A figyelem nem tűnik el egyik napról a másikra, hanem fokozatosan fárad el a felgyorsult, ingerben gazdag mindennapokban. A digitális eszközök állandó jelenléte, az alváshiány és a megváltozott tanulási környezet új kihívások elé állítják a gyerekeket, a szülőket és az iskolát egyaránt. Hogy milyen szerepe van a szülőknek, a pedagógusoknak és az iskola–család együttműködésének abban, hogy a gyermekek és fiatalok képesek legyenek elmélyülten, tartósan figyelni a mindennapi életben és a tanulás során – erről két iskolapszichológust kérdeztünk.
A FIGYELEM TANULHATÓ KÉSZSÉG
Doro Oxána, a zentai Thurzó Lajos Általános Iskola pszichológusa kiemelte, hogy a figyelem nem veleszületett, megváltoztathatatlan adottság, hanem tanult, folyamatosan fejleszthető készség. Kialakulását és működését jelentős mértékben befolyásolja a környezeti hatások minősége, valamint az alkalmazott nevelési és pedagógiai módszerek. Ennek megfelelően a figyelem fejlesztése olyan bevonó, aktív részvételt igénylő tanulásszervezési eljárásokat kíván, amelyek egyszerre biztosítanak világos struktúrát és rugalmasságot a gyermekek életkori és egyéni sajátosságaihoz.
– Fontos, hogy a feladatok egyértelmű keretek között valósuljanak meg, és a tevékenységek során tudatosan váltakozzon a szellemi terhelés, a mozgás és a pihenés. A figyelmi terhelhetőség fejlesztése fokozatosságot igényel, nem erőltethető, hanem tudatosan építhető. Napjainkban meghatározó kérdés, hogy a digitális eszközök milyen hatást gyakorolnak a figyelmi működésre. Ez különösen a felső tagozatos korosztály esetében válik hangsúlyossá, hiszen ebben az életkori szakaszban az internet- és mobilhasználat már jelentősen megnövekszik. A gyermekek elsődleges szocializációs közege a család, ezért a szülők szerepe kulcsfontosságú a figyelem fejlődésének támogatásában. A mindennapokban kiemelt jelentősége lenne a közös, elmélyült tevékenységeknek – például a mesélésnek vagy közös beszélgetéseknek –, amelyek során a gyermeknek hosszabb ideig kell koncentrálnia, majd feldolgoznia és visszaidéznie a hallottakat. Lényeges szempont, hogy ezekben a helyzetekben ne legyen jelen állandó háttérzaj vagy képernyőhasználat, mivel ezek jelentősen megzavarják a figyelmi fókuszt. Kutatások és gyakorlati tapasztalatok is alátámasztják, hogy a mobiltelefon és a tablet kontroll nélküli használata az állandó ingerkeresés irányába tolhatja el a gyermeket, ami megnehezíti a kitartó, elmélyült figyelem kialakulását. Fontos azonban hangsúlyozni, hogy önmagában nem a technológia jelent problémát, hanem annak céltalan alkalmazása – hangsúlyozta Doro Oxána, majd hozzátette, hogy a figyelem fejlesztésében a pedagógusok szerepe szintén meghatározó. Amennyiben a tanórák ritmusa igazodik a tanulók életkori sajátosságaihoz, és az órán belül rendszeresen váltakoznak az aktivitásformák, biztonságos és kiszámítható tanulási környezet jön létre. Ez a légkör jelentősen elősegíti a fókuszált figyelem fenntartását.
– Valójában nem az a legfontosabb kérdés, hogy egy tanóra mennyi ideig tart, hanem az, hogy milyen a felépítése és struktúrája. A gyermekeket nem a tanóra hossza fárasztja ki elsősorban, hanem az, ha hiányzik belőle a ritmus, a váltakozás. Az általános iskolás korosztály figyelmét nem elsősorban a közösségi média, hanem sokkal inkább a digitális játékok kötik le. Ezekre jellemző a gyors visszacsatolás, az intenzív ingeráradat és az azonnali jutalmazási rendszer, ami könnyen ahhoz vezethet, hogy a gyerekek a mindennapi élethelyzetekben is hasonló tempót és folyamatos megerősítést várnak el. A figyelem fejlesztése akkor lehet igazán hatékony, ha a szülő, az iskola és a gyermek egy jól működő háromszöget alkot. Fontos, hogy a szülők bizalommal forduljanak az iskolához, az iskola pedig tisztában legyen a családi háttérrel és az otthoni szokásokkal. Probléma esetén a teljes tiltás gyakran első reakcióként jelenik meg a szülők részéről, ám a tapasztalatok szerint ez ritkán vezet tartós eredményre. Ismert jelenség ugyanis, hogy ami teljes mértékben tiltott, az gyakran még vonzóbbá válik a gyermekek számára. Sokkal hatékonyabb megközelítés, ha a gyermekeket tudatos, felelős eszközhasználatra tanítjuk meg, amelyben az iskola is fontos támogató szerepet vállal. Érdemes nyitottnak lenni az intézmény által képviselt elvek iránt, és azokat következetesen beépíteni az otthoni mindennapokba is. Amennyiben szabályokra van szükség, azok legyenek világosak, következetesek és a család minden tagjára egyformán vonatkozzanak: például étkezés közben senki sem használ telefont, vagy lefekvés előtt egy órával már nincs képernyőhasználat. A szülők viselkedése ebben meghatározó mintaként szolgál. Az okoseszközök használata tehát önmagában nem problémás, amennyiben pedagógiai célt szolgál. A hangsúly nem az eszközön, hanem a használat módján van – magyarázta beszélgetőtársunk, kiemelve, hogy a technológia a mindennapjaink része, és az is marad. A feladat nem az elutasítás, hanem az, hogy megtanuljunk együtt élni vele úgy, hogy közben mi irányítjuk, és nem az irányít bennünket.
ELEGENDŐ ALVÁS, OLVASÁS, SPORTOLÁS
Szabó B. Enikő, a Szabadkai Vegyészeti-Technológiai Iskola pszichológusa elmondta, hogy mindennapi munkája során gyakran tapasztalja, hogy a mai fiatalok jelentős része keveset alszik. Sokan éjfél után, sőt akár hajnali egy órakor fekszenek le. Ez önmagában is komoly problémát jelent, hiszen a figyelem hatékony működésének alapfeltétele a megfelelő mennyiségű és minőségű alvás.
– A figyelem nem működtethető optimálisan kipihentség nélkül. A kialvatlanság egyik legfőbb oka a digitális eszközök – elsősorban az okostelefonok – túlzott használata, azaz a digitális túlterheltség. A fejlődő idegrendszer egyszerűen nem képes feldolgozni azt a mennyiségű és gyors egymásutánban érkező ingert, amelynek a mai gyerekek és fiatalok ki vannak téve. Kutatások igazolják, hogy a fejlődésben lévő agy túlterhelődik, ha túl sok inger éri, és ez természetes módon vezet figyelmi nehézségekhez. Bár léteznek figyelemfejlesztő gyakorlatok és technikák, ezek hatékonysága erősen korlátozott mindaddig, amíg az alapvető környezeti tényezők – például a túlzott telefonhasználat – nem változnak. Néhány évvel ezelőtt még jóval kevesebb fiatalnál jelentkeztek ilyen problémák, ma azonban globális jelenségről beszélhetünk. A szülőkkel való aktív együttműködés elengedhetetlen. Ők azok, akik már a születéstől kezdve keretet adnak a gyermek életének, napi ritmusának, szokásainak, ők tudnak a gyermekeikre a legmegfelelőbben hatni. A figyelemmel kapcsolatos nehézségeket tehát – akárcsak más problémákat – közös felelősségként kell kezelni, az iskola és a család partnerségében – hallottuk Szabó B. Enikőtől. Mint kiemelte, a digitális eszközöknek – megfelelő pedagógiai célok mentén alkalmazva – lehetnek előnyeik is, hiszen tudatosan, korlátozott keretek között használva hatékonyan hozzájárulhatnak az oktatás eredményességéhez.
– A tartós figyelem fejlesztésének egyik leghatékonyabb módja a könyvolvasás, amely hosszabb ideig fenntartott koncentrációt igényel. Emellett fontos a rendszeres mozgás és a sport szerepe is, amelyek nemcsak a testi egészséget támogatják, hanem a mentális működésre és a figyelmi kapacitásra is kedvező hatást gyakorolnak – zárta gondolatait Szabó B. Enikő.
Nyitókép: Doro Oxána (fotó: Gruik Zsuzsa), Szabó B. Enikő (fotó: Szabó B. Enikő archívuma)
