Gáti István és Békés Márta költők Budapestről érkeztek a zentai Thurzó Lajos Általános Iskolába, hogy az irodalmat és a költészetet népszerűsítsék az arra fogékony gyerekek körében. A helyszínen könyvbemutatóra számítottam, de egy igazán színes, zenés összeállítást találtam: egy ebédlőnyi diák zengte kórusban, hogy „szülinapot tartunk a Mekibe'”. Így vált az irodalom pillanatok alatt olyan élménnyé, ami különösebb nehézségek nélkül képes megszólítani és magával ragadni a gyerekeket.
A bevezetőben említett megzenésített verssor Békés Márta Kit hívjak meg? című művéből való. A költőt tanításról, az irodalom szeretetéről és a gyerekeknek szóló költészetről kérdeztük.
Honnan ered a késztetése, hogy gyerekek számára írjon verseket?
– Nyugdíjas tanító vagyok, mintegy húsz éve költök és jelennek meg verseim. Mindig is nagyon szerettem a költészetet, gyűjtöttem a verseket és a dalokat, és tanítóként gyakran használtam is őket. Például a matematika oktatása során is elővettem őket. Úgy kezdődött, hogy nagyon sok jó verset összegyűjtöttem, később pedig, amikor anyuka lettem, a fiam minden születésnapjára írtunk a férjemmel egy dalt. Később versek is születtek, amik egészen jók lettek. Az iskolában verses-zenés klubot vezettem, ahova neves költőket is meghívtam, járt nálunk például Lackfi János is. Eddigre nekem már megjelent felnőtteknek szóló versem. Ez egyébként egy születésnapi meglepetés volt. A férjem titokban belenyúlt a számítógépes könyvtáramba, ahonnan néhány verset elküldött az Irodalmi Jelennek. Az volt a meglepetés, hogy két versem megjelent a folyóiratban.
Nem megszokott, hogy a matematika oktatásához verseket is használnak. Ezt hogy kell elképzelni?
– Én szerettem így tanítani, gitárral énekeltük a verseket, dalokat. Van például ez a népdal:
„Tizenhárom fodor van a szoknyámon
Azt gondoltam, férjhez megyek a nyáron.
De már látom, semmi sem lesz belőle,
tizenkettőt levágatunk belőle.”
Ezt aztán lehet variálni, más számokat belevinni. Sok ilyen dal van, én összegyűjtöttem őket, a gyerekek meg imádták ezt a fajta tanulást.
A mai gyerekek ugyanolyan fogékonyak az irodalomra, a versekre, mint húsz évvel ezelőtt?
– Szerintem igen, bár nem tudhatom a választ, hiszen már nyugdíjas vagyok. Az biztos, hogy sokkal jobb énekelve megtanulni egy verset, ezt szeretni szokták. Egy idő után már nem tanító néni voltam, hanem könyvtáros, de mindig is az volt a tapasztalatom, hogy a gyerekek nagyon is fogékonyak, ha nem az a cél, hogy bevasaljuk rajtuk a verstanulást. Ha nem utáltatjuk meg velük a verseket, akkor szinte lehetőségként fogják megélni, hogy megtanulhatnak, elmondhatnak egy verset. A mi irodalmi klubunkat úgy hívták, hogy Dobszerda, és a sok neves költő, akiket vendégül láttunk, mind azt mondta, hogy ők ilyet még nem láttak. Ott a gyerekek maguk is írtak verseket, újságunk is volt, zenéltünk is, bármilyen formában szerepelhettek.
Mégis gyakran halljuk, hogy az olvasás kihalóban van, a mai gyerekek már nem olvasnak.
– De olvasnak, csak sokszor függőlegesen, a telefonjukon. Amikor könyvtáros voltam, akkor tombolt a Harry Potter-láz. Kvízt szerveztünk, boldogan csinálták a vetélkedőt. De azt, ami kötelező, már akkoriban sem szerették, de hogyha ők maguk fedezhetik föl a verseket, az irodalmat, ha aktívan részt vehetnek benne, azt nagyon szeretik. Még egész regényeket is tudnak írni a gyerekek.
Zentára milyen könyveket hoztak?
– Nekem két kötetem jelent meg. Az első Iskolabolygó címmel látott napvilágot, és ennek egy változata az Imbolygó iskolabolygó, ami színesebb, de kevesebb benne a vers, illetve helyet kapott benne két olyan vers, ami a másikban nincs meg. Elhoztuk az Erdőszelfi és a Sportszelfi című könyveket, és az Aranysityak című gyerekvers-antológiát is. Emellett itt vannak Gáti István Tök Magda kalandjai és Kornél, a Kobra című verses meséi is.
A vers mint élmény
A zenés-verses műsor kapcsán Gáti István költő mesélt arról, miért tartja fontosnak az élményszerű irodalomoktatást, és hogyan fogadják a gyerekek ezeket a programokat.
Milyen programot hoztak a gyerekeknek?
– Békés Mártával közösen állítottuk össze ezt a műsort. Azt a címet szoktuk adni neki, hogy Tök Magda és az Iskolabolygó, ami egyszerre utal mindkettőnk egy-egy kötetére. A műsorban Békés Márta megzenésítésében is hallható néhány vers, másokat pedig nem énekelünk, hanem elmondunk. Pedagógusként Mártának szívügye, hogy élményszerűen adja át a versek szeretetét a gyerekeknek, ne csak két költő beszéljen a versekről.
Hogy látja a gyerekek kultúra iránti fogékonyságát akár Magyarországon, akár a határon túl?
– Szerintem az általános iskolás korú gyerekek nagyon fogékonyak a versre, az irodalomra. A magyarországi helyzetről azt tudom mondani, hogy nagyobb hangsúlyt kellene fektetni az élményszerű irodalomoktatásra, vagy arra, hogy minél több olyan rendezvény legyen, ahol írók és költők szerepelnek. Fontos, hogy meglegyen a gyerekeknek az az élménye, hogy a költő nem feltétlenül csak régen élhetett, hanem ma is itt lehet köztünk, és ugyanolyan hús-vér ember, mint bárki más. Zentán nagyon nagy érdeklődést és lelkesedést tapasztaltunk, a könyvbemutató műsorunkon és a Messzeringó gyerekkorom világa című versmondóversenyen egyaránt.
Hogy látja, olvasnak-e a gyerekek, és aki igen, az olvas-e verseket?
– Egy bizonyos életkorig, talán az alsó tagozat végéig, nincs nagy probléma a versolvasással, de valahogy a kamaszkor körül kikopnak a versek az olvasmányok közül. Különösen a fiú olvasókat veszítjük el. A lányok még csak-csak olvasnak, de ők is már inkább a regények felé fordulnak. Mintha elfelejtenék azt az örömet, amit gyerekként átéltek a versek hallgatásakor. Ezért is fontos, hogy költők ilyen műsorokkal eljussanak iskolákba, és megadhassák a gyerekeknek ezt az élményszerű rácsodálkozást, hogy jé, a költészet nemcsak tankönyvszagú lehet, hanem egy teljesen élő dolog is akár.
A zenének mi a szerepe az irodalomban, az irodalom megszerettetésében?
– Mi nagy hangsúlyt fektetünk rá, szerintem nagy szerepe van, főleg a költészetnél. Azoknak a verseknek, amiket mi szeretünk, mi képviselünk, mi írunk, többnyire van ritmusa, vannak rímei, vagyis már magának a versnek is van egyfajta zeneisége. Kézenfekvő, hogy időnként megszületik egy dallamötlet valamelyik versre.
A gyerekek mennyire befogadóak az élményszerű oktatásra? Tekintve, hogy az iskolában nem nagyon találkoznak ilyesmivel, nem riasztja el őket ezeknek a műsoroknak az újdonsága?
– Nem ijednek meg tőle, és egyre bátrabban kérdeznek. Persze iskolája válogatja, tehát van, ahol kicsit kevésbé mernek kérdezni vagy részt venni, de egyre gyakrabban fordul elő ennek az ellenkezője. Nem véletlen, hogy 45 percesek a tanórák, mert elég hamar kifullad a figyelem. Nagy kihívás a figyelmet fenntartani ennyi ideig, és ezért is jó ez a változatosság, hogy hol egy dalbetét van, hol egy versmondás, hol pedig kérdezzük a gyerekeket. Szerintem egyre nehezebb a tanárok dolga is, már csak a sok okoseszköz elterjedése meg az internetes tartalmak miatt is. Ezt mi is érezzük. Egy kicsit többet kell dolgoznunk azon nekünk is meg a gyerekeknek is, hogy létrejöhessen ez a közös élmény.
Nyitókép: Békés Márta és Gáti István zenés irodalmi bemutatóján megelevenedik a költészet/Fotó: Gruik Zsuzsa
