Annak ellenére, hogy az úgynevezett lineáris televíziózás – vagyis a hagyományos közszolgálati és kereskedelmi csatornák világa – az előfizetéses, internetes streamingplatformok térnyerésével lassan háttérbe szorul, a karácsonyi ünnepkör egyik állandó eleme továbbra is változatlan maradt. A halászlé, a töltött káposzta, a sült hal, a mákos bejgli, a pulykasült, a forralt bor és a házi likőrök mellett immár hosszú évtizedek óta a karácsonyi filmek is hozzátartoznak az ünnepi időszak hangulatához.
A műfaj gyökerei egészen a 19. század végéig, a mozgókép születésének idejéig nyúlnak vissza, de a karácsonyi filmek alapkövét Charles Dickens Karácsonyi ének (A Christmas Carol. In Prose. Being a Ghost Story of Christmas) című regényének korai filmes feldolgozása fektette le. Az 1901-ben készült adaptáció nemcsak az irodalmi mű filmre vitelével vált úttörővé, hanem technikai újításaival és erkölcsi üzenetével is: bebizonyította, hogy a film nem csupán szórakoztatásra hanem társadalmi és morális tartalmak közvetítésére is alkalmas. A történet középpontjában álló Ebenezer Scrooge átalakulása azóta is a karácsonyi filmek egyik alapmintája.
A meghitt hangulatú karácsonyi filmek jelentősége azonban igazán a második világháborút követően nőtt meg. A háborús traumák után a mozinézők vigaszt, reményt és lelki megerősítést kerestek – amit ezek az alkotások a szeretet, az összetartozás és az emberi méltóság hangsúlyozásával meg is adtak. A műfaj második virágkoráig azonban egészen a múlt század nyolcvanas–kilencvenes éveiig kellett várni, amikor a hangsúly egyre inkább a családi szórakoztatásra és a humorra került.
Az Internetes Mozifilm-adatbázis (IMDb) szerint – egyetlen kivételtől eltekintve – minden idők legnépszerűbb karácsonyi filmjei is ebben az időszakban, illetve a 21. század első éveiben készültek. A lista élén természetesen az 1990-ben forgatott, mára klasszikussá vált Reszkessetek, betörők! (Home Alone) áll, amelyet a magyar kereskedelmi csatornák az ünnepek idején szinte megállás nélkül sugároznak. A chicagói kertvárosban egyedül maradt kisfiú története egyszerre épít a testi komikumra és a szívmelengető családi drámára. Ugyanis a pofonpoénok mögött ott húzódik a gyermeki elfelejtettségtől való szorongás, valamint az újratalálkozás felszabadító öröme.
A második helyen a 2003-ban bemutatott Igazából szerelem (Love Actually) című romantikus vígjáték szerepel, amely nyolc, egymástól nagyon különböző ember szerelmi történetét fonja össze. A szerelemről, veszteségről és újrakezdésről szóló mozaikszerű elbeszélés a mai napig formálja a karácsonyról alkotott popkulturális képet. A képzeletbeli dobogó harmadik fokán az 1946-os Az élet csodaszép (It’s a Wonderful Life) áll. Ez egy olyan fekete-fehér klasszikus, amely nélkül a modern karácsonyi filmek jelentős része talán meg sem született volna. George Bailey története, aki egy kétségbeesett éjszakán szembesül azzal, milyen lenne a világ nélküle, közel nyolcvan év elteltével is ugyanolyan erővel hat.
A sokszor túlédesített, szirupos alkotások mellett azonban léteznek nem szokványos karácsonyi filmek is, amelyek eltávolodnak a megszokott mézes-mázos sablonoktól, és más szemszögből közelítik meg az ünnep szellemiségét. Ilyen például a Drágán add az életed! (Die Hard), amelyről évek óta zajlik a vita, hogy karácsonyi filmnek tekinthető-e. Ugyancsak az atipikus ünnepi filmek közé sorolják Tim Burton Batman visszatér és Ollókezű Edward című alkotásait. Utóbbi különösen azoknak szól, akik a klasszikus karácsonyi tündérmesék helyett egy sötétebb, mégis érzelmileg mély történetre vágynak. Főként, ha az ünnepeket egyedül töltik, és a kívülállósság érzésével küzdenek.
Ha valaki viszont egyszerre vágyik cukormázas karácsonyi hangulatra és borzongató káoszra, annak tökéletes választás a Szörnyecskék (Gremlins). Az úgyszintén már klasszikus és nem utolsósorban zsánerteremtő, úgyszintén a Reszkessetek, betörők! rendezőjéhez, Chris Columbus nevéhez fűződő film maradandó leckét ad arról, miért nem tanácsos ismeretlen eredetű háziállatot ajándékozni. A sort pedig nem zárhatjuk anélkül, hogy megemlítenénk a Fegyverszünet karácsonyra (Joyeux Noël) című brit–német–francia filmdrámát, amely valós visszaemlékezések és korabeli dokumentumok által ihletett történeten keresztül mutatja be az 1914-es karácsonyi fegyverszünetet. A film a háború értelmetlenségét és a karácsony valódi üzenetét hangsúlyozza, amikor a közös emberi értékek és a béke iránti vágy felülkerekedik a gyűlöleten.
Természetesen az idei év sem telik el karácsonyi filmdömping nélkül: az ünnepi időszakra hangolódva a streamingplatformok is előtérbe helyezték az új bemutatókat. A Netflixen elérhető Karácsonyi pezsgés (Champagne Problem) egy romantikus vígjáték egy elszánt amerikai üzletemberről, aki Párizsba utazik, hogy felvásároljon egy pezsgőmárkát – és közben beleszeret annak örökösébe. Az HBO Max a Karácsony rivaldafényben (Christmas in the Spotlight) című filmmel csábítja az előfizetőket. A történet egy híres énekes és egy futballsztár kapcsolatát mutatja be, akiknek karácsonyig el kell dönteniük, hogy érzelmeik valódiak-e, vagy csupán egy jól időzített PR-fogásról van szó.
A televíziónézők sem maradnak ünnepi kínálat nélkül: a karácsonyi filmek részletes listája a www.christmasfm.hu/karacsonyi-filmek oldalon érhető el.
Lényegében a karácsonyi filmek népszerűsége nem nosztalgikus véletlen, hanem pontos tükre annak a világnak, amelyben élünk. Minél zajosabb, széttöredezettebb és bizonytalanabb a mindennapok valósága, annál nagyobb az igény azokra a történetekre, amelyek legalább néhány órára rendet tesznek az érzelmek között. Ezek a filmek – legyenek akár sziruposak, akár rendhagyók – újra és újra ugyanazt az egyszerű igazságot mondják ki: az emberi kapcsolatok, az együttérzés és a felelősségvállalás nélkül nincs ünnep, sőt, nincs közösség sem. Nem véletlen, hogy évről évre visszatérünk hozzájuk. Nem azért, mert ne ismernénk a történet végét, hanem mert a saját világunkban túl gyakran marad el a megnyugtató feloldás. A karácsonyi filmek így nem pusztán ünnepi háttérzajok, hanem kollektív vágyképek arról, milyen is lehetne az a világ, amelyben jó lenne élni – legalább karácsonykor, de lehetőleg azután is.
Nyitókép: Mesterséges Intelligencia által generált fotókollázs
