Harmath Artemisz magyar irodalomtörténész, kritikus, a kortárs irodalommal behatóan foglalkozó szakember. Öt éve megszervezte és azóta vezeti a budapesti Ifjúsági és Gyerekirodalmi Centrumot, amely többek között a Vadlazac akkreditált, kortárs irodalom-központú tanártovábbképzés és a MeseCentrum Online Magazin háttérműhelye a Petőfi Kulturális Ügynökség részeként. Vajdasági látogatása alkalmával Baba olvas címmel foglalkozást tartott kisgyermekek, szülők és nagyszülők számára. Majd pedig a topolyai Juhász Erzsébet Könyvtárban bemutatta Apa olvas című antológiakötetét. Az előadást követően beszélgettünk a könyvéről, a munkásságáról, és hogy miért is érzi küldetésének azt, hogy a gyerekek és a szüleik egyaránt minőségi kortárs irodalommal találkozzanak.
Miért ennyire fontos az ön számára a mese és az, hogy erről beszéljen a gyerekeknek és a felnőtteknek?
– Először is az élvezet miatt. Fantasztikus szórakozás mesét hallgatni, olvasni, együtt lenni a mesében. Egyaránt igaz ez akkor is, ha családi programról van szó, és akkor is, ha ismeretlen gyerekekkel közösen vesz részt valaki ebben az élményben. Másodszor pedig, ahogy a könyvem utószavában is szerepel, a mese rengeteg mindent fejleszt, ami a kicsik életét befolyásolja, és amely hatással van a későbbi életszakaszaikra és tanulmányaikra. Hiszen nemcsak a tanulás, hanem az empatikus készség, a vizuális vagy a matematikai tudás is fejlődik a szövegértés alapján.
Hogyan és mire fektessük a hangsúlyt, amikor a gyermekeinknek könyvet választunk?
– Az alapkérdés természetesen az, hogy miért veszek le egy könyvet a polcról és hány éves gyereknek veszem le. Valójában, ami szórakoztat, szerintem az is fejleszti a gyereket, tehát a kettő nem zárja ki egymást, sőt, én nagyon szoktam hiányolni a magyar gyerekirodalomból a humort. Kevés szerzőnk van, aki megcsillogtatja humorát a könyveiben. Sok függ továbbá attól is, hogy miért olvasunk: ha például azért, hogy mondjuk bilire szoktassuk a gyereket, akkor nagyon jó erre a célra ez a segítőkönyv. Ha robotokról, vagy munkagépekről szeretnénk olvasni, erre is van lehetőség. Az sem mellékes, hogy egyre szebb kivitelben jelennek meg ezek a kiadványok, egyre inkább finomodnak az illusztrációk, az infografika, a nyomdatechnika és egyebek, amik szintén lekötik a gyerekek érdeklődését.
Miért éppen az apákat helyezte a középpontba a könyvében?
– Tudjuk, hogy Magyarországon az édesanyák vásárolnak, tehát ők fogják apa orra alá is odadugni a könyveket. Természetesen azért a tendencia növekvő, és egyre több édesapa is kiveszni a részét az esti meseolvasásból. Azért is fontos, hogy ebből ők se maradjanak ki, mert ez egy olyan kapcsolati élmény, egy olyan kapcsolódás a gyerekhez, amiből kár kimaradni, mert erre sok mindent lehet építeni, és ez egy családi köteléket erősítő esemény. A kutatás pedig, amire épült, amiből kiindult az ötletem, az azt mondja, hogy az apák hangján hallott szöveg, és az ő kérdéseik által megdolgozott szöveg jobban rögzül, és jobban fejleszti a kisgyermekek agyát.
Több szerző műve is szerepel a könyvében. Mi alapján válogatta össze a műveket?
– Először is ez ízlés dolga, tehát ami nekem tetszett, az került be elsősorban. Valamint a kollégáim a Mesecentrumból egy-egy javaslattal még ezt kiegészítették, illetve igyekeztem olyan szerzőktől is válogatni szöveget, akiket nagyon nagyra tartok, gondolok itt például Miklya Zsolt, Kiss Ottó, Lanczkor Gábor vagy Bertóti Johanna könyveire, meséire és verseire. Nem biztos, hogy széles körben ismert a nevük, vagy a könyveik, de azt szerettem volna, hogy olyan óvónők és szülők, akik egyébként ódzkodnak még a kortárs irodalomtól, egy olyan válogatást kapjanak, amelyet örök klasszikusnak érezhetnek.
Nyitókép: Harmath Artemisz Apa olvas című antológia kötetét mutatta be Topolyán/Fotó: Gulyás Réka
