A Forum Könyvkiadó Intézet csaknem hét évtizedes múltra visszatekintő intézményként ma is meghatározó szereplője a vajdasági magyar kulturális életnek. Az elmúlt év eredményeiről, a 2026-os tervekről, a fiatal szerzők támogatásáról, a folyóirat-kiadás helyzetéről és a könyvkiadás előtt álló kihívásokról beszélgettünk Antalovics Péterrel, a kiadó igazgató-főszerkesztőjével.
Hány kiadvány jelent meg a 2025-ös év folyamán a Forum Könyvkiadó Intézetnél? Melyikre a legbüszkébb a kiadó?
– A tavalyi évben 21 kiadványunk jelent meg. Arra törekedtünk, hogy a csaknem hét évtizede alapított Forum, mint elsősorban szépirodalmi könyvkiadó, megőrizze a sokrétű tevékenységét adó hagyományt és örökséget. A szépirodalmi kötetek mellett voltak képzőművészeti, néprajzi kiadványaink és fordításköteteink is – ezeket külön kihangsúlyoznám, mert különleges helyzetben vagyunk mi itt, Vajdaságban, hiszen irodalmunk állandó kapcsolatban van a szerb, illetve délszláv irodalmakkal és kultúrákkal. Ennek jegyében igyekszünk minden évben fordításköteteket is megjelentetni, amelyekből a tavalyi évben kettő volt. Bár egyetlen kötetet nem tudnék külön említeni – hiszen minden egyes könyv, amely épp készül, vagy épp megjelenik, abban a pillanatban a legfontosabb –, de mindenképpen szeretném kiemelni Siflis András tavaly megjelent képzőművészeti albumát, amely a szabadkai származású festőművésznek gyakorlatilag az életmű-összegző kötete – körülbelül kétszáz képpel, négy fejezetre osztva, az alkotóról készült tanulmánnyal, a róla szóló, szaktekintélyek által írt véleménymozaikokkal, illetve egy, a művésszel készült nagyinterjúval. Ez volt talán az előző év legnagyobb volumenű projektje és az egyik legnagyobb eredménye. Ezenkívül mindig nagy öröm, hogyha sikerül egy-egy szép gyermekkönyvet is kiadni. Ezekből kettő volt: Csík Mónika A Mese vándorútja című verseskötete, és Imre Hilda Omári című mesekönyve, amely bár gyermekeknek van, akár felnőtteknek is izgalmas olvasmány lehet. Mindkettőt Janovics Erika illusztrálta, és valóban vizuálisan is nagyon szép könyvek. Számunkra ez is a már említett hagyományhoz való ragaszkodás része, hogy mindenkor odafigyelünk arra, hogy egy könyvnek esztétikailag, vizuálisan igényes megjelenése legyen.
Tudni már, hogy a 2026-os évben hány kiadvány jelenik majd meg?
– A tavalyi év nekem is arról szólt, hogy betekintést nyerjek a folyamatokba, mostanra viszont, úgy érzem, van egy rálátásom az egész éves működésre. Szerintem az egy tartható cél, hogy megemeljük a kiadványok számát mintegy huszonötre. Az én meglátásom szerint, mostanra megszilárdult egy olyan fiatal- és középgeneráció, amelytől rendszeresen tudunk igényes, jó kötetekre számítani. A következő időszakban is jó néhány ilyen szerző szerepel a listán. Így például Agárdi Gábor Szalonspicc című kötete folytatásának kézirata már megvan, ahogyan Celler Kiss Tamás új verseskötete is, Benedek Miklóstól is várunk egy kéziratot, amelyet szintén idei kiadványnak tervezünk, valamint Berényi Sarolta verseskötetét is, aki a Forum által meghirdetett fiatal alkotói pályázat egyik nyertese volt az elmúlt időszakból. Egyrészt tehát nagyon fontosnak tartjuk, hogy rendszeresen megjelentessük a fiatal szerzőket, ezzel párhuzamosan pedig olyan szerzőket is, akik több évtizedes viszonylatban irodalmunk meghatározó szereplői.
Mennyire érzi feladatának a könyvkiadó az új, fiatal szerzők felfedezését és pályára állítását?
– Néhány hete írtuk ki a fiatal alkotóknak szánt pályázatunkat, amely 35 év alatti szerzőknek szól. Ennek deklaráltan az a célja, hogy lehetőséget adjon azoknak a szerzőknek, akiknek még nincs meg a megfelelő irodalmi beágyazottságuk. Szeretnénk nekik teret biztosítani, lehetőséget nyitni arra, hogy feltörjenek. Bár a kiadónak elsősorban a kiadványok megjelentetése és a könyvbemutatók szervezése a feladata, a 2026-os év kiemelten fontos projektje, hogy befejeződjön a Forum Irodalmi Kávéház beruházása is – ezzel együtt megnyíljon Újvidéken egy olyan kulturális, irodalmi közeg, ami nemcsak könyvbemutatóknak és hasonló jellegű kulturális eseményeknek ad majd otthont, hanem valamilyen módon egy olyan működésre is lehetőséget teremt, ahol szerzői, szerkesztői találkozókra, műhelymunkákra kerülhet sor, ezáltal a pályakezdőknek is segítségére lehet.
A Híd és a Létünk című folyóiratok a tavalyi évben a tervezett lapszámban jelentek meg. Milyen tervei vannak a kiadónak ezekkel a kiadványokkal a következő évben?
– A folyóiratok rendszeres kiadása a tavalyi évnek egy nagy eredménye. Itt mindenképp a két főszerkesztővel kell kezdenem, Sági Varga Kingával és Hajnal Jenővel. Mindkettejük személyében olyan biztos pontot és munkatársat kaptam, amely biztosíték volt arra, hogy a folyóiratok magas színvonalat képviselve és rendszeresen megjelenhettek. A következő évben is ugyanez a tervünk: a Híd esetében 6 lapszámra, a Létünknél pedig 4-re számíthatnak az olvasók. Azt még hozzátenném, hogy mindkét főszerkesztő erős koncepció mentén állítja össze a lapszámokat. Sági Varga Kinga, a Híd főszerkesztője a közelmúltban elhunyt nagyjainknak – Tolnai Ottónak, Domonkos Istvánnak – külön számokat szentelt, megjelent a fiatal alkotók száma, ami a lap régi hagyománya, vagy a tematikus színházi lapszám. Mindez egy következetes építkezés eredménye, amely keretében a főszerkesztő Vajdaságon kívüli szerzőket is rendszeresen bevon. Hasonlóan átgondolt szemlélet érvényesül a Létünk esetében is. Hajnal Jenő főszerkesztő már a 2024-es összevont lapszámtól kezdve egy világos koncepció mentén dolgozik: megszólította a Kárpát-medence egészének szerzőit, nem csupán a vajdasági magyar alkotói gárdára épített, hanem tágabb kitekintést adott a folyóiratnak. Emellett generációs szempontból is sokrétű szerzői közösség kialakítására törekedett: külön blokkokban teret adott fiatal kutatóknak, egyetemistáknak, pályakezdőknek is. Mindkét folyóirat esetében elmondható tehát, hogy hosszú távú elképzelések mentén haladnak előre. Szerencsésnek érzem magam, amiért ilyen főszerkesztők irányítják a folyóiratokat.
A szerb–magyar középszótár megjelentetése 2016-ban egy nagyszabású vállalása volt a kiadónak. Mit tudni a készülő magyar–szerb szótár munkálatairól?
– A magyar–szerb középszótár projekt már zajlik néhány éve. Egy nagy szerzői és szerkesztői csapat dolgozik rajta, köztük Andrić Edit tanárnő, akinek 2024-ben jelent meg a Forumnál a frazématára. A kézirat befejezése a vége felé közeledik, de még komoly munka vár a csapatra. Nagy volumenű projektről van szó, a szótár a reményeink szerint 2027-ben jelenhet meg.
Van-e olyan hiányterület a vajdasági magyar könyvkiadásban, amelyre talán több figyelmet kéne fordítani a jövőben?
– Szeptemberben, a Kanizsai Írótáborban egy kerekasztal-beszélgetés alkalmával – Hajnal Jenő és Dudás Károly részvételével – felmerült, hogy a szociográfiának valamilyen módon keretet kéne találni, lépni annak érdekében, hogy a szociográfia mint műfaj visszatérjen a felszínre. A téma szerintem akkor jogosan merült fel. A szociográfiának nagy hagyománya van nálunk. Fontos lenne, hogy szerzők újra alkossanak ebben a műfajban, és jelenjenek meg újra ilyen jellegű könyvek.
Mit tart a Forum a legfontosabb küldetésének 2026-ban?
– Továbbra is bemutatni, ezáltal megőrizni a vajdasági magyar irodalomnak azt a sokszínűségét és változatos értékvilágát, amit a szerzői által képvisel, és ezt megfelelő hangsúlyokkal, valamint olyan odafigyeléssel őrizni, hogy biztosítsuk a fennmaradását.
Nyitókép: Antalovics Péter/Fotó: Dávid Csilla
