésére. Olyan ez, mint amikor két világkép küzd egymással. Az egyik már halványul, az új még nem alakult ki teljesen, és ilyenkor ez egy válságos időszak. Az életszakaszok közti krízisek, átmeneti állapotok lecsapódásai ezek a versek. Az eredmény az, hogy valami végül elhal, de ami nem, annak helyet kell találni. Az ember idővel rájön arra is, hogy a lényegre az iskolázatlan parasztember is rá tud ismerni. Amiről korábban azt gondoltam, hogy csak a tudományos világban találom meg, az megvolt a faluban is. Csak tudni kellett volna, hol kell keresni, és megtanulni más szemmel nézni. Ehhez azonban bizonyos érettségre volt szükség – fejtette ki Iancu Laura.
A rendezvényen jelen volt Varga Márta és Vesmás Péter is, a Magyar Művészeti Akadémia Szegedi Regionális Munkacsoportjának képviseletében.
Nyitókép: A Petrás családnál a zenélés öröme is öröklődik /Fotó: Lukács Melinda
